Ugrás a tartalomhoz

Sünfélék

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sünfélék
Evolúciós időszak: Eocén - jelen
Európai sün (Erinaceus europaeus)
Európai sün (Erinaceus europaeus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Eulipotyphla
Család: Erinaceidae
Waldheim, 1814
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sünfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sünfélék témájú médiaállományokat és Sünfélék témájú kategóriát.

A sünfélék (Erinaceidae) az emlősök (Mammalia) osztályának és az Eulipotyphla rendjének egyik családja.

A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig rövid ideig a saját sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjébe tartozott.[1][2]

10 élő nem és 24 ma élő faj tartozik a családba.

A Kárpát-medencében egyetlen sünféle, a keleti sün (Erinaceus roumanicus) él.

A sün név használata és eredete

[szerkesztés]

A sünféléket – különösen a keleti sünt és az európai sünt – leggyakrabban csak a sün névvel jelölik. A köznyelvben és a mesékben gyakran szerepel a helytelen sündisznó elnevezés. Egyéb népies nevei a sül, a tüskésdisznó és a sünkutya.

A szó ősi örökség a finnugor korból (manysi (vogul) soule, mari (cseremisz) šüle, šulo, mordvin (erza) šejeľ, finn siili, észt siil[3]) származik. A régi magyar nyelvben a sül vagy a tövises-borz,[4] tüskés borz[5] alakot használták, a sün forma a 19. században terjedt el.[6] A mai tudományos szóhasználatban viszont a sül szó már a rágcsálók közé tartozó sülfélék (Hystricidae) családjának fajait jelöli, amelyeknek semmi közük nincs a sünfélékhez.

Tudnivalók

[szerkesztés]

Manapság Európa, Ázsia és Afrika területein élnek, viszont egyes fosszilis nemek észak-amerikai előfordulásról is tanúskodnak. Főleg éjszaka mozognak és általában magányosak. A mérsékelt övön élők téli álmot alszanak. A sünök elsősorban rovarevők, de megeszik a csigákat, a férgeket, a madárfiókákat és a tojásokat is. Ha alkalmuk adódik, az egerek kölykeit, dögöket, gyíkokat és akár kígyókat sem vetik meg. Ugyanúgy az emberek házi kedvenceinek táplálékát is megdézsmálhatják. Habár kisméretű emlősök, a családon belül nagy a változatosság, a 10-15 centiméteres és 40-60 grammos törpe szőrössüntől (Hylomys suillus) egészen a 26-45 centiméteres és 1000-1400 grammos nagy szőrössünig (Echinosorex gymnura). A fogképletük a következő: [7][8]

Érdekességek

[szerkesztés]

A sün egy rendőrségi alakzat neve is, ez 2009-ben internetes mém születéséhez vezetett. Lásd: Sün!

Továbbá az északi mitológia rejtelmes sünjei azok, kik éjjelente a ház környékén károkat okoznak (hasonlóan a koboldokhoz), midőn az emberek valami okból megsértették őket. Felborogatják az edényeket, leölik a háziállatokat, s vad kiáltásokkal zargatják az embereket álmukból. Régen ezért falvakon és tanyákon szokás volt őrt állítani, ha sünöket észleltek, ám a borzalmas kis kártevők az őrök lábához sündörögtek, s lábukba szúrták borzalmas töviseiket.

Rendszerezés

[szerkesztés]

A családba az alábbi 2 alcsalád, valamint 1 alcsaládba sem foglalt fosszilis nem tartozik:

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. (2006) „A higher level MRP supertree of placental mammals”. BMC Evolutionary Biology 6, 93. o. DOI:10.1186/1471-2148-6-93. ISSN 1471-2148. PMID 17101039. PMC 1654192.  
  2. Roca, A.L. (2004). „Mesozoic origin for West Indian insectivores”. Nature 429 (6992), 649–651. o. DOI:10.1038/nature02597. PMID 15190349.  
  3. A magyar szókészlet finnugor elemei III. N–Zs, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978.
  4. "tövises-borz" szócikk. Magyar Nyelvtörténeti Szótár. Első kötet. Szerk. Szarvasi G.-Simonyi Zs. Budapest, 1890. 295. o. http://mek.oszk.hu/07000/07026/
  5. Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Budapest, 1976. 227. o.
  6. Sün szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  
  7. Wroot, Andrew. The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 750–757. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1 
  8. Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File, 48–49. o. (1986). ISBN 0-8160-1194-X 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erinaceidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy