Őszény
| Őszény (Izvin) | |
 | |
| Sajtgyár | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Rang | falu |
| Községközpont | Temesrékas város |
| Irányítószám | 307343 |
| SIRUTA-kód | 158350 |
| Népesség | |
| Népesség | 1530 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 15[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 96 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 02″, k. h. 21° 27′ 41″45.800540°N 21.461360°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 02″, k. h. 21° 27′ 41″45.800540°N 21.461360°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Őszény, 1904-ig Jezvin (románul: Izvin) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Temesvártól 14 kilométerre északkeletre, a Bega jobb partján, az E70-es út két oldalán fekszik.
Népesség
[szerkesztés]A népességszám változása
[szerkesztés]A lakosság létszáma az első pontos adat éve, 1841 óta nem sokat változott, jobbára 1400 és 1600 fő között mozgott.
Etnikai és vallási megoszlás
[szerkesztés]- 1841-ben 1447 ortodox, 146 görög és 14 római katolikus lakosa volt.
- 1900-ban 1606 lakosából 1456 volt román, 107 magyar, 26 német és 11 szerb anyanyelvű; 1337 ortodox, 135 görög, 103 római katolikus és 25 református vallású. (Mivel 1890-ben még csupán 33 magyar anyanyelvű lakosát írták össze, a magyarok többsége feltételezhetően az időközben újjászervezett Ottlik-birtokon dolgozott.)
- 2002-ben 1471 lakosából 1336 volt román, 63 cigány, 37 magyar és 23 szerb nemzetiségű; 1015 ortodox, 281 pünkösdi, 68 görögkatolikus, 65 baptista és 36 római katolikus vallású.
Története
[szerkesztés]1333-ban Evsen, 1334-ben Ewun, 1335-ben Ewzin, 1453-ban Wzen, 1554-ben (mai török átírásban) Yıvzin, 1723–25-ben Jesvin néven írták össze. A 14. században katolikus falu lehetett. 1523-ban szerbek lakták. 1720-ban pusztaként, 1723–25-ben ismét lakott településként jelölik. Ebből egyesek arra gondolnak, hogy a két dátum között ideköltöztek Rékas korábbi román falurészének lakói, amely ekkor nem szerepelt. 1761-ben ismét puszta, 1783-ban megint lakott hely, román népességgel. Vályi András szerint az 1790-as években az ortodoxokon kívül katolikusok is lakták.[2] A kincstár birtoka volt és a határ nagyobb része az is maradt egészen az első világháborúig, közigazgatásilag pedig Temes vármegyéhez tartozott. Lakói a 18. század végén és a 19. század elején selyemhernyó-tenyésztéssel és méhészettel foglalkoztak, a filoxéráig szőlőt termesztettek. 1831-ben hatvanöt lakosa áttért a görögkatolikus hitre, számukra 1836-ban önálló parókia létesült.[3] A falu román népességének csupán egy szerény kisebbsége tartozott a felekezethez. A faluban hozta létre Emilia Lungu-Puhallo 1874-ben az első román leányiskolát a Bánátban. A határ Bega felőli részét ártéri, nedves rétek alkották egészen a 19. század végén véghezvitt lecsapolási és szabályozási munkálatokig.[4] 1893-tól az állam gazdaságán, az ún. Kopasztanyán Ottlik Péter hozott létre mintagazdaságot.[5] Az ortodox felekezet temploma 1786-ban, a görögkatolikusoké 1831-ben épült.
Méntelep
[szerkesztés]A méntelep első alapításáról a források ellentmondásosak. Elképzelhető, hogy az első lovak a román hadsereg által 1920-ban Mezőhegyesről zsákmányolt állatok voltak, vagy a közös hadsereg az első világháborúban már fiókméntelepet tartott fenn a faluban. A két világháború között mindenesetre már működött itt egy méntelep, amelynek állományát azonban 1940-ben egyesítették a mezőhegyesi eredetű parácival. 1967-ben aztán a paráci méntelepet áthelyezték Jezvinbe, ahol azóta is működik. Kilencszáz hektáron, a korábbi kopasztanyai birtok területén fekszik. Főként nóniusz fajtát, azonkívül ardennit, angol és arab telivért tenyésztenek. A tervezett Temesvár–Lugos-autópálya nyomvonala átszeli a birtokot, amelynek ezért szóba került elköltöztetése.[6]
Gazdaság
[szerkesztés]2007-en olasz tulajdonú sajtgyár kezdte meg a termelést.[7]
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1794-ben Sava Petrović ikonfestő.
- Itt született 1907. július 5-én Zathureczky Gyula író, újságíró.
- Itt élt 1911-es haláláig Ottlik Géza apai nagyapja.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Archivált másolat. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 5.)
- ↑ Diecesa Lugoșului – Sematism istoric. Lugoș, 1903, 261–62. o.
- ↑ Lendl Adolf: Apró megfigyelések. A Természet 1903, 91. sz.
- ↑ Ottlik Péter: Temes vármegye mezőgazdasága
- ↑ Bagosi Annamária: Az őszényi ménes[halott link], D. Dronca: Attempts for optimization the genetic improvement actions in horse populations of nonius variety from the Izvin stud, Timiș County, Bulletin of University of Agricultural Sciences and Veterinary Medicine Cluj-Napoca. Animal Science and Biotechnologies, Vol 64, No 1-2 (2007) Archiválva 2020. augusztus 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Renașterea Bănățeană 2011. július 19. Archiválva 2012. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben és Nyugati Jelen 2011. január 1.
- ↑ Ziua de Vest 2010. szeptember 7.[halott link]
Források
[szerkesztés]- Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
További információk
[szerkesztés]- öv a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményében [2][halott link]
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||