Hermafroditizmus (biológia)
Egy hermafrodita (hímnős, kétivarú, kétnemű) élőlény fel van ruházva mind a hím, mind a női nemi szervekkel és mindkét fajta ivarsejt előállítására képes.[1] A név görög eredetű, Hermaphroditosz nevéből alkották. Hermaphroditosz Hermész (Έρμῆς) és Aphrodité (Αφροδίτη) istenek kétneművé változott fia volt a görög mitológiában.
A hermafroditizmus a növényvilágban gyakori jelenség, kétivarú például a dohány vagy az alma is, szemben az egyivarú és egylaki kukoricával, illetve az egyivarú és kétlaki mogyoróval.[2] Előfordul az önmegtermékenyítés (autogámia) is, így például a búzánál vagy a zabnál.[3] A hermafroditák autogámiája nem tévesztendő össze a szűznemzéssel, ami a nőstény egyedek hím közreműködése nélküli szaporodását jelenti, mint például a futógyíkok 12 fajánál.
A hermafrodita jelző átvitt értelemben is használatos.[4] A pszichológiai értelemben vett hermafroditákat gyakran nevezik androgün vagy günander néven is, ami a szintén görög eredetű nő és férfi jelentésű szavak összetétele. A szomatikus (testi) értelemben vett hermafroditizmus olyan veleszületett fejlődési rendellenesség, mely esetében az egyén mindkét nem genitáliáival rendelkezik.
E cikk tárgya a biológia értelemben vett hermafroditizmus, tehát amikor egy egyed mind a hím, mind pedig a női ivarsejtek előállítására képes.
Általános jellemzői
[szerkesztés]A törzsfejlődés korai szakaszaiban kialakult állatoknál sem ritka a hímnősség, így például kétivarúak a csigák vagy a földigiliszta.[5] A leggyakrabban két hímnős egyed kölcsönösen termékenyíti meg egymást, az ivarsejtjeik megfelelő cseréjével.[1] A fiatal angolnák gyakran hímnősek, felnőttkori nemük végleges lakóhelyükre való felvándorlásuk után az élet- és táplálkozási viszonyok hatására, csak néhány év múlva alakul ki.[6]
A polipféle, tüskésbőrű és gerinces állatoknál viszont már sokkal ritkább, a hüllők, madarak és emlősök esetében csak rendellenességként fordul elő a hermafroditizmus, és ilyenkor az egyik jellegzetesség nem valósul meg teljesen. Ilyen esetben pszeudohermafroditizmusról illetve emberek esetében interszexualitásról beszélünk.[7]
Szekvencionális hermafroditizmusnak a halaknál és kétéltűeknél gyakori jelenséget nevezzük, hogy egynemű közegben egyes egyedek képesek nemet váltani, néhány faj egyedei ezt életükben többször is megteszik. Szükségszerűen két csoport létezhet, a protandrin és a protogün, attól függően, hogy a születéskor hím- illetve nőnemű egyedek alakulnak át a másik nemmé. Az előbbire a bohóchal, az utóbbira az ajakoshal lehet példa.
Kialakulása
[szerkesztés]
A hermafroditák két úton jöhetnek létre. Ebből az egyszerűbb, amikor a nemi jellegek kialakulásáért felelős gének nem kapcsolódnak be az egyedfejlődés folyamán, vagy hormonháztartásbeli problémák miatt jön létre, alakul ki kétneműség.
A másik lehetséges ok úgynevezett genetikai mozaik fejlődése. A több mint két ivarsejtből fejlődő kimérák lehetnek olyan élőlények, amikben mindkét nem minden jellemző tulajdonsága (elsődleges és másodlagos nemi szervek és jellegek) egyformán megjelennek. A hermafroditizmust genetikailag legtöbbször az XX/XY jellegű mozaik okozza, nagy részüknél négy vagy három génkészlet van jelen. Az emberi hermafroditák kizárólag XX/XY kiméraként alakulnak ki.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Kiss János (főszerkesztő). hímnős (hermafrodita, biszexuális) (hermaphrodite (bisexual)), Oxford-Typotex Biológiai kislexikon. Typotex Kft. (2007. szeptember 25.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.
- ↑ vazlat_noszervXII.pdf (application/pdf Object): A virág. ELTE Növényszervezettani Tanszék. [2008. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.) Morfológia: Hajtásrendszer. Mezőgazdasági -és Környezettudományi Kar. [2007. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.)
- ↑ Kiss János (főszerkesztő). megtermékenyítés (szüngámia, fertilizáció) (fertilization (syngamy)), Oxford-Typotex Biológiai kislexikon. Typotex Kft. (2007. szeptember 25.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.
- ↑ Szondi Lipót. Az ember és sorsa. Budapest: Kossuth Könyvkiadó (1996. szeptember 25.). Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.[halott link] Szilágyi Júlia: Lehet-e esszét tanítani?. Komp-Press, Kolozsvár, 2007
- ↑ Alfred Edmund Brehm. Kevéssörtéjűek (Oligochaeta), Az állatok világa (2004. szeptember 25.). ISBN 963 86118 2 0. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.
- ↑ Alfred Edmund Brehm. 1. család: Valódi angolna-félék (Anguillidae), Az állatok világa (2004. szeptember 25.). ISBN 963 86118 2 0. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 12.
- ↑ Borsos Antal: A nemek kialakulásának zavarai az emberben. Mindentudás Egyeteme. [2009. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 12.)
