Ugrás a tartalomhoz

Tonino Guerra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tonino Guerra
Született1920. március 16.[1][2][3][4][5]
Santarcangelo di Romagna[4]
Elhunyt2012. március 21. (92 évesen)[6][1][2][3][4]
Santarcangelo di Romagna[4]
Állampolgársága
  • olasz (1946. június 18. – 2012. március 21.)
  • olasz (1920. március 16. – 1946. június 18.)
GyermekeiAndrea Guerra
Foglalkozása
IskoláiUrbinói Egyetem
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Tonino Guerra témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Antonio „Tonino” Guerra[9] (Santarcangelo di Romagna, 1920. március 16. – Santarcangelo di Romagna, 2012. március 21.) olasz költő, író és forgatókönyvíró, aki a világ legjelentősebb filmrendezőivel dolgozott együtt.[10]

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Santarcangelo di Romagnában született.[11]

A The Guardianben megjelent gyászjelentése szerint először akkor kezdett verseket írni, amikor egy németországi fogolytáborba internálták 22 évesen más santarcangelói antifasisztákkal együtt.

„To pass the time he told his companions stories: when he came home in 1945 he found a publisher for a book of them, I Scarabocc (Cockroaches, but also "scribblings").[11]

30 évesen Rómába költözött, és tanítóként dolgozott.[11] Ezalatt találkozott Elio Petrivel, a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1970) című film leendő rendezőjével, aki Giuseppe De Santis asszisztenseként dolgozott. Guerra azután szerezhette meg első forgatókönyvírói megbízását, hogy Petrivel az Abruzzi-hegységbe mentek, hogy tájékozódjanak a farkasvadászatról; „Bár felfedezték, hogy a farkasvadászok már nem léteznek, De Santis mindenesetre folytatta az Uomini e Lupi (Férfiak és farkasok, 1957) című filmmel.”[11]

Bár Cesare Zavattini követője volt, aki alapvetően meghatározta az olasz neorealizmus stílusát és erkölcsét, Guerra eltért mentorától: míg Zavattini a saját társadalmi és morális spekulációiba irányította azokat a rendezőket, akikkel együttműködött, addig Guerra a filmkészítőkhöz ment, és segített nekik előmozdítani a saját koncepciójukat. Olyan filmesekkel dolgozott együtt, mint Michelangelo Antonioni, L'Avventura (A kalan, La notte (Az éjszaka), L'Eclisse (Napfogyatkozás), A Vörös sivatag, Nagyítás, Zabriskie Point és az Identification of a Woman (Egy nő azonosítása) című filmekben ; Federico Fellini: Amarcordban ; Theo Angelopoulos: Tájak a ködben, Örökkévalóság és egy nap és Trilógia: A síró rét ; Andrej Tarkovszkij: Nosztalgiában ; és Francesco Rosi: a Mattei-ügyben, a Lucky Lucianóban és Exquisite Corpsesben.

1990-ben Guerra Giovanni Urbinatival együttműködve létrehozta a „La Cattedrale dove va a dormire il mare/A katedrális, ahol a tenger elalszik”[12] című kiállítást a [[Bologna>]] melletti budriói felszentelt templomban.

1995-ben a 19. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon kitüntető oklevéllel jutalmazták.[13]

Ateista volt.[14]

Válogatott filmográfia

[szerkesztés]

Íróként

[szerkesztés]

Színészként

[szerkesztés]
  • Er Più – Storia d'amore e di Coltello (1971)
  • Naissance d'un Golem (1991) – (nem hitelesített)
  • Le Chien, le Général et les Oiseaux (2003) – Il generale (hang)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  3. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b c d Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  5. CineChile
  6. Famous Italian Screenwriter Tonino Guerra Dies at 92. (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)
  7. https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2002.71.0.html, https://web.archive.org/web/20190418125535/https://www.europeanfilmacademy.org/European-Film-Awards-Winners-2002.71.0.html, 2019. december 16.
  8. http://www.u-bordeaux-montaigne.fr/fr/universite/decouvrir-bordeaux-montaigne/histoire-d-universite.html
  9. Lim. „Tonino Guerra, Italian Screenwriter and Poet, Dies at 92”, The New York Times, 2012. március 23. 
  10. Great screenwriter Guerra dies at 92”, Ansa Mediterranean, 2012. március 21.. [2022. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. március 21.) 
  11. a b c d John Francis Lane. „Tonino Guerra obituary | Culture”, The Guardian, 2012. március 21. (Hozzáférés: 2012. március 24.) 
  12. Fonte: La Cattedrale dove va a dormire il mare/The Cathedral where the sea goes to sleep.
  13. 19th Moscow International Film Festival (1995). MIFF. [2013. március 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
  14. Tonino Guerra ovvero l'ottimismo di un poeta, FilmTV, 12 August 2010.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tonino Guerra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy