„Ingrid Bergman” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Legjobb női mellékszereplő |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor: | 11. sor: | ||
| honlap = |
| honlap = |
||
| híres szerep = |
| híres szerep = |
||
| Oscar-díj = '''[[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|Legjobb női főszereplő]]'''<br />''[[Gázláng]]'' (1944)<br />''[[Anastacia (film, 1956)|Anastacia]] (1956)<br />'''[[Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek|Legjobb női mellékszereplő]]''' |
| Oscar-díj = '''[[Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek|Legjobb női főszereplő]]'''<br />''[[Gázláng]]'' (1944)<br />''[[Anastacia (film, 1956)|Anastacia]] (1956)<br />'''[[Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek|Legjobb női mellékszereplő]]''' <br />[[Gyilkosság az Orient Expresszen (film)|Gyilkosság az Orient Expresszen]] (1974) |
||
| Tony-díj = |
| Tony-díj = |
||
| BAFTA-díj = |
| BAFTA-díj = |
A lap 2012. augusztus 29., 21:02-kori változata
Ingrid Bergman | |
1944-ben | |
1944-ben | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1915. augusztus 29.[1][2][3][4][5] Hedvig Eleonóra plébánia[6] |
Elhunyt | 1982. augusztus 29. (67 évesen)[1][2][3][4][5] London |
Sírhely | Norra Bregravningsplatsen |
Házastársa | Aron Petter Lindström (1937 – 1950) Roberto Rossellini (1950 – 1957) Lars Schmidt (1958 – 1975) |
Élettárs | John Van Eyssen |
Gyermekei |
|
Pályafutása | |
Iskolái |
|
Aktív évek | 1935 – 1982 |
Díjai | |
Oscar-díj | Legjobb női főszereplő Gázláng (1944) Anastacia (1956) Legjobb női mellékszereplő Gyilkosság az Orient Expresszen (1974) |
További díjak |
|
Ingrid Bergman aláírása | |
Ingrid Bergman weboldala Ingrid Bergman IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ingrid Bergman témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ingrid Bergman (ⓘ) (Stockholm, 1915. augusztus 29. – London, 1982. augusztus 29.) háromszoros Oscar-díjas svéd színésznő.[10]
Élete
Svédország fővárosában, Stockholmban született, evangélikus családban. Két éves volt, amikor édesanyja, a német származású Friedel Adler meghalt. 13 éves koráig édesapja, Justus Bergman nevelte, majd annak halála után rokonokhoz került. A stockholmi Királyi Drámai Színházban tanult. Első kis szerepét 1934-ben kapta az Óváros grófja című filmben. Tucatnyi svéd filmszerep után 1939-ben választotta ki David O. Selznick egy korábbi, 1936-ban készült svéd nyelvű filmje, az Intermezzo angol nyelvű remake-jének főszerepére. A film hatalmas siker lett, és „Svédország fényes ajándéka” megérkezett Hollywoodba.
Néhány svéd filmdarab és három sikeres amerikai film után az 1942-es, klasszikussá vált Casablancában Humphrey Bogart oldalán játszott. Két évvel később megkapta az első Oscar-jelölését az 1943-as Akiért a harang szól filmszerepéért. A rákövetkező évben a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat vehette át az 1944-ben készült Gázláng filmbeli alakításáért. Az egymás után harmadik jelölését a Szent Mary harangjai (1945) filmben nyújtott alakításáért kapta. 1948-ban negyedszerre jelölték a Szent Johannáért. Alfred Hitchcock, aki a Forgószél és a Elbűvölve filmjeit rendezte, rajongott Bergmanért, de hiába táplált iránta gyengéd érzelmeket.
Bergman 1949-ben ismerkedett meg Roberto Rossellini filmrendezővel, miután annak Róma nyílt város című filmje katartikus hatást tett rá. A Stromboli filmjében szerepelve egymásba szerettek, és Ingrid elhagyta érte a férjét, dr. Aron Petter Lindströmöt, akivel 1937-ben házasodott össze, és a lányukat, Pia Lindströmöt. Összeházasodtak Rossellinivel, majd három gyermekük született: Isotta és Isabella Rossellini ikerlányai, akik színésznők lettek és egy fia, Roberto Ingmar Rossellini. A viszonyukat botrányosnak találta mind Hollywood, mind a közvélemény; Bergmant, aki a házasságkötéskor már terhes volt, az „erkölcsi elfajzás hollywoodi apostolának” titulálták, és az Egyesült Államok elhagyására kényszerítették.
A botrány után 1956-ban tért vissza dicsőségesen Hollywoodba, amikor az Anasztázia főszerepéért megkapta a második Oscar-díját. Tovább folytatta az európai és amerikai filmekben felváltva való szerepléseit. Hat év házasság után, 1956-ban elvált Rosselinitől. Harmadik férje a svéd származású Lars Schmidt színházi producer lett, akivel 1957-től 1976-ig voltak házasok. A harmadik Oscart az 1974-es Gyilkosság az Orient Expresszen legjobb mellékszereplőjeként kapta meg. 1978-ban az Ingmar Bergman rendezte Őszi szonáta című filmért hetedszer jelölték az Akadémiai Díjra. Ez volt az utolsó mozifilm-szerepe, amelyet a legjobb alakításai között tartanak számon.
Folyékonyan beszélt svéd, német, francia, angol és olasz nyelven. 1982-ben mellrákban hunyt el a 67. születésnapján, Londonban. Végakarata szerint Svédországban hamvasztották el, és Stockholmban a hamvait részben szétszórták, részben a Norra begravningsplatsen-ben temették el.
Posztumusz kapta meg a legjobb színésznőnek járó Emmy-díjat 1982-ben a Golda nevű nő című tvfilm-sorozatért, amelyben Golda Meirt, az egykori izraeli miniszterelnököt alakította. A filmművészethez való jelentős hozzájárulásáért az emlékét egy csillag őrzi a hollywoodi Hírességek útján, a Hollywood sgt. 6759 szám alatt.
Filmjei
- Az Óváros grófja (Munkbrogreven; r. Edvin Adolphson és Sigurd Wallén) (1935)
- Az óceán hullámai (Bränningar; r. Ivar Johansson) (1935)
- A Swedenhielm család (Swedenhielms; r. Gustav Molander) (1935)
- Valborgéji kaland (Walborgsmässoafton; r. Gustav Edgren) (1935)
- Egy asszony, aki mer (På solsidan; r. Gustaf Molander) (1936)
- Intermezzo (r. Gustav Molander) (1936)
- Dollár (Dollar; r. Gustav Molander) (1938)
- Egy asszonysors (En kvinnas ansikte; r. Gustav Molander) (1938)
- A négy társ (Die vier Gesellen; r. Carl Fröhlich, Németország) (1938)
- Csak egy éjszaka / Egyedül az éjszakában (En enda natt; r. Gustaf Molander) (1939)
- Intermezzo (r. Gregory Ratoff) (1939)
- Júniusi éjszaka (Juninatten; r. Per Lindberg) (1940)
- Az idegen nő (Adam Had Four Sons; r. Gregory Ratoff) (1941)
- Gyilkos szerelem (Rage in Heaven; r. W.S. Van Dyke) (1941)
- Ördög az emberben (Dr. Jekyll and Mr. Hyde; r. Victor Fleming) (1941)
- Casablanca (r. Michael Curtiz azaz Kertész Mihály) (1942)
- Akiért a harang szól (For Whom the Bell Tolls; r. Sam Wood) (1943)
- Svédek Amerikában (Swedes in America; r. Irving Lerner) (1943)
- Gázláng (Gaslight, r. George Cukor) (1944)
- Saratoga (Saratoga Trunk; r. Sam Wood) (1945)
- Elbűvölve/Bűvölet (Spellbound; r. Alfred Hitchcock; zene: Rózsa Miklós) (1945)
- Szent Mary harangjai (The Bells of St. Mary's; r. Leo McCarey) (1945)
- Forgószél (Notorious; r. Alfred Hitchcock) (1946)
- A Diadalív árnyékában (Arch of Triumph; r. Lewis Milestone) (1948)
- Szent Johanna (Joan of Arc; r. Victor Fleming)(1948)
- A Baktérítő alatt (Under Capricorn; r. Alfred Hitchcock) (1949)
- Stromboli (r. Roberto Rossellini) (1950)
- Európa '51 (The Greatest Love; r. Roberto Rossellini) (1951)
- Asszonyok vagyunk (Siamo donne; r. Roberto Rossellini) (1953)
- Johanna a máglyán (Giovanna D’Arco al rogo / Joan of Arc at the Stake; r. Roberto Rossellini) (1954)
- Utazás Itáliába (Viaggo in Italia; r. Roberto Rossellini) (1954)
- Félelem (Angst; r. Roberto Rossellini) (1955)
- Anasztázia (Anastasia; r. Anatole Litvak) (1956)
- Elena és a férfiak (Elena et les hommes / Paris Does Strange Things; r. Jean Renoir) (1956)
- A tolakodó (Indiscreet; r. Stanley Donen) (1958)
- A Hatodik Boldogság fogadója (The Inn of the Sixth Happiness; r. Mark Robson) (1958)
- A csavar fordul egyet (TV-film Henry James kisregényéből) (1959)
- Szereti ön Brahmsot? (Goodbye Again /Aimez-vous Brahms?; r. Anatole Litvak) (1961)
- Hedda Gabler (TV, Henrik Ibsen színműve) (1963)
- Az öreg hölgy látogatása (Der Besuch / Visit) (1964)
- A sárga Rolls-Royce (The Yellow Rolls-Royce; r. Anthony Asquith) (1964)
- Stimulantia (Smycket / Stimulantia; r. Gustav Molander) (1967)
- Az emberi hang (The Human Voice; TV) (1967)
- A kaktusz virága (Cactus Flower; r. Gene Saks) (1969)
- Séta a tavaszi esőben (Walk in the Spring Rain; r. Guy Green) (1970)
- Mrs. Basil E. Frankwiler különféle irataiból (From the Mixed-Up Files of Mrs. Basil E. Frankweiler; r. Fielder Cook(1973)
- Gyilkosság az Orient Expresszen (Murder on the Orient Express) r. Sidney Lumet) (1974)
- Idő kérdése (A Matter of Time; r. Vincente Minelli) (1976)
- Őszi szonáta (Autumn Sonata; r. Ingmar Bergman) (1978)
Színházi szerepei
- Liliom (Molnár Ferenc színműve) (New York, 1940)
- Anna Christie (Eugene O’Neill drámája) (Santa Barbara, 1941)
- Lotaringiai Johanna (Joan of Lorraine, Maxwell Anderson színműve) (New York, 1946)
- Johanna a máglyán (Jeanne d'Arc au bucher; Arthur Honegger oratóriuma) (Nápoly, 1953)
- Tea és vonzalom (Tea and Sympathy; Robert Anderson színműve) (Párizs, 1956)
- Hedda Gabler (Henrik Ibsen színműve) (Párizs, 1962)
- Egy hónap falun (A Month in the Country; Ivan Turgenyev színműve) (Guildford, Nagy-Britannia, 1965)
- A költő és üzlete (More Stately Mansions; Eugene O’Neill drámája) (New York, 1967)
- Brassbound kapitány megtérése (Captain Brassbound's Conversion; George Bernard Shaw színműve) (Washington, 1972)
- Ne váljunk el (The Constant Wife; Somerset Maugham színműve) (New York, 1975)
- A Hold folyói (Waters of the Moon; Norman Charles Hunter színműve (London, 1979)
Díjai
- 1944 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Gázláng)
- 1957 Oscar-díj – Legjobb női főszereplő (Anasztázia)
- 1957 Golden Globe-díj – Legjobb színésznő – drámai kategória (Anasztázia)
- 1970 Golden Globe-díj – Legjobb női főszereplő jelölés (A kaktusz virága)
- 1975 Oscar-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient Expresszen)
- 1975 BAFTA-díj – Legjobb női mellékszereplő (Gyilkosság az Orient Expresszen)
- 1982 Emmy-díj
Külső hivatkozások
- Ingrid Bergman a PORT.hu-n (magyarul)
- hivatalos oldala (angol nyelven)
- rajongói oldal (magyar)
- film.hu
- uno.hu
- Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek (Filmvilág)
- Ingrid Bergman az Internet Movie Database oldalain
Könyv
- Ingrid Bergman: Életem, Gondolat Könyvkiadó, 1989. ISBN 963-282-104-1
Hivatkozások
- ↑ a b Ingrid Bergman (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Hedvig Eleonora kyrkoarkiv, Födelse- och dopböcker, SE/SSA/0006/C I/43 (1913-1916), bildid: 00012320_00128
- ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1975
- ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1945
- ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1957
- ↑ http://index.hu/nagykep/2012/08/29/30_eve_hunyt_el_ingrid_bergman/