Ugrás a tartalomhoz

Kabardok

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kabardok
Vallások
A Wikimédia Commons tartalmaz Kabardok témájú médiaállományokat.
Kabard etnikum a Kaukázusban
Kabard család az 1900-as években

A kabardok (kabard nyelven: къэбэрдейхэр; oroszul: кабардинцы) népe az Észak-Kaukázusban él. Nyelvük, a kabard nyelv, a cserkesz nyelvek közé tartozik. Etnikai és nyelvi rokonságban állnak az adigékkel, akik a kabardokat népük keleti családjának tartják. Lakossága az Oroszországi Föderáció Kabard- és Balkárföld köztársaságában összpontosul, népessége a 2010-es népszámláláskor körülbelül 517 000 fő volt. Kisebbségek Törökországban (főleg Kayseri tartományban) és Grúziában, Németországban, Szaúd-Arábiában, Jordániában, az Amerikai Egyesült Államokban, Ukrajnában és Üzbegisztánban is élnek. Eredetileg félnomád népek voltak. Többnyire a szunnita iszlámot gyakorolják, de az ortodox egyházhoz is tartoznak kisebbségi közösségek.

Történetük

[szerkesztés]

Az adigékkal együtt az i. e. 4. évezredben létezett Majkop-kultúra hordozóinak leszármazottai, velük a 14. század végéig közös volt a történelmük.

Az i. e. 1. évezredben a Fekete-tenger keleti partvidékén megtelepedtek a meótik törzsei, a mai adigék közvetlen ősei. Az egyik törzs - a szindik(wd) - az i. e. 5. században megalapították a mai Oroszország területén az első államot, Szindikát(wd), amelynek fővárosa szindiai kikötő, vagyis Gorgippia(wd) (a mai Anapa) volt. Szindikának kereskedelmi kapcsolatai voltak a Fekete-tenger mentén fekvő ókori görög gyarmatokkal. Később Szindika a Boszporoszi Királyság része lett. Ezután következett egy másik proto-adige törzs - a zigiek(wd) – felemelkedése, akiknek sikerült az északnyugat-kaukázusi térség számos törzsét katonai szövetségbe tömöríteniük, ami elősegítette azt, hogy sikeresen harcoljanak a gótok-tetraxiták ellen."

A kabardok megjelenése mai településük helyén

[szerkesztés]

VII. Kónsztantinosz bizánci császár 957-ben a következőket írta többek között a kabardok lakhelyéről:[1] :

"Tamatarha (Taman) mögött 18 vagy 20 mérföldnyire van egy Ukrukh nevű folyó, amely elválasztja Zikhia és Tamatarha között, és Ukrukhtól a Nikopsis folyóig (r. Nechepsukho, Dzsubga közelében), amelyen egy erődítmény van, a folyónak ugyanez a neve, húzódik Zikhia országa. Hossza 300 mérföld. Zikhia fölött fekszik a Papagia nevű ország, Papagia országa fölött van a Kasakhia nevű ország (a kaszogok - a mai kabardok - országa), Kasakhia fölött a Kaukázus-hegység (a Kaukázus-hegység), és e hegyek fölött van Alania országa".

A kabardok letelepedési helyéről a 16. század végéről maradtak fenn pontosabb írásos adatok. Ebben az időszakban a kutatók e népcsoportnak a következő lakóhelyi területeit lokalizálták:

  • A Tyerek baloldali mellékfolyói mentén a síkságokon és a hegyek előterében a hegyi szurdokok bejáratáig. Ezt a területet a 16. század végi - 17. század eleji időszakból való térképek ténylegesen "Kabardának" nevezték.
  • Kabardától északra, lejjebb a Tyerek folyása mentén, annak baloldali mellékfolyói mentén levő területet a térkép pjatyigorszki cserkeszek földjének" nevezi. Számos más forrás szerint azonban ez a terület nagyjából egybeesik az úgynevezett Nagy-Kabarda területével, amely nagyjából ugyanebben az időben alakult ki itt. Ez megerősíti a legtöbb kaukázusi tudós azon véleményét, hogy a "pjatyigorszki cserkasszok" exoetnonimája alatt vagy a Pjatyigorjában élő kabardokat, vagy a keleti adigék valamilyen különálló népcsoportját értették, amely később részt vett a kabardok etnogenezisében.
  • A Tyerek jobb partján pedig - körülbelül a Kurpa torkolatától a Szunzsa torkolatáig alakult ki az úgynevezett Kis-Kabarda területe.

A kabardok és a Koban-kultúra

[szerkesztés]

A tudósok egy része úgy véli, hogy a régészeti Koban-kultúra (amelynek kezdete az i. e. 13. századra tehető) alkotói és hordozói két különböző etnikai-nyelvi csoporthoz tartozhattak, nevezetesen:[2];

  • a pjatyigorszki helyi változat területén valószínűleg főként a proto-adige törzsek éltek;
  • a gorniji helyi változat területén a proto-nakhok(wd) élhetttek.

A Koban-kultúra kialakulásának korai szakaszában (az i. e. 12. századra datálva) nem vehettek részt a szkíták, akiknek megjelenését a tudósok az i. e. 8. századra datálják, és nem vehettek részt a szarmaták sem, akiknek megjelenését a tudósok az i. e. 4. századra datálják.

Közeledés Moszkvához

[szerkesztés]

A Moszkvai Nagyfejedelemség elleni krími hadjárat (1521) után a kabardok kénytelenek voltak adót fizetni a krími tatároknak, ami Moszkvához való közeledéshez vezetett. Ebben a folyamatban nagy szerepet játszott Temrjuk Idarov fejedelem, aki az oroszbarát orientációjú fejedelmek koalícióját vezette. 1552 novemberében érkezett Moszkvába az első követség, amelyet néhány adige törzs képviselői alkottak. A közeledés jókor jött Rettegett Ivánnak, akinek orosz előre nyomulást tervezett a Volga mentén annak torkolatáig, a Kaszpi-tengerig. A kabardok szövetsége kedvező volt Moszkva számára a Krími Kánsággal folytatott harcban. 1552-ben a kabardok már orosz csapatokkal együtt vettek részt Kazany elfoglalásában. 1556-ban az adigék számos merész hadműveletet hajtottak végre, elfoglalták a temrjuki és tamani oszmán-tatár katonai támaszpontokat. Ez nagyban hozzájárult az Asztrahányi Kánság orosz meghódításához ugyanabban az évben. 1561-ben Rettegett Iván dinasztikus házasságot kötött – feleségül vette Goshanja Temrjukovnát, Temrjuk Idarov kabard fejedelem lányát, aki a keresztség után a „Mária” nevet vette fel. Temrjuk, immár hatalmas vejére támaszkodva, nemcsak a kabard népekkel, hanem a szomszédos hegyvidéki népekkel: az ingusokkal, az oszétokkal és másokkal szemben is megerősítette hatalmát. Végül 1570-ben maga a krími kán, I. Devlet Giráj támadta meg Temrjukot. A Kubán baloldali mellékfolyójánál vívott csatában a kabard fejedelem halálosan megsebesült, két fia pedig fogságba esett.

A 16-18. századi feudális széttagolódás során Kabardia több feudális részre tagolódott. Az 1570-es években a krímieknek és az oszmánoknak sikerült visszaállítaniuk befolyásukat Nagy-Kabardiában. Az oroszokat több mint 100 évre kiszorították onnan, de továbbra is befolyásuk volt Kis-Kabardiára és az orosz szolgálatban álló kabardi hercegekre.

A zűrzavaros időkben D. M. Cserkasszkij kabard származású herceg egy nagy kozák és adige különítményt hozott Kuzma Minyin trónkövetelő megsegítésére Jaroszlavlba, de végül a trónkövetelők között semlegesként a Romanovok kerültek hatalomra I. Mihály orosz cár személyében. Egy másik kabard fejedelem szembeszállt az Asztrahánban meghúzódó Zaruckij kozák atamánnal, amiért később Mihály cártól dicséretet kapott.

1670-ben egy fiatal Cserkasszkij herceg játszotta Alekszej Alekszejevics cárevics szerepét játszotta Sztyepan Razin seregében. A kabard hercegi család iránti tisztelet azonban olyan nagy volt, hogy az ál-cárevicset bukása után nem tartóztatták le, hanem a cár elkényeztette és szabadon engedte.

1722-ben Nagy Péter perzsa hadjárata idején a kabardok a krími kán fenyegetései ellenére Oroszország oldalán álltak. A cár ügyelt arra, hogy baráti kapcsolatokat tartson fenn a kabardokkal, akik függőségben tartották az összes szomszédos hegyi törzset – ingusokat, oszétokat, abazákat – és birtokolták az összes utat, amely a síkságról a Kaukázus fővonulatán át vezető legkedvezőbb hágóhoz vezetett.[3]

1739-ben a belgrádi béke(wd) értelmében Oroszország lemondott a történelmileg kialakult kapcsolatáról Kabardiával, amelyet függetlennek nyilvánítottak, és amely pufferként szolgált Oroszország és Törökország között. Így 1739-től kezdve a kabardok jogilag nem álltak sem Oroszország, sem Törökország, sem más uralma alatt; Kabardia függetlensége természetesen nem akadályozta meg, hogy kabard arisztokratákat az orosz cár szolgálatába állítsanak.

Kaukázusi háború

[szerkesztés]

A 18. század derekán az Orosz Birodalom hódító tevékenységét a Kaukázus irányába fordította. Kabardia ekkoriban hatalmas területeket foglalt el, és nagy befolyása volt a környező népek körében is. Területén keresztül vezettek a legfontosabb utak a Transzkaukázus vidékére.

1763-ban az oroszok elkezdték építeni a kabardai Mozdok erődöt. 1764-ben kabard követség követelte Moszkvában II. Katalin orosz cárnőtől az erőd építésének leállítását, de ezt elutasították. Ez vezetett Oroszországnak a Cserkeszfölddel folytatott, összesen mintegy 101 évig (1763-1864) tartó háborújához, amelynek következtében végül a terület az Orosz Birodalom része lett, területeit feldarabolták, és az őslakosság nagy részét a háború befejezése után elűzték vagy elhagyták szülőföldjüket.

1769-ben a rangidős kabard fejedelem, Valij Dzsankhot Tatarkhanov hűségesküt tett az Orosz Birodalomnak, lemondva a függetlenségről. Sok kabard fejedelem és nemes azonban nem ismerte el ezt az esküt, és a kabardok a 19. század elejéig harcoltak az orosz csapatok ellen, amelyek száma a Kaukázusban évről évre nőtt. A 18. század végén a háború átterjedt Nyugat-Cserkeszföldre, 1817-ben pedig a Kelet-Kaukázusban is megkezdődtek az ellenségeskedések. Ekkorra Kabardia már erősen meggyengült. Ráadásul az 1820-as évek elején Kabardiában pestisjárvány tört ki, amely a lakosság nagy részét elpusztította.

Kabardia nem tudta tovább folytatni az ellenállást és 1825-ben az Orosz Birodalomhoz csatolták.

Számos kabard azonban elmenekült és a Nyugat-Cserkeszföldről egészen 1864-ig folytatta az ellenállást, néhányan pedig Csecsenföldre és Dagesztánba mentek, hogy ott folytassák a háborút.

Kabardia az Orosz Birodalomhoz való csatolása után a Tyereki terület Nalcsik körzetének része lett, és az orosz cárok címében megjelent a „Kabardia földjének uralkodója” sor.

Szovjet időszak

[szerkesztés]

A szovjet időszakban a kabardok területi autonómiát kaptak. Az 1921–1922-es években létezett a Kabardia Autonóm Terület. 1922-ben megalakult a Kabard–Balkár Autonóm Terület, amely 1936-ban átalakult Kabard–Balkár ASZSZK-vá. 1944-ben a balkárokat és a kabardok közül mintegy 2000 embert a németekkel való együttműködés miatt családjukkal Kazahsztánba telepítettek.

Népesség és település

[szerkesztés]

A 2010-es népszámlálás eredményei szerint a kabardok száma Oroszországban 517 000 fő volt. Főleg Kabard- és Balkárföld, valamint az észak-oszétiai Mozdoki körzetben és a Sztavropoli terület déli határvidékén élnek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Константин Багрянородный. Сайт Восточная литература. [2013. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 24.)
  2. К проблеме происхождения кобанской культуры и её локальных вариантов. [2018. július 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 18.)
  3. Кабардинцы // Энциклопедический словарь Брокгауза и Ефрона : в 86 т. (82 т. и 4 доп.). — СПб., 1890—1907.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Кабардинцы című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Skutsch, Carl (2013). A világ kisebbségeinek enciklopédiája. Routledge. p. 675. ISBN 978-1135193881
  • "Kabardian: A Language of the Russian Federation". Etnologue.com.
  • James Stuart Olson, ed. (1994). An Ethnohistorical dictionary of the Russian and Soviet empires. Greenwood. p. 329. ISBN 978-0-313-27497-8. Retrieved 15 October 2011.


pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy