Baird-partfutó

Baird-partfutó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Gruae;
Csoport:	Gruimorphae;
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Alrend:	Scolapaci;
Család:	Szalonkafélék (Scolopacidae);
Alcsalád:	Arenariinae;
Nem:	Partfutó (Calidris); Merrem, 1804
Faj:	C. bairdii;
Tudományos név
	Calidris bairdii; (Coues, 1861)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Baird-partfutó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Baird-partfutó témájú médiaállományokat és Baird-partfutó témájú kategóriát.

A Baird-partfutó (Calidris bairdii) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Elliott Coues amerikai ornitológus írta le 1861-ben, az Actodromus nembe Actodromus Bairdii néven.^[3] Faji és magyar nevét, Spencer Fullerton Baird amerikai ornitológusról kapta.

Előfordulása

Észak-Amerika nyugati és Szibéria keleti részén fészkel.^[4] Telelni Dél-Amerikába vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati részére is.

Természetes élőhelyei a tundrák, vízpartok, édesvizű és szikes tavak, valamint tengerpartok.^[5]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendkívül ritka kóborló.^[4] 4 bizonyított előfordulása ismert: 2004 októberében az apaji Ürbői-halastavakon, 2005 szeptemberében a kunhegyesi Telekhalmi-halastavakon észleltek 1-1 fiatal példányt, majd 2008 februárjában a fertőújlaki Nyéki-szálláson, júniusban pedig a geszti Begécsi-halastavakon fordult elő 1-1 öreg példánya.

Megjelenése

Testhossza 14-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 36–40 centiméteres, testtömege 32–63 gramm közötti.^[3]

Életmódja

Rovarokkal táplálkozik, de apró rákokat, puhatestűeket és férgeket is fogyaszt.^[4]

Szaporodása

Fészkét a földre építi. A tojó 4 tojást rak, melyeken felváltva kotlanak 19-22 napig. A jó rejtőszínnel ellátott fiókák 16-20 napos korukban lesznek röpképesek.^[4]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
↑ ^a ^b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
Oiseaux.net
MME Noemnclator bizottság (2008): Magyarország madarainak névjegyzéke. Nomenclator Avium Hungariae. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest, 278 p.

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

[F-4] Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

[C-5] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]