Ugrás a tartalomhoz

Holland aranykor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A holland aranykor Hollandia történelmének az önálló államiság kivívásával kezdődő időszaka, ami bő száz évig tartott (nagyjából a 17. században), hihetetlen gazdasági, kulturális, katonai és művészeti fellendülést hozva az újonnan alakult országban.

Történelem

[szerkesztés]

Az aranykor kezdete és vége

[szerkesztés]

Kezdetét 1579 és 1609 közé tehetjük:

amit leggazdagabb tartományáról hamarosan Hollandiának kezdtek nevezni;

  • 1609-ben kötötték meg azt a 12 évre szóló fegyverszünetet Spanyolországgal, amelyben a spanyolok de facto elismerték Hollandia függetlenségét.

Az aranykor végének nagyjából 1688-at, a pfalzi örökösödési háború (1688–1697) kezdetét tekinthetjük.

Gazdaság, külterületek

[szerkesztés]

A 17. század a sikerek kora volt, és ezt az alapozta meg, hogy Hollandia lett az atlanti és a balti kereskedelem találkozópontja, majd ezt kihasználva Európa pénzügyi központja. Sok közgazdász szerint Hollandia volt a világ első tőkés országa.

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

A földek szűkössége kikényszerítette a technológia állandó fejlesztését, mind hatékonyabb megoldások kiötlését és bevezetését. Kiemelendő a vetésforgó, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen a földeket parlagon pihentetni, hanem az étkezési növények vetése/ültetése közti időszakokban azok regenerálódását takarmánynövények (például pillangósvirágúak) vetésével még gyorsítsák is. Az alacsony terméshozamú, külterjesen művelt gabonafélék helyett mindinkább a lényegesen nagyobb hozzáadott értékű zöldség- és gyümölcstermesztésre, valamint az exportképes kertészetre (ennek egyfajta szimbóluma a tulipánhagyma termesztése) álltak át.

A takarmánynövények termesztése egyúttal lehetővé tette, hogy mindinkább átálljanak az egész éves állattartásra (korábban a legtöbb állatot ősszel levágták).

Az egész országban általánossá vált a trágyázás, az öntözés és a belterjes állattartás (istállózás). Elkezdték gépesíteni a mezőgazdaságot; ennek fontos lépcsője a cséplőgép feltalálása (1636).

A szél energiáját nemcsak a malmokban használták fel, hanem vízátemelésre, a vizek elvezetésére is; így alakult ki a jellegzetes, „szélmalmos” holland táj. A csatornarendszert nemcsak a vizek elvezetésére használták, hanem a mezőgazdasági termékek szállítására is.

Ezek együttes eredményeként:

  • a kor Európájában szokatlan módon nemcsak a városi, de a vidéki lakosság életszínvonala is nőtt;
  • a parasztok (máshol egyre inkább lenézett) munkáját továbbra is megbecsülték.

Ipar

[szerkesztés]

Az ipari fejlődés hajtóereje a mezőgazdaság terméktöbblete és ezzel a fizetőképes kereslet megjelenése volt. A mezőgazdasági gépipar és az élelmiszeripar után a luxuscikkek gyártása futott fel különösen erőteljesen. A sajátos „hollandikumok”:

egész Európába eljutottak. Amszterdam lett a drágakőcsiszolás világközpontja. Az egyéb iparágak fejlődését azonban éppen a holland gazdaság (és gazdagság) fő motorjává vált közvetítő kereskedelem dominanciája akadályozta.

Külbirtokok

[szerkesztés]

Az ország intenzív és sikeres gyarmatosításba kezdett. Megalapították:

és hajósaik a számos földrajzi felfedezés (a Csendes-óceán szigetei, Ausztrália stb.) mellett értékes monopóliumokat szereztek, egyebek között a kizárólagos kereskedelem jogát Japánnal.

A holland gyarmatok:

Kereskedelem, szállítás

[szerkesztés]

Amszterdam lett az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa; a hollandok „kereskedő néppé” váltak. Ennek hajtóereje a távoli és ezért értékes fűszernövények (bors, szerecsendió stb.) és élvezeti cikkek (tea stb.) kereskedelme volt, majd egyre inkább Hollandia vált az egész világ teherszállítójává – ez a kereskedelmi túlsúly robbantotta ki az angol–holland háborúkat. Alapelvük a szabad kereskedelem volt, ezért hajóik rendszeresen szállítottak árukat a Hollandiával éppen hadban állító országokba is. Ez ellen a vetélytársak protekcionista intézkedésekkel védekeztek; ezek jellegzetes példája az első angol–holland háború előtt kibocsátott Navigation Act.

Szolgáltatások

[szerkesztés]

Amszterdamban nyílt meg az első, folyamatosan működő tőzsde is. Az árutőzsde korai szakaszának leghíresebb epizódja az 1636-37-es tulipánmánia, aminek végén teljes vagyonok úsztak el, amikor az irreálisan magasra kúszott árak hirtelen összeomlottak. Az értéktőzsdére először a Kelet-, illetve a Nyugat-Indiai Társaság részvényeit vitték be. Megkezdődtek a tőzsdespekulációk: Isaac le Maire részvényeket eladva leszorította azok árát, majd a nyomott árfolyamon többet vásárolt vissza.

A kereskedelemmel felvirágoztak a biztosítók, nyugdíjalapokat hoztak létre, megkezdődtek a gazdasági ciklusok.

Állami intézményrendszer, belpolitika

[szerkesztés]

Németalföldön a függetlenségi mozgalom egyik hajtóereje az volt, hogy a tartományt megöröklő és hitbuzgó katolikus spanyol uralkodók kegyetlenül elnyomták a mind jobban terjedő protestantizmust. Ezért a reformáció vált a függetlenségi törekvések összefogó erejévé, és a függetlenné válás után csak a lakosság törpe kisebbsége maradt katolikus. Őket azonban egyáltalán nem üldözték; a holland polgári berendezkedés egyik alapelve a vallási türelem volt. Ez a berendezkedés rendkívül előnyös volt a zsidóknak is, úgyhogy a más országokból (kiváltképp Spanyolországból elűzött zsidók tömegesen települtek át Hollandiába (főleg Amszterdamba).

A hét tartomány nem hozott létre egységes állami intézményrendszert: mindegyik maga határozta meg szervezetét, és nemcsak bel-, de sokszor még külpolitikáját is. Nemcsak hogy egységes gazdaságpolitikájuk nem volt, de még pénzt is önállóan vertek. Nem volt egységes hivatali rendszer; a hét tartomány önállóan, „ki-ki a maga szájíze szerint” építette ki közigazgatását. A rendi gyűlésben minden tartománynak egy-egy szavazata volt, és mivel a döntéshez a hét tag egyetértése kellett, a gyűlés gyakorlatilag határozatképtelen volt.

A végrehajtó hatalom egy 12 tagú tanács kezében összpontosult; ennek elnöke a kormányzó volt, de ő ténylegesen csak háborús időkben irányíthatta a tartományokat. A század első felében az Orániai-ház adta a kormányzókat, de az elvesztett első angol–holland háború után a hollandok vállalták, hogy több orániait nem választanak kormányzóvá, úgyhogy ezt a tisztséget 1650–1672 között nem töltötték be. Az elvileg 1672–1702 között kormányzó Orániai Vilmost 1689-ben Nagy-Britannia királyává választották, és a perszonálunió idején csak a távolból (tehát gyakorlatilag nem) „irányította” a tartományokat.

Külpolitika, háborúk

[szerkesztés]

A németalföldi szabadságharc vége

[szerkesztés]

1621-ben Hollandia bekapcsolódott Spanyolország ellen a harmincéves háborúba. A hollandok természetesen nem annyira a szárazföldi, mint inkább a tengeri hadműveletekben jeleskedtek. E tevékenységük megkoronázásaként 1639. október 21-én Maarten Tromp admirális (a holland flotta de Ruyter előtti legnagyobb tengernagya) teljesen szétverte a második Armadát: a hollandok a 70 sorhajóból 56-ot elfogtak, elsüllyesztettek vagy felgyújtottak. Valószínűleg ez volt a vitorlások korának legátütőbb, legteljesebb győzelme: eredményeként a spanyol tengeri hatalom gyakorlatilag megszűnt, a tengerek urává Hollandia vált. Az 1641 januárjában függetlenné vált Portugália nagyon féltette brazíliai birtokait Hollandiától, és 1641. május–júniusban több szerződésben az éppen érvényes határokat elismerve általános érvényű békét kötött vele.

A harmincéves háborút lezáró vesztfáliai békében (1648) nemcsak Spanyolország ismerte el Hollandia függetlenségét, de azt is kimondták, hogy az ország a Német-római Birodalomnak sem része.

Mivel úgy látszott, hogy Hollandia tengeri hatalmát komolyabban senki sem veszélyezteti, a holland admiralitások (a hét tartománynak külön-külön flottája volt) takarékossági okokból a legtöbb hadihajót leszerelték, majd eladták. Az angolok eközben gyorsan fejlesztették flottájukat, és nagyobb részt követeltek maguknak a tengeri kereskedelemből. A 17. század második felére e két tengeri hatalom hektikusan változó szövetségi rendszerekben meg-megújuló küzdelme nyomta rá bélyegét.

Az angol–holland háborúk

[szerkesztés]
Bővebben: Angol–holland háborúk

A három angol-holland háborúból:

  • 1652–1654,
  • 1665–1667;
  • 1672–1674

kettőt (a másodikat és a harmadikat) a tengeren egyértelműen a hollandok nyertek, a stratégiai győztes azonban egyértelműen Anglia lett – nemcsak az észak-amerikai holland gyarmatokat szerezte meg (Új-Amszterdammal, a későbbi New Yorkkal), de azt is sikerült elérnie, hogy a második háború után mellé álljanak a korábban (leginkább csak elvileg) a hollandokat támogató franciák, és e két, jóval népesebb ország szárazföldi erőivel a hollandok nem vehették fel a versenyt. Ahogy a szinte kizárólag tengeren vívott angol–holland háborúkat felváltották a szárazföldön zajló francia–holland háborúk, úgy hanyatlott le Hollandia csillaga.

A francia–holland háborúk

[szerkesztés]

A három francia–holland háború:

pusztításainak eredményeként Hollandia fokozatosan elvesztette nagyhatalmi szerepét; több európai állam katonailag és gazdaságilag is megelőzte. A század végén középszerűvé süllyedt (pedig ekkor az angolok már inkább őket támogatták a franciákkal szemben).

Tudományok

[szerkesztés]

Jelentős mértékben a Spanyolországból elűzött és letelepült zsidóknak köszönhetően Hollandia egyértelműen a kor vezető tudományos hatalmává vált. Közoktatása messze felülmúlta a többi országét: szinte mindenki tudott írni és olvasni.

Az ország leghíresebb felsőoktatási intézménye a leideni egyetem volt, ahol főleg a nyelvtudományt, az államtudományokat és a természetismeretet művelték kiemelkedő színvonalon.

Művészetek

[szerkesztés]

A művészettörténet a 19-20. század fordulójáig afféle elfajzott, a reneszánszénál kisebb értékű, önállótlan művészeti korszaknak tekintette a barokkot. Ezen téves értékítélet felülvizsgálata a német nyelvterületen

munkásságának hatására kezdődött el.

Iparművészetek

[szerkesztés]

A jóléttel járó kereslet elképesztő mértékben fellendítette az alkalmazott művészeteket:

  • műbútor-asztalosság,
  • porcelánkészítés,
  • nyomdászat,
  • térképművészet,
  • üvegmetszés,
  • ötvösművészet,
  • drágakőcsiszolás stb.

Képzőművészetek

[szerkesztés]

Az északi és déli tartományok különválása (1579) után az egykori Németalföld két részében a művészetek nemcsak tartalmilag, de technikailag is eltérő irányban fejlődtek tovább. Délen a rajzművészet a festőművészet afféle szolgálólányaként alárendelt szerepet játszott, északon azonban rajz, a sokszorosított grafika és rézmetszet fokozatosan önálló művészeti ággá vált, és fejlődésének csúcspontját Rembrandt Harmensz van Rijn művészetében érte el. Legnagyobb festőjéről a művészetekben a holland aranykort gyakorta „Rembrandt korának” nevezik.

Festészet, rajz

[szerkesztés]
Bővebben: A holland festészet aranykora

Mivel a protestánsok kitiltották a képeket a templomokból, a művészek megrendelői mindinkább a gazdagok lettek – méghozzá az ország polgári jellegének megfelelően nem annyira az arisztokraták, mint inkább a polgárok. Szükségképpen jelentősen átalakult a művek témaválasztása: visszaszorultak az egyházi, illetve biblikus motívumok, de jelentősen megnőtt a portrék száma, majd valamivel később a mindennapi élet mozzanatait ábrázoló alkotásoké, amelyek főleg a műhelyek, vendégszobák, étkező vagy tanácskozó helyiségek, kocsmák és egyletek falait díszítették. Kialakult és kivirágzott egy új műfaj: a zsánerkép, aminek három legnagyobb mestere Vermeer, Jan Steen és Frans van Mieris volt. A megrendelők és velük a megrendelések tömege rengeteg művész megélhetését biztosította: a században mintegy 3000 holland festő alkotott.

Rembrandt mellett a kor további jelentős alkotói:

Irodalom

[szerkesztés]
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jelentősebb alkotók:

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Németh István: Az élet csalfa tükrei. Holland életképfestészet Rembrandt korában; Typotex, Budapest, 2008 (Képfilozófiák)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Holland_aranykor&oldid=27084994”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy