Polónium-diklorid
| Polónium-diklorid | |
| |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| PubChem | 144504549 |
| ChemSpider | 103875967 |
| InChIKey | DUSGZPHDYXXYGD-UHFFFAOYSA-L |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | PoCl2 |
| Moláris tömeg | 279,91 g mol−1 |
| Megjelenés | rubinvörös színű szilárd anyag[1] |
| Sűrűség | 6,50 g cm−3[2] |
| Olvadáspont | 355 °C szublimál 130 °C-on[1] |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | rombos, oP3[2] |
| Tércsoport | Pmmm (No 47) |
| Rácsállandó | a = 3,67 Å, b = 4,35 Å, c = 4,50 Å |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A polónium-diklorid szervetlen vegyület, képlete PoCl2.
Szerkezete
[szerkesztés]Rombos elemi cellában kristályosodik, tércsopotja P222, Pmm2 vagy Pmmm, utóbbi azonban valószínűleg csak pszeudo-cella. Másik lehetőségként a tércsoport lehet monoklin vagy triklin, melyben egy vagy több cellaszög közel 90°.[2] P222 tércsoportot feltételezve a szerkezetet a Po torzult köbös koordinációját mutatja {PoCl8 egységek}, a Cl koordinációja torzult síknégyszöges {ClPo4}.
Előállítása
[szerkesztés]Elő lehet állítani fémpolónium halogénezésével vagy polónium-tetraklorid dehalogénezésével.[1] Utóbbi elérhető 300 °C-on végzett hőbontással, hideg, enyhén nedves anyag kén-dioxidos redukciójával, vagy szén-monoxid vagy hidrogén-szulfid áramban 150 °C-on történő melegítésével.[2]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Híg sósavban rózsaszínű oldat keletkezése közben oldódik, amelyben a polónium polónium(IV)-é önoxidálódik. A hidrogén-peroxid és a klóros víz gyorsan oxidálja. Oldatához kálium-hidroxidot adva sötétbarna csapadék keletkezik – ez feltehetően hidrotált PoO vagy polónium(II)-hidroxid –, mely gyorsan Po(IV)-gyé oxidálódik. Híg salétromsavval sötétvörös oldatot alkot, majd pelyhes fehér csapadék válik le, ennek ismeretlen összetétele.[2]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Polonium dichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.