Ugrás a tartalomhoz

Biotit

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Biotit
Általános adatok
KépletK(Mg, Fe2+)3(Al, Fe3+)Si3O10(OH, F)2
Kristályrendszermonoklin
Ásványrendszertani besorolás
OsztálySzilikátásványok
Azonosítás
Megjelenéstáblás vagy rövidprizmás kristályok
Színsötétzöld, barna, fekete, vörösesbarna, világossárga, szürkéssárga, barnászöld, barna
Fényfélig fémes, hasadási lapon gyöngyház
Átlátszóságáttetsző
Keménység2,5-3
Hasadástökéletes
Törésegyenetlen
Sűrűség2,7-3,3 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Biotit témájú médiaállományokat.


A biotit (más néven macska-arany) egy a filloszilikátok csoportjába tartozó csillám ásványok közül, amelyek gyakran megtalálhatóak a metamorfikus kőzetekben (ezek közé tartozik az annit, flogopit, sziderofillit, fluorannit, eastonit stb.). Ezek kémiai összetételben különböző, de nagyon hasonló fizikai tulajdonságokkal rendelkező lapos szilikátásványok.

A biotit színe zöldtől barnáig vagy feketéig terjedhet, valamint szürkésfehér sávok is előfordulhatnak benne. Apró, pikkelyes formában az arany színére emlékeztethet.[1]

Etimológia

[szerkesztés]

A biotit a nevét Jean Baptiste Biot (1774-1862) francia mineralógusról és fizikusról kapta.

Törésmutató

[szerkesztés]

nα = 1,565–1,625

nβ = 1,605–1,675

nγ = 1,605–1,675

Előfordulás

[szerkesztés]

Regionális metamorfózist szenvedett palákban és gneiszekben, illetve kontaktmetamorf kőzetekben. Gránitokban, nefelinszienitekben, ritkábban kiömlési magmás kőzetekben (pl. riolitokban és bazaltokban). A káliumos hidrotermás átalakulás egyik jellemző ásványa. Üledékekben törmelékes alkotó. Hazánkban a Magas-Tátrában, Telkibánya térségében, valamint Uzsa, Velence, Zalaszántó, Zalahaláp, Szokolya, Tállya, Tarcal, Komló, Mórágy, és Kemence területén van jelen. Ezen kívül Kanada és Észak-Karolina környékén lehet rábukkanni. A legnagyobb dokumentált biotit kristályra Norvégiában leltek.

Felhasználás

[szerkesztés]

A biotit elenyésző mértékben van jelen a kereskedelemben. A festékeknél töltőanyagként használják, az aszfaltozásnál pedig tapadásgátló felületi bevonatként van használatban.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Bokor József (szerk.). Csillám, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 29. 

Források

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy