„Báziás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
új kép |
a →Története: link kékítés AWB |
||
| (11 közbenső módosítás, amit 6 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
|rang = falu |
|rang = falu |
||
|községközpont = [[Nérasolymos]] |
|községközpont = [[Nérasolymos]] |
||
|beosztott falvak = |
|||
|polgármester = |
|||
|irányítószám = 327366 |
|irányítószám = 327366 |
||
|körzethívószám = |
|körzethívószám = |
||
| 20. sor: | 18. sor: | ||
|népesség éve = |
|népesség éve = |
||
|népesség forrás ={{Vargaarpad}} |
|népesség forrás ={{Vargaarpad}} |
||
|község népesség = |
|||
|község népesség éve = |
|||
|község népesség forrás ={{Vargaarpad}} |
|||
|magyar lakosság = < 5<ref>A statisztikai hivatal által rendelkezésre bocsátott 2002. évi helységenkénti adatsorok az 5 főt meg nem haladó entitások számát adatvédelmi okokból nem tartalmazzák.</ref> |
|magyar lakosság = < 5<ref>A statisztikai hivatal által rendelkezésre bocsátott 2002. évi helységenkénti adatsorok az 5 főt meg nem haladó entitások számát adatvédelmi okokból nem tartalmazzák.</ref> |
||
|népsűrűség = |
|népsűrűség = |
||
| 45. sor: | 40. sor: | ||
== Nevének eredete == |
== Nevének eredete == |
||
A 'bodza' jelentésű [[Délszlávok|délszláv]] ''bâz'' szóból való. Először 1554-ben ''Bazyaš'' (egy török [[defter]]ben), 1581-ben ''Bozyach'' néven említették. |
A 'bodza' jelentésű [[Délszlávok|délszláv]] ''bâz'' szóból való. Először 1554-ben ''Bazyaš'' (egy török [[defter]]ben), majd 1581-ben ''Bozyach'' néven említették. |
||
== Története == |
== Története == |
||
[[Fájl:Fortepan 86463.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Kikötő, vasútállomás és áruraktárak 1908-ban]] |
|||
[[Fájl:Fortepan 86462.jpg|bélyegkép|jobbra|300px]] |
|||
[[Fájl:Fortepan 86461.jpg|bélyegkép|jobbra|300px]] |
|||
A falu a [[szerb ortodox egyház|szerb ortodox]] kolostor mellett alakult ki, amelyet a harami román kerület területén [[Jovan Branković]] szerb [[despota]] alapított a 15. század elején, [[Illés próféta|Szent Illés]] tiszteletére. A kolostor és a falu viszonyát írott szerződések szabályozták. A falusiak a földhasználat, a legeltetés és az erdőlés jogáért cserébe [[robot (történelem)|robotot]] végeztek a kolostornak. Az 1569 és 1579 között felvett [[defter]] szerint a kolostort mindössze egyetlen szerzetes lakta, 1581. augusztus 28–29-én azonban szerb [[szinódus]]t tartottak benne. |
A falu a [[szerb ortodox egyház|szerb ortodox]] kolostor mellett alakult ki, amelyet a harami román kerület területén [[Jovan Branković]] szerb [[despota]] alapított a 15. század elején, [[Illés próféta|Szent Illés]] tiszteletére. A kolostor és a falu viszonyát írott szerződések szabályozták. A falusiak a földhasználat, a legeltetés és az erdőlés jogáért cserébe [[robot (történelem)|robotot]] végeztek a kolostornak. Az 1569 és 1579 között felvett [[defter]] szerint a kolostort mindössze egyetlen szerzetes lakta, 1581. augusztus 28–29-én azonban szerb [[szinódus]]t tartottak benne. |
||
A kolostor – a templom kivételével – eredetileg fából készült, és csak 1721-ben építették újjá kőből. A [[Oszmán Birodalom|törökök]] azonban már 1738-ban lerombolták. A falut 1757-ben csupán négy gazda lakta családjával. 1771. szeptember 13-án a [[karlóca]]i pátriárka tiltakozott a [[ |
A kolostor – a templom kivételével – eredetileg fából készült, és csak 1721-ben építették újjá kőből. A [[Oszmán Birodalom|törökök]] azonban már 1738-ban lerombolták. A falut 1757-ben csupán négy gazda lakta családjával. 1771. szeptember 13-án a [[karlóca]]i pátriárka tiltakozott a [[katonai határőrvidék]]hez való csatolása ellen. 1772-ben szerzetesei egy kivételével a [[Néraaranyos|zlaticai]] kolostorba költöztek. 1775-ben már a bánáti határőrezred területéhez tartozott. Ekkor földjét felosztották Zlatica és [[Nérasolymos|Szokolovác]] között, és nyolc [[zsellér]]család művelte. A hiedelem szerint az 1788-as török hadjárat idején csodatévő szent [[Ikon (festészet)|ikonja]] mentette meg a kolostort. |
||
Fejlődése 1795-ben vette kezdetét, amikor megépítették első kikötőjét. Mint a [[ |
Fejlődése 1795-ben vette kezdetét, amikor megépítették első kikötőjét. Mint a [[Fehértemplom]]ba vezető út végállomása, az al-dunai hajóforgalom jelentős állomásává vált. 1805-ben a kolostor mellé vendégszálláshelyet építettek. 1847-ben átadták a forgalomnak a Báziás–[[Karasjeszenő|Jaszenova]]–[[Oravicabánya|Oravica]] [[Lóvasút|lóvasutat]]. 1848-ban ide menekültek a felgyújtott [[Néraaranyos|zlaticai]] kolostor szerzetesei. Ezután szerzetesi iskolája is működött. |
||
1854-ben az al-dunai vasútvonal építésekor modernizálták kikötőjét. 1856. november 1-jén indult el az első vonat Oravica felé. Ezzel vette kezdetét a település pár évtizedes virágkora, amikor igazi kisvárosi élet zajlott benne. Még 1856-ban Joseph Brandstetter felépítette első szállodáját, amelynek romjai ma is láthatók. 1860-ban költözött át a vámhivatal [[Palánka (Szerbia)|Ópalánkáról]]. |
1854-ben az al-dunai vasútvonal építésekor modernizálták kikötőjét. 1856. november 1-jén indult el az első vonat Oravica felé. Ezzel vette kezdetét a település pár évtizedes virágkora, amikor igazi kisvárosi élet zajlott benne. Még 1856-ban Joseph Brandstetter felépítette első szállodáját, amelynek romjai ma is láthatók. 1860-ban költözött át a vámhivatal [[Palánka (Szerbia)|Ópalánkáról]]. |
||
| 67. sor: | 65. sor: | ||
== Látnivalók == |
== Látnivalók == |
||
* A [[szerb ortodox egyház|szerb]] kolostor. Temploma lóhere alaprajzú, eretileg csupán egy, a hajó fölé épített toronnyal. A második, a nyugati homlokzat fölötti tornyot |
* A [[szerb ortodox egyház|szerb]] kolostor. Temploma lóhere alaprajzú, eretileg csupán egy, a hajó fölé épített toronnyal. A hasonló alaprajzú al-dunai szerb monostorok alapján 1400 körülre datálható. A második, a nyugati homlokzat fölötti tornyot 1721 körül emelték hozzá. Belső festése 1860-ban készült. 1868–72-ben újították. Mai vendégházát az 1980-as években építették. |
||
* A vasúti végállomás maradványai, a [[vízdaru]]val és az átrakóval. |
* A vasúti végállomás maradványai, a [[vízdaru]]val és az átrakóval. |
||
* Az egykori szálloda romjai. Mellette a Magdolna-forrás. |
* Az egykori szálloda romjai. Mellette a Magdolna-forrás. |
||
| 77. sor: | 75. sor: | ||
* 1916-ban itt járt [[II. Vilmos német császár]]. |
* 1916-ban itt járt [[II. Vilmos német császár]]. |
||
[[Fájl:Danube at bazias.jpg|bélyegkép|jobbra|200px]] |
[[Fájl:Danube at bazias.jpg|bélyegkép|jobbra|200px]] |
||
== Forrás == |
|||
==Jegyzetek== |
|||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
{{források|oszlopok=1}} |
{{források|oszlopok=1}} |
||
== |
== Források == |
||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
| ⚫ | |||
* Dumitru Țeicu: Mănăstirea Baziaș – un monument medieval din Clisura Dunării. ''Banatica'' 20/1 (2010) [http://banatica.ro/media/b201/dtmb.pdf] {{pdf}} |
|||
== További információk == |
|||
| ⚫ | |||
* [http://www.welcometoromania.ro/DN57/DN57_Macesti_m.htm A kolostor (fotók és rövid ismertető)] {{ro}} |
* [http://www.welcometoromania.ro/DN57/DN57_Macesti_m.htm A kolostor (fotók és rövid ismertető)] {{ro}} |
||
* [http://sfinx777.wordpress.com/2009/06/16/manastirea-bazias-intre-lacrimi-si-inca-sperante/ Báziási riport, fotókkal] {{ro}} |
* [http://sfinx777.wordpress.com/2009/06/16/manastirea-bazias-intre-lacrimi-si-inca-sperante/ Báziási riport, fotókkal] {{ro}} |
||
A lap jelenlegi, 2024. szeptember 22., 14:15-kori változata
| Báziás (Baziaş) | |
 | |
| A szerb ortodox kolostor | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Krassó-Szörény |
| Község | Nérasolymos |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nérasolymos |
| Irányítószám | 327366 |
| SIRUTA-kód | 54127 |
| Népesség | |
| Népesség | 39 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 5[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 48′ 57″, k. h. 21° 23′ 26″44.815907°N 21.390480°EKoordináták: é. sz. 44° 48′ 57″, k. h. 21° 23′ 26″44.815907°N 21.390480°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Báziás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Báziás (románul: Baziaş, németül: Baziasch, szerbül: Базјаш) falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A szerbiai Fehértemplomtól légvonalban kilenc kilométerre délnyugatra, a Duna partján fekszik. Az Al-Duna romániai szakaszának első települése.
Nevének eredete
[szerkesztés]A 'bodza' jelentésű délszláv bâz szóból való. Először 1554-ben Bazyaš (egy török defterben), majd 1581-ben Bozyach néven említették.
Története
[szerkesztés]
A falu a szerb ortodox kolostor mellett alakult ki, amelyet a harami román kerület területén Jovan Branković szerb despota alapított a 15. század elején, Szent Illés tiszteletére. A kolostor és a falu viszonyát írott szerződések szabályozták. A falusiak a földhasználat, a legeltetés és az erdőlés jogáért cserébe robotot végeztek a kolostornak. Az 1569 és 1579 között felvett defter szerint a kolostort mindössze egyetlen szerzetes lakta, 1581. augusztus 28–29-én azonban szerb szinódust tartottak benne.
A kolostor – a templom kivételével – eredetileg fából készült, és csak 1721-ben építették újjá kőből. A törökök azonban már 1738-ban lerombolták. A falut 1757-ben csupán négy gazda lakta családjával. 1771. szeptember 13-án a karlócai pátriárka tiltakozott a katonai határőrvidékhez való csatolása ellen. 1772-ben szerzetesei egy kivételével a zlaticai kolostorba költöztek. 1775-ben már a bánáti határőrezred területéhez tartozott. Ekkor földjét felosztották Zlatica és Szokolovác között, és nyolc zsellércsalád művelte. A hiedelem szerint az 1788-as török hadjárat idején csodatévő szent ikonja mentette meg a kolostort.
Fejlődése 1795-ben vette kezdetét, amikor megépítették első kikötőjét. Mint a Fehértemplomba vezető út végállomása, az al-dunai hajóforgalom jelentős állomásává vált. 1805-ben a kolostor mellé vendégszálláshelyet építettek. 1847-ben átadták a forgalomnak a Báziás–Jaszenova–Oravica lóvasutat. 1848-ban ide menekültek a felgyújtott zlaticai kolostor szerzetesei. Ezután szerzetesi iskolája is működött.
1854-ben az al-dunai vasútvonal építésekor modernizálták kikötőjét. 1856. november 1-jén indult el az első vonat Oravica felé. Ezzel vette kezdetét a település pár évtizedes virágkora, amikor igazi kisvárosi élet zajlott benne. Még 1856-ban Joseph Brandstetter felépítette első szállodáját, amelynek romjai ma is láthatók. 1860-ban költözött át a vámhivatal Ópalánkáról.
A kikötő, a vasút és a hivatalok német és magyar betelepülőket vonzottak az addig szerb és román földművesek lakta faluba. 1862-ben német tannyelvű községi iskolája létesült, amelyet 1874-ben államosítottak. 1884-ben vezették be a magyar tannyelvet, de csak 1890–93-ban volt magyar nemzetiségű tanítója, Csatáry Károly személyében. A Határőrvidék felszámolása után 1880-ig Krassó, majd Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1880-ban árvíz öntötte el, emiatt sokan Orsovára költöztek. 1884-ben kiépült az út Ómoldováig. A báziási kikötő virágkorának az ómoldovai kikötő megépítése vetett véget 1897-ben. Ugyan továbbra is a temesvár–báziási vonal végállomása maradt, de az újabb vasutak megépültével régi jelentőségét elvesztette. Ugyanazon évben a MÁV Orsovára helyezte át báziási hajójavító műhelyét.
A kolostor a bánáti román és szerb ortodox egyház szétválásakor a verseci szerb püspökséghez került. 1900-ban szervezetileg önállóvá lett, majd 1928-tól ismét a zlaticai kolostorhoz tartozott. 1934-ben a kolostorban már nem lakott szerzetes, és csak havonta egyszer tartottak benne szentmisét. 1935-ben a Románia és Jugoszlávia közötti megállapodás értelmében szerb tanító érkezett az iskolába. Mivel a báziási román lakosok a kultuszminisztériumhoz írtak kérvényt a kolostor kápolnájának használatáért, a szerb egyház ismét önállósította a kolostort. 1944. augusztus 28. és szeptember 6. között a német hadihajók kilencszer támadták tüzérséggel az épületet. Utolsó szerzetese 1955-ben halt meg, ekkor sorsára hagyták. 1980–82-ben kezdték el javítani és miséket celebrálni benne.
A település 1890-ben beolvadt Szokolovácba, majd 1956-ban ismét különvált tőle. A szigorúan őrzött határsáv is visszafejlődésre ítélte. 1973 óta nem működik benne iskola. Mai lakói főképp halászatból és állattartásból élnek, amellett bort termelnek.
1880-ban 516 lakosából 291 volt német, 56 magyar, 52 szerb, 39 román és 18 szlovák anyanyelvű; 403 római katolikus, 89 ortodox, 14 evangélikus és 7 zsidó vallású.
2002-ben 69 lakosából 54 volt román és 12 szerb nemzetiségű; 64 ortodox és 3 baptista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- A szerb kolostor. Temploma lóhere alaprajzú, eretileg csupán egy, a hajó fölé épített toronnyal. A hasonló alaprajzú al-dunai szerb monostorok alapján 1400 körülre datálható. A második, a nyugati homlokzat fölötti tornyot 1721 körül emelték hozzá. Belső festése 1860-ban készült. 1868–72-ben újították. Mai vendégházát az 1980-as években építették.
- A vasúti végállomás maradványai, a vízdaruval és az átrakóval.
- Az egykori szálloda romjai. Mellette a Magdolna-forrás.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1907. október 17-én Semjén Gyula író, műfordító.
- Itt született 1924. május 8-án Petru Dumitriu író.
- 1862. július 16-án és 1869. október 26-án itt járt Ferenc József.
- 1916-ban itt járt II. Vilmos német császár.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A statisztikai hivatal által rendelkezésre bocsátott 2002. évi helységenkénti adatsorok az 5 főt meg nem haladó entitások számát adatvédelmi okokból nem tartalmazzák.
Források
[szerkesztés]- Felix Milleker: Geschichte der Kolonie Bazias. Weisskirchen, 1908
- Báziás története a Banaterrán (románul)
- A báziási kolostor története a Banaterrán[halott link] (románul)
- Dumitru Țeicu: Mănăstirea Baziaș – un monument medieval din Clisura Dunării. Banatica 20/1 (2010) [1] PDF
További információk
[szerkesztés]- Bárányi Ferenc: Boldogság délibábja (részletekben)
- A kolostor (fotók és rövid ismertető) (románul)
- Báziási riport, fotókkal (románul)
- Horváth Ferenc – Kubinszky Mihály: A Magyar Keleti Vasút Nagyvárad–Kolozsvár–Brassó fővonala és a hozzácsatlakozó szárnyvonalak. Műszaki Szemle
Krassó-Szörény megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
