Ugrás a tartalomhoz

Anjou Eleonóra szicíliai királyné

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anjou Eleonóra
Szicíliai (Trinacriai) Királyság királynéja
Anjou Eleonóra
Uralkodási ideje
1303. május – 1337. június 25.
ElődjeAnjou Blanka
UtódjaGörzi Erzsébet
Életrajzi adatok
UralkodóházAnjou-ház
Született1289. augusztus
Nápoly[1]
Elhunyt1341. augusztus 9. (52 évesen)
San Nicolò l'Arena kolostora, Nicolosi mellett, Szicília
NyughelyeFerences kolostor, Catania
ÉdesapjaII. (Sánta) Károly nápolyi király (1354–1309)
ÉdesanyjaÁrpád-házi Mária magyar királyi hercegnő (1257–1323)
Testvére(i)
Házastársa1. I. (Toucy) Fülöp címzetes antiochiai herceg (1285 körül–1300 (után))
Házastársa2. II. Frigyes szicíliai király (1271–1337)
Gyermekei2. férjétől:
1. Péter (1304–1342)
2. Ruggero (1305–fiatalon)
3. Konstancia (1306–1344)
4. Manfréd (1307–1317)
5. Izabella (Erzsébet) (1310–1349)
6. Vilmos (1312–1338)
7. János (1317–1348)
8. Katalin (1320–1342 után)
9. Margit (1331–1377)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anjou Eleonóra témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Anjou Eleonóra (1289. augusztus – San Nicolò l'Arena kolostora, Nicolosi mellett, Szicília, 1341. augusztus 9.), franciául: Éléonore d'Anjou, olaszul: Eleonora d'Angiò, nápolyi (szicíliai) királyi hercegnő, Szicília (Trinacria) királynéja.[2]

Élete

[szerkesztés]

II. Károly szicíliai (nápolyi) király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő lánya.[3]

Eleonórát 1299-ben eljegyezték Toucy Fülöppel, II. Narjot de Toucynak (1250 körül–1293), Laterza urának, Durazzó főkapitányának és a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagyának és feleségének, I. Lúcia (1265 körül–1299) címzetes antiochiai hercegnőnek és Tripolisz grófnőjének egyetlen fiával. Fülöp anyja Antiochiai Lucia hercegnő még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Eleonóra és Fülöp eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt.

Második házasságát pedig a két vetélkedő Szicíliai Királyság: az Itália déli részén fekvő nápolyi központú és a Szicília szigetén elterülő palermói székhelyű, kiegyezése hozta meg. Két idősebb testvére már aragón-szicíliai királyi herceget és hercegnőt kapott házastársul a béke zálogaként: Blanka nővére (1280–1310) 1295. november 1-jén feleségül ment II. Jakab (1267–1327) aragón és szicíliai királyhoz, Róbert bátyja (1278–1343) pedig, aki ekkor nápolyi trónörökös volt, 1297. március 23-án II. Jakab húgát, Jolán hercegnőt (1273–1302) vette nőül.

1302. augusztus 19-én a castronovói[4] előzetes békében először ismerték el a két Szicília külön állami létét. A tárgyalások idején felmerült, hogy a szicíliai trónon 1296-ban a bátyját, II. Jakabot követő II. Frigyes Szicília helyett a már nem létező Albán Királyságot vagy a Ciprusi Királyságot kapná meg, ez utóbbinál ez esetben az uralkodó Lusignan-házat trónfosztanák, de Frigyes visszautasította ezeket az ajánlatokat. Végül megállapodtak a felek, hogy II. Frigyes élete tartamáig uralkodhat Szicília szigete felett, melyet leendő felesége, Eleonóra hozományaként igazgathat, de halála után a sziget visszaszáll az Anjou-házra, és a két Szicília egy uralkodó alatt egyesül. A végül 1302. augusztus 29-én megkötött caltabellottai[5] békében kikötötték, hogy II. Frigyes Szicília sziget uralkodójaként a Trinacria királya címet viseli, a Szicília királya cím pedig a nápolyi központú országrészt illeti. Kikötötték még, hogy Eleonóra és II. Frigyes leendő fiai új királyságokat kapnak majd, vagy pénzbeli kárpótlásban részesülnek Szicília öröksége helyett.

VIII. Bonifác pápa 1303. május 21-én kelt bullájában ekkor visszavonta II. Frigyes kiátkozását, és megadta a szükséges diszpenzációt a házasulandó feleknek. Ezután már nem volt akadálya, hogy Eleonóra és Frigyes 1303 májusában Messinában egybekeljen. A házasságukból kilenc gyermek, köztük négy csecsemőkort túlélt fiú is született, akik közül három megérte a felnőttkort, és túlélte az apjukat. Frigyesnek nem állt szándékában kisemmizni a fiait, bármit is ígért apósának, II. Károly nápolyi királynak, ráadásul 1309-től már Eleonóra bátyja , I. Róbert uralkodott Nápolyban. 1313-ban háború tört ki a két Szicília között, és miután II. Frigyes 1314-ben visszaverte sógora támadását, a szicíliai parlamenttel 1314. június 2-án elfogadtatta az új trónöröklési törvényt, mely szerint Frigyes és Eleonóra elsőszülött fia, Péter fogja örökölni a királyságot, mely 1314. augusztus 9-én újra a Szicíliai Királyság nevet vette fel.

1321. április 18-án Eleonóra fiát, Péter trónörököst apja társuralkodóvá nevezte ki, megtette királyi helytartóvá, majd másnap, 1321. április 19-én Szicília királyává koronáztatta II. Péter néven, annak ellenére, hogy XXII. János pápa kiközösítette Eleonóra férjét, ami alól csak utódja, XII. Benedek pápa oldozta fel 1335-ben.

Eleonóra termékenynek bizonyult, több fiút szült, mely megalapozta a Barcelonai-ház szicíliai ágát a XIV. században, de végül egyebek mellett a pestis férfi ágon kihalásra ítélte az uralkodócsaládot a XV. századra. Első gyermekét, Pétert 15 évesen, míg utolsó gyermekét, Margitot 42 évesen hozta a világra.[6] Gyermekei közül ez utolsó élt a leghosszabb ideig: 46 évet, de még ő sem szárnyalta túl a szülei életkorát, hiszen apjuk, II. Frigyes 66, míg anyjuk, Eleonóra 52 éves korában halt meg. Mindkettő magas életkornak számított abban az időben. Eleonóra túlélte a házastársát, és a kilencből három gyermekét is eltemette. Megérte elsőszülött fia, II. Péter egyeduralmát 1337-ben, aki az ő házassági szerződése ellenére örökölte Eleonóra hozományát, Szicíliát. II. Péter éppen csak egy évvel élte túl anyját. Eleonóra 1341. augusztus 9-én Szicília szigetén, a Nicolosi melletti San Nicolò l'Arena kolostorában hunyt el, és a cataniai Ferences kolostorban helyezték örök nyugalomra. Fia 1342. augusztus 15-én Calascibetta[7] városában halt meg, és a Palermói Székesegyházban nyugszik.

Gyermekei

[szerkesztés]

Származása

[szerkesztés]
Anjou Eleonóra szicíliai királyné ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
16. II. Fülöp Ágost francia király
 
 
 
 
 
 
 
8. VIII. Lajos francia király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
17. Hainaut-i Izabella francia királyné
 
 
 
 
 
 
 
4. I. Károly szicíliai király[8]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
18. VIII. Alfonz kasztíliai király
 
 
 
 
 
 
 
9. Kasztíliai Blanka francia királyné[9]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
19. Angliai Eleonóra kasztíliai királyné
 
 
 
 
 
 
 
2. II. Károly nápolyi király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
20. II. Alfonz provence-i gróf
 
 
 
 
 
 
 
10. IV. Rajmond Berengár provence-i gróf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
21. Garsenda forcalquier-i grófnő
 
 
 
 
 
 
 
5. I. Beatrix provence-i grófnő[10]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
22. I. Tamás savoyai gróf
 
 
 
 
 
 
 
11. Savoyai Beatrix provence-i grófné[11]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
23. Genfi Margit savoyai grófné
 
 
 
 
 
 
 
1. Anjou Eleonóra szicíliai királyné[12]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
24. II. András magyar király
 
 
 
 
 
 
 
12. IV. Béla magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
25. Gertrúd magyar királyné[14]
 
 
 
 
 
 
 
6. V. István magyar király
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
26. I. Theodórosz nikaiai császár
 
 
 
 
 
 
 
13. Laszkarisz Mária magyar királyné[15]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
27. Angelina Anna nikaiai császárné[16]
 
 
 
 
 
 
 
3. Árpád-házi Mária nápolyi királyné[13]
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
14. Szejhán kun fejedelem
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
7. Kun Erzsébet magyar királyné
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
15. N. N.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2022. május 8.)
  2. ↑ 1302. augusztus 31. – 1314. augusztus 9-éig és 1372-től 1392. május 21-éig a szigetország elnevezése Trinacriai Királyság volt, megkülönböztetve a másik, nápolyi székhelyű Szicíliai Királyságtól, amelynek a hivatalos elnevezése mindvégig Szicíliai Királyság maradt.
  3. ↑ Mária nápolyi királyné V. István magyar király és Kun Erzsébet lánya volt.
  4. ↑ Castronovo mai hivatalos neve Castronovo di Sicilia, szicíliai olaszul: Castrunovu.
  5. ↑ Caltabellotta szicíliai olaszul: Cataviddotta.
  6. ↑ Aragóniai Margit IV. Károly német-római császár mostohaanyósa volt, miután férjének, II. Rudolf (1306–1353) rajnai palotagrófnak és választófejedelemnek az első házasságából született lánya, Pfalzi Anna (1329–1353), aki mostohaanyjánál, Margitnál 2 évvel idősebb volt, 1349-ben feleségül ment az özvegy IV. Károlyhoz. Pfalzi Anna egy fiút, Vencelt (1350–1351) szülte, de aki még csecsemőkorában meghalt.
  7. ↑ Calascibetta szicíliai olaszul: Calatascibetta, latinul: Calataxibetta.
  8. ↑ Miroslav Marek: Capet 5 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  9. ↑ Miroslav Marek: Ivrea 6 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. október 22. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  10. ↑ Miroslav Marek: Barcelona 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. február 3. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  11. ↑ Miroslav Marek: Savoy 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2005. január 29. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  12. ↑ Miroslav Marek: Capet 19 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. július 30. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  13. ↑ Miroslav Marek: Arpad 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2004. május 4. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  14. ↑ Miroslav Marek: Diessen 1 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 2. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  15. ↑ Miroslav Marek: The Laskaris family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2002. október 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)
  16. ↑ Miroslav Marek: The Angelos family (angol nyelven). Genealogy.eu, 2003. december 8. (Hozzáférés: 2014. szeptember 29.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Schwennicke, Detlev: Die Könige von Sizilien 1296–1401 a.d.H. Barcelona, 1312–1379 Herzoge von Athen und Neopatras, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 73, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
  • Kiesewetter, Andreas: Eleonora d'Angiò, regina di Sicilia, Dizionario Biografico degli Italiani 42, Róma, 1993. URL: Lásd Külső hivatkozások

További információk

[szerkesztés]
Előző
Anjou Blanka 		Szicília királynéja
1303 – 1337 		Következő
Görzi Erzsébet
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anjou_Eleonóra_szicíliai_királyné&oldid=27555742”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy