Mekszikópuszta

Mekszikópuszta

Sziksó a talajfelszínen

Elhelyezkedése

Mekszikópuszta Pozíció a Fertő-Hanság térképén

é. sz. 47° 41′ 17″, k. h. 16° 49′ 59″47.688, 16.833

Mekszikópuszta egy madártanilag kutatott terület Magyarország északnyugati csücskében, Fertőújlak közvetlen közelében, ami Sarród község településrésze.

Sziksófű

Nyéki szállás

Gulipán

Gólyatöcs

Nagy póling

Magyar szürke szarvasmarha

Fekvése

Magyarország nyugati határa mellett, a Kisalföld nyugati részén, Bécstől 90, Budapesttől 200 kilométerre található, a Fertő-tó délkeleti részén. Három oldalról (kivéve a déli irányt) a magyar–osztrák államhatár keríti, ennek zsákszerű kiöblösödésében fekszik. 1976 óta a hivatalos neve Fertőújlak, de a környékbeli lakosság számára ma is csak „Mekszikó”. A nevet a Bécsből származó, 1864-ben mexikói császárrá koronázott Habsburg Ferdinánd Miksa főhercegre emlékezve adta az akkori tulajdonos, a sarródi Esterházy család.

Megközelítése

Ma csak közúton érhető el, a tőle délre fekvő Sarród központján keresztül, a 85-ös főútból Fertőszentmiklósnál kiágazó 8521-es úton. Érinti a Fertő-tavi kerékpárút is, amely északkeleten Pomoggyal, déli irányban Fertőddel köti össze közvetlenül.

Jellemzői

Észak felől Ausztria, a mosonbánfalvi (Apetlon) határba eső Neudegg határolja, amely az ausztriai Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park része. Nyugatról maga a Fertő, melynek nádas övét ma az úgynevezett Körgát határolja itt, mivel a terület mély fekvése miatt a víz rendszeresen elöntené. Az 1911-ben elkészült Körgát létesítésének célja a 20. század elején az általa ármentesített terület művelhetővé tétele volt, azonban a szoloncsák szikes talaj miatt a terület szántóföldi művelésre nem bizonyult alkalmasnak. Az 1980-as évekig az itteni szikes gyepeket szarvasmarhával legeltette a helyi termelőszövetkezet, majd a rendszerváltás és a Nemzeti Park megalakulása után a szürkemarha és a rackajuh génmegőrzési centruma lett. Az állomány ma a természetvédelmi kezelés (legeltetés) céljait szolgálja.

A mekszikópusztai szikesek a Fertő–Hanság Nemzeti Park védett területén, nagyobbrészt fokozottan védett területen fekszenek. Teljes kiterjedésük Natura 2000-es, a Ramsari egyezmény által védett terület, emellett MAB Bioszféra-rezervátum és világörökségi terület is.

Vizes élőhely-rekonstrukció

A terület XX. század elején történt kiszárítását követően csak jelentősebb csapadékhullás alkalmával, rendszerint hóolvadás után volt ideiglenes, sekély vízborítás. Az egykori szikes mocsár és a tó közötti vízmozgást a Körgát megakadályozta. A Fertő-tavi Nemzeti Park megalakulásakor készültek el az első tervek a szikesek vízutánpótlására. 1990-től megvalósult a terv első része, áraszthatóvá vált a "Nyéki szállás" és a "Paprét" nevű területrész a Hansági főcsatorna jobb partján. A bal parti "Borsodi-dűlő" és "Cikes" biztonságos áraszthatóvá tételére 1998-ban került sor.

A tómeder vízszintjének állandósítását követően gyors elnádasodás zajlott le, így a partmenti, időszakosan vízzel borított szikes gyepeket és az elárasztásokat ma széles nádöv választja el a viszonylag mély vízű öblözetektől. Közvetett kapcsolatot csak az elárasztást biztosító Hanság-főcsatorna jelent, amelyből szikes tóvíz származik.

Madárvilág

A mekszikópusztai elárasztások sekély, szikes vízfelülete sok vízimadárfaj számára biztosít alkalmas fészkelő, táplálkozó és pihenőhelyet. A fészkelő fajok közül elsősorban a szikesekhez kötődő fajok jelentősek. A gulipán a hazai szikesek jellemző fészkelője, mintegy 200 páros állománya költ a közeli Fertőzug (Seewinkel) sekély szikes tavacskái (Lacke) mellett. Mekszikópusztán 5-25 pár telepszik meg kisebb szigeteken. Hasonló helyeken épít fészket a gólyatöcs, de ez kevésbé ragaszkodik a kopár szigetekhez. Azokban az években, amikor nagy területű, növényzettől mentes szikes tófenék alakul ki, költhet a széki lile is, de megtelepedése rendszertelen, csak ritkán talál megfelelő kötőhelyet. Állománya a fertőzugi populáció perem-állományának számít.

A magasabban fekvő szigeteken dankasirályok költenek, szerecsensirályokkal közös telepben. A szerecsensirályok állománya erősen ingadozó, de növekvő tendenciát mutat. A költőtelepbe rendszeresen belefészkel néhány pár üstökösréce, kendermagos réce, barátréce és cigányréce is. A tó nádasaiban fészkelő nyári lúd állomány nagyobb része a sekély vízzel borított szikes gyepeken és azok környékén neveli fiókáit. Az utóbbi néhány évben rendszertelenül költ a bütykös ásólúd, amely a hazai madárfauna újonnan megtelepedett fészkelője. A gyepnek azon a részén, ahol már nincsen összefüggő tartós vízborítás rendszeresen fészkel néhány pár piroslábú cankó és nagy goda, és sokfelé költ a bíbic.

Az itt nem fészkelő fajok közül néhány a nádasból rendszeresen ide jár táplálkozni. Elsősorban a gém-félék, mint a nagy kócsag, a szürke gém és a kanalasgém kisebb-nagyobb csapatai és a vörös gém néhány egyede figyelhető meg rendszeresen. A nádasban költő barna rétihéják rendszeresen itt vadásznak. Egyes récefajok, mint a hazánkban csak nagyon ritkán fészkelő csörgő réce tömegesen nyaralnak át itt.

A tavaszi és az őszi madárvonulási időszakban szinte minden Kárpát-medencében előforduló vízimadár-faj megjelenhet. A rendszeresen átvonuló fajok közül vonulásuk csúcsidőszakában tízezres nagyságrendet is elérhet a nyári lúd, a nagy lilik, a vetési lúd, az úszórécék közül a csörgő réce és a tőkés réce mennyisége. Ezt megközelítheti a pajzsos cankó és a bíbic.

A mekszikópusztai szikeseken eddig mintegy 300 madárfajt regisztráltak, Magyarországon csak itt folyik rendszeres vízimadárgyűrűzés. Ennek eredményeként a jelölt madarak közül többek között a csörgő réce, a kis lile, a réti cankó, a sárszalonka és a havasi partfutó Kárpát-medencében zajló vonulásáról származó adatok jelentősek, és eddig^[mikor?] itt gyűrűzték az összes vándor partfutót Magyarországon. Számos ritkaságnak számító madarat is megfigyeltek már itt, pl. első alkalommal a ázsiai pettyeslilét és a kékbegy Észak-Európában honos alfaját. A sarki csér hazai előfordulásainak fele innen ismert. Érdekesség a Baird-partfutó és a Bonaparte-partfutó előfordulása is.

Természetvédelmi kezelés

A szikes élőhely-rekonstrukció árasztására ősszel kerül sor, Fertő vízzel, a Hansági-főcsatornán át. A vízborítás a következő nyár folyamán a párolgás következtében folyamatosan csökken. A fészkelési időszak után kerül sor az ekkor már száraz gyep kaszálására, majd nyár végén a sarjú legeltetésére rackával, vagy szürkemarhával. Ennek célja az elnádasodás megakadályozása. Az el nem árasztott gyepek legeltetése a szokott módon történik.

A fészkelő szigetek kaszálása telente történik, kézi eszközökkel.

A település az irodalomban

Mekszikópuszta érintőlegesen említésre kerül Szamos Rudolf Kántor nyomoz című bűnügyi regényében: a legendás nyomozókutya életét bemutató kötet egyik bűnöző (embercsempész) szereplője itt szöktette át Ausztriába a nyugatra vágyó magyar megrendelőit (állítása szerint fejenként 700 osztrák schillingért), míg végül a negyedik visszatérése után, Kántor segítségével sikerült elfogniuk a nyomozóknak, a vépi vasútállomáson.

Források, további információk

• Vízimadarak gyűrűzése Mekszikópusztán
• A Fertő–Hanság Nemzeti Park honlapja
• Szélkiáltó – Kisalföldi regionális madártani folyóirat