Ugrás a tartalomhoz

Charles Denner

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Denner
Marie-Pierre de Gérando (b) és Denner (1970-es évek)
Marie-Pierre de Gérando (b) és Denner (1970-es évek)
Született1926. május 29.[1][2][3][4]
Tarnów[5]
Elhunyt1995. szeptember 10. (69 évesen)[1][2][3][6]
Dreux[5]
Állampolgársága
Nemzetiségelengyel, francia
Foglalkozása
  • színházi színész
  • filmszínész
  • francia ellenálló
KitüntetéseiCroix de guerre 1939–1945
Halál okarák
SírhelyeCimetière parisien de Bagneux
Színészi pályafutása
Aktív évek1954 – 1986
Tevékenységszínész
Díjai
César-díjak
Jelölés (1977, 1978)

A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Denner témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Charles Denner (Tarnów, Lengyelország, 1926. május 29.Dreux, Eure-et-Loir, Franciaország, 1995. szeptember 10.), lengyel származású francia színész, kétszer jelölték César-díjra. Nagy sikert aratott François Truffaut rendező 1977-es A férfi, aki szerette a nőket című romantikus filmdrámájának főszerepében.

Élete

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]

Galíciai zsidó családban született Tarnówban, a Második Lengyel Köztársaság idején. Egy fivére volt, Alfred.[7] Négyesztendős volt, amikor családja a nagy gazdasági világválság következményeitől sújtva kivándorolt Párizsba.[8]

A második világháború alatt szüleivel együtt a Vichy-Franciaország területén, a Francia-középhegységben, Brive-la-Gaillarde városban talált menedéket.[8] Charles a fivérével, Alfreddel együtt partizánnak állt és részt vett a Vercors-hegységben folyó harcokban. Érdemeiért a háború után megkapta a francia hadikereszt (croix de guerre) kitüntetést.[9]

Pályája

[szerkesztés]

1945 után színészmesterséget tanult Párizsban, mások mellett Charles Dullin(wd) színművésztől.[10] Közben éjszakánként a párizsi piacokon és árucsarnokokban dolgozott, mint hordár, hogy megélhetését biztosítsa. Csatlakozott a háború után sorra alakuló ún. „ifjú társulatok” (jeunes compagnies) egyikéhez. Ezek a friss szellemű társulatok fiatal színészekből alakultak, változatos helyszíneken játszottak, gyakran alakultak át, olykor rövid életűeknek bizonyultak. Denner velük játszotta első, alkalmi fellépéseit.

1949-ben kapta első kőszínházi szerepét, a párizsi Théâtre National Populaire-ben, melyet Jean Vilar(wd) színész-rendező irányított. Figyelmet keltőt alakított 1951-ben, a Jean Vilar által vezetett Avignoni Fesztiválon, Heinrich von Kleist Homburg hercege című drámájában.[9]

Már az 1950-es évek elejétől kapott kisebb-nagyobb filmszerepeket is. Első nagy sikerű filmes főszerepét 1963-ban játszotta el, Claude Chabrol Kékszakáll című bűnügyi filmdrámájában, ahol a valós személyről mintázott címszereplőt, a többszörös feleséggyilkos Henri Désiré Landru-t alakította, Danielle Darrieux, Michèle Morgan, Hildegard Knef és Stéphane Audran (Chabrol korábbi felesége) társaságában.[10]

Jeanne Moreau és Jean-Claude Brialy mellett játszott François Truffaut 1968-as A menyasszony feketében volt című misztikus pszichodrámájában, ahol ő maga vált a gyilkosság áldozatává. Truffauts 1972-es Egy olyan szép lány, mint én című vígjátékában Bernadette Lafont és Claude Brasseur mellett katolikus patkányirtót alakított. Truffaut 1977-es romantikus drámájában, A férfi, aki szerette a nőket-ben Denner játszotta a címszereplőt, akinek életét egy sor nő színesítette. Emellett számos krimiben és kalandfilmben játszott meghatározó szerepeket, így Costa-Gavras 1969-es politikai krimijében, a Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiájá-ban, és Marcel Carné rendező 1971-es A rend gyilkosai című politikai kalandfilmjében. 1975-ben, Henri Verneuil rendező látványos bűnügyi akciófilmjében, a Félelem a város felett-ben Jean-Paul Belmondóval együtt rendőrnyomozót alakított.

Az 1980-as években gégerákot diagnosztizáltak nála, mely fokozatosan megfosztotta hangjától. Állapota súlyosbodásával szereplései megritkultak. Hosszú és megerőltető kezelések hatására a rákbetegségből kigyógyult, de megviselt szervezete rendkívül legyengült. 1995-ben hunyt el Dreux-ben.

Magánélete

[szerkesztés]

Charles Denner kétszer nősült. Első feleségétől, Simone Jaquier-től két gyermeke született, Charles és Ethel. Második felesége Monique „Maryse” Voirriot (1932–2015) volt, Denner jóbarátjának, a színész Marie-Pierre de Gérando komaasszonya (Gérando fiának keresztanyja).

Főbb filmszerepei

[szerkesztés]

Elismerései, díjai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. https://www.mcall.com/news/mc-xpm-1995-09-11-3045695-story.html
  5. a b BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár
  6. https://www.nytimes.com/1995/09/12/obituaries/charles-denner-69-french-star-of-truffaut-and-lelouch-films.html
  7. Alan Riding: Charles Denner, 69, French Star Of Truffaut and Lelouch Films (Nekrológ) (angol nyelven). The New York Times, 1995. szeptember 12. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
  8. a b Marina Trubaitschuk: Шарль Деннер. День рождения (Charles Denner. Születésnap). Életrajz (orosz nyelven). Francuzkoje Kino (Acteurs.ru), 2010. május 29. [2013. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
  9. a b Dimitri Vezyroglou.szerk.: Pascal Ory: Denner Charles, Dictionnaire des étrangers qui ont fait la France (francia nyelven). Paris: Laffont (2013). ISBN 978-2-221-11316-5 
  10. a b Gianni Canova. Denner, Charles, Enciclopedia del cinema, Le garzantine (olasz nyelven). Milánó: Garzanti, 293. o. (2002). ISBN 88-11-50498-8 

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Charles Denner
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Denner témájú médiaállományokat.
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy