Nemzetközi magánjog

A nemzetközi magánjog szabályozza - többek között - két vagy több állam polgárai, jogi személyei közötti polgári jogi ügyleteket, illetve az ezekre alkalmazandó jogot. (Ebben különbözik a nemzetközi jogtól, pontosabban a nemzetközi közjogtól, amelynek a tárgyát alapvetően az államok közötti kapcsolatok képzik.)

Tárgya

Szászy István írta 1938-ban, Nemzetközi magánjog című művében:

„Az állami jogrendszernek mindazonáltal számolnia kell a nemzetközi érintkezés kívánalmaival és idegen jogrendszerek létével. Ezért, ha a magánjogi tényállásnak külföldi vonatkozásai vannak, ha a tényállásban szereplő személyek külföldi állam polgárok vagy külföldön laknak, ha a tényállás egészben vagy részben külföldön valósul meg vagy ott kell kifejtenie hatásait vagy ha a jogosult igényét belföldi tényállás alapján külföldön érvényesíti vagy érvényesítette, felmerül a kérdés, hogy a jog-viszony helyes rendezése céljából melyik állam joga legyen az irányadó. A magánjogi tényállásnak ilyetén, több állam területével szemben fennálló vonatkozásait nevezzük a jogszabályok „összeütközésének“ (collisio statutorum), a különböző államok jogszabályai térbeli összeütközéseinek megoldására szolgáló jogszabályokat pedig, szemben az anyagi magánjogi szabá­lyokkal (a Sachnormákkal), nemzetközi magánjogi szabályoknak vagy nemzetközi magánjogi kollíziós normáknak, e kollíziós normák összességét végül nemzetközi magánjognak.”

Az 1979. évi 13. tvr.

A törvényerejű rendelet célja és hatálya

Az 1979. évi 13. tvr. célja a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztése érdekében annak meghatározása, hogy

• • melyik állam jogát kell alkalmazni, ha polgári jogi, családi jogi vagy munkajogi jogviszonyban külföldi személy, vagyontárgy vagy jog (a továbbiakban: külföldi elem) szerepel és több állam joga lenne alkalmazható,
  • milyen joghatósági és eljárási szabályok alapján kell eljárni külföldi elemet tartalmazó jogvitában.

Az 1979. évi 13. tvr. alkalmazása kizárt volt olyan kérdésben, amelyet nemzetközi szerződés szabályoz.

A szellemi alkotások jogáról

A tvr. III. fejezetének címe: "Szellemi alkotások joga". Ezen belül a 19. § a "Szerzői jog" alcímet, a 20. § az "Iparjogvédelmi jog" alcímet viseli.

A szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik.

A feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetőleg ahol a bejelentést megtették.Ezt a szabályt kell értelemszerűen alkalmazni más iparjogvédelmi jogokra (ipari mintaoltalom, védjegy stb.) is.

A hatályos 2017. évi XXVIII. törvény

Általános rendelkezések

A törvény 1. és 2. §§-ai rendelkeznek a törvény hatályáról.

„1. § E törvény határozza meg, hogy külföldi elemet tartalmazó magánjogi jogviszonyokban a) melyik állam jogát kell alkalmazni, b) milyen szabályok szerint állapítják meg a magyar bíróságok joghatóságukat és milyen eljárási szabályok alapján járnak el, valamint c) milyen feltételekkel ismerhetők el és hajthatók végre a külföldi bíróságok által hozott határozatok.

2. § E törvény rendelkezéseit olyan kérdésekben kell alkalmazni, amelyek nem tartoznak az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés hatálya alá.”

Vissza- és továbbutalás

Ha a nemzetközi magánjogról szóló törvénynek az alkalmazandó jogot meghatározó kollíziós szabályai külföldi jogra utalnak, a külföldi jognak a kérdést közvetlenül rendező anyagi jogi szabályait kell alkalmazni.

Ha az alkalmazandó külföldi jogot e törvény értelmében az állampolgárság határozza meg és a külföldi jog kollíziós szabálya

• a) a magyar jogra utal vissza, a magyar anyagi jogot kell alkalmazni;
• b) egy másik külföldi jogra utal tovább, ennek a jognak az anyagi jogi szabályait kell alkalmazni.

A szellemi tulajdonjogról

A törvény VI. Fejezete szól a szellemi tulajdonjogról. A pont címe: "25. Szerzői és iparjogvédelmi jogok".

A szerzői jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelynek területére a védelmet igénylik.

Iparjogvédelmi jogok létrejöttére, tartalmára, megszűnésére és érvényesítésére annak az államnak a joga alkalmazandó, amelyben az oltalmat megadták, illetve ahol a bejelentést megtették.

Az új törvény koncepciója lényegében fenntartja a korábbi kollíziós szabályt, ezzel kapcsolatban a következőket rögzíti:

„A szerzői jogok védelme kapcsán a lex loci protectionis, míg az iparjogvédelemnél, a szabadalmi jogot is ideértve, a lex originis kapcsolóelve érvényesül.”

– XI. Szerzői jog és iparjogvédelem

Források

• 1979. évi 13. tvr. a nemzetközi magánjogról (Hatályon kívül helyezte: 2017. évi XXVIII. törvény 134. § a). Hatálytalan: 2018. január 1-től.)
• 2017. évi XXVIII. törvény a nemzetközi magánjogról (rövidítése: Nmj. tv.; hatályba lépés: 2018. január 1.)

További információk

• Mádl Ferenc - Vékás Lajos: Nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. ELTE Eötvös Kiadó (2014)
• igazsagugyiinformaciok.kormany.hu
• Vadász Vanda írása (2020)
• Vékás Lajos: A nemzetközi magánjogi törvény módosításáról. Magyar Jog, 2009/6. 321-322. old.
• Somssich Réka: Az új nemzetközi magánjogi törvény és a nemzetközi magánjogi tárgyú európai uniós rendeletek viszonya, kapcsolódási pontjai. Közjegyzők Közlönye, 2018/3. 30-31. old.

Kapcsolódó szócikkek

• Apostille
• Mádl Ferenc
• Vékás Lajos
• Tobias Michael Carel Asser
• Az egyenlő elbánás elve
• Joghatóság
• Szászy István
• Világhy Miklós