Ugrás a tartalomhoz

„Ingrid Bergman” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Legjobb női mellékszereplő
Nincs szerkesztési összefoglaló
11. sor: 11. sor:
| honlap =
| honlap =
| híres szerep =
| híres szerep =
| Oscar-díj = '''[[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|Legjobb női főszereplő]]'''<br />''[[Gázláng]]'' (1944)<br />''[[Anastacia (film, 1956)|Anastacia]] (1956)<br />'''[[Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek|Legjobb női mellékszereplő]]'''
| Oscar-díj = '''[[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|Legjobb női főszereplő]]'''<br />''[[Gázláng]]'' (1944)<br />''[[Anastacia (film, 1956)|Anastacia]] (1956)<br />'''[[Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek|Legjobb női mellékszereplő]]''' <br />[[Gyilkosság az Orient Expresszen (film)|Gyilkosság az Orient Expresszen]] (1974)
| Tony-díj =
| Tony-díj =
| BAFTA-díj =
| BAFTA-díj =

A lap 2012. augusztus 29., 21:02-kori változata

Ingrid Bergman
1944-ben
1944-ben
Életrajzi adatok
Született1915. augusztus 29.[1][2][3][4][5]
Hedvig Eleonóra plébánia[6]
Elhunyt1982. augusztus 29. (67 évesen)[1][2][3][4][5]
London
SírhelyNorra Bregravningsplatsen
HázastársaAron Petter Lindström
(1937 – 1950)
Roberto Rossellini
(1950 – 1957)
Lars Schmidt
(1958 – 1975)
ÉlettársJohn Van Eyssen
Gyermekei
Pályafutása
Iskolái
  • Dramatens elevskola
  • Palmgrenska samskolan
Aktív évek1935 – 1982
Díjai
Oscar-díjLegjobb női főszereplő
Gázláng (1944)
Anastacia (1956)
Legjobb női mellékszereplő
Gyilkosság az Orient Expresszen (1974)
További díjak
Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman aláírása
Ingrid Bergman weboldala
Ingrid Bergman IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ingrid Bergman (kiejtéseⓘ) (Stockholm, 1915. augusztus 29. – London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő.[10]


Élete

Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Két éves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.

Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól filmszerepéért. A rákövetkező évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johannáért. Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és a Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.

Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, majd három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.

A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.

Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint Svédországban hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsen-ben temették el.

Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tvfilm-sorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sgt. 6759 szám alatt.

Filmjei

Ingrid Bergman, mint Ilsa a Casablancában

Színházi szerepei

  • Liliom (Molnár Ferenc színműve) (New York, 1940)
  • Anna Christie (Eugene O’Neill drámája) (Santa Barbara, 1941)
  • Lotaringiai Johanna (Joan of Lorraine, Maxwell Anderson színműve) (New York, 1946)
  • Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bucher; Arthur Honegger oratóriuma) (Nápoly, 1953)
  • Tea és vonzalom (Tea and Sympathy; Robert Anderson színműve) (Párizs, 1956)
  • Hedda Gabler (Henrik Ibsen színműve) (Párizs, 1962)
  • Egy hónap falun (A Month in the Country; Ivan Turgenyev színműve) (Guildford, Nagy-Britannia, 1965)
  • A költő és üzlete (More Stately Mansions; Eugene O’Neill drámája) (New York, 1967)
  • Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion; George Bernard Shaw színműve) (Washington, 1972)
  • Ne váljunk el (The Constant Wife; Somerset Maugham színműve) (New York, 1975)
  • A Hold folyói (Waters of the Moon; Norman Charles Hunter színműve (London, 1979)

Díjai

  • 1944 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Gázláng)
  • 1957 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Anasztázia)
  • 1957 Golden Globe-díj – Legjobb színésznő – drámai kategória (Anasztázia)
  • 1970 Golden Globe-díj – Legjobb női főszereplő jelölés (A kaktusz virága)
  • 1975 Oscar-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient Expresszen)
  • 1975 BAFTA-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient Expresszen)
  • 1982 Emmy-díj

Külső hivatkozások

Könyv

Ingrid Bergman sírja Stockholmban

Hivatkozások

  1. ↑ a b Ingrid Bergman (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Hedvig Eleonora kyrkoarkiv, Födelse- och dopböcker, SE/SSA/0006/C I/43 (1913-1916), bildid: 00012320_00128
  7. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1975
  8. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1945
  9. ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1957
  10. ↑ http://index.hu/nagykep/2012/08/29/30_eve_hunyt_el_ingrid_bergman/
Commons:Category:Ingrid Bergman
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ingrid_Bergman&oldid=12249643”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy