|fő vallás =[[India]], [[Nepál]], [[Mauritius]], [[Indonézia]] ([[Bali]])

|követők százalékban forrása=2015 http://www.gordonconwell.edu ; http://www.pewforum.org/2012/12/18/global-religious-landscape-hindu

[[India]] autentikus ősi vallását '''hinduizmusnak''' ([[szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: हिन्दू धर्म: átírásban: ''hindu dharma'', सनातन धर्म: Szanátana dharma) vagy '''bráhmanizmusnak''' nevezzük. A [[kereszténység]] és az [[iszlám]] után a harmadik legnépesebb vallási formáció; a világon kb. 1 milliárdegymilliárd ember [[világnézet]]ét képezi.<ref>Pew Research Center: [http://www.pewforum.org/2012/12/18/global-religious-landscape-hindu/ Hindus]</ref> A hinduizmus nehezen definiálható, a történelem során dinamikusan fejlődő [[vallás]]i rendszer, amely napjainkban is alakul, formálódik. Megnyilvánulási formái a népi vallásosságtól kezdve a papi értelmiség bonyolult rituáléin[[rituálé]]in keresztül a [[transzcendentális meditációigmeditáció]]ig és fejlett [[Ind filozófia|filozófiai rendszerek]] kialakulásáig terjednek.

[[India|IndiáIndiában]]ban a mai fővalláson (tágabb értelemben) még a bráhmanizmust értik, amely alapul szolgál a későbbiekben a hinduizmusnak és a buddhizmusnak is.<ref>Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008</ref>

A '''hinduizmus''' összefoglaló elnevezést a 19. században alkották meg az Indiában létező vallásokra alkalmazva.<ref>John Bowker: A világ vallásai, 2005</ref> Földrajzi eredetű szó, az Észak-Indiát elözönlő [[iszlám|muszlimok]] az [[Indus]]-vidék lakóit nevezték hinduknak, a folyónév [[perzsa]] alakjából<ref>[[szanszkrit]]: Szindhu, [[óperzsa]]: Hindus, [[görög nyelv|görög]]: Indos. „A Hindu név először Dareiosznak, Hüsztaszpész fiának két feliratában fordul elő mint a perzsa birodalom egyik határ menti tartományának és e tartomány lakóinak elnevezése.” ''Schrader, F.O.: Die religion Geschichte und Gegenwart. 2. kiad. 2. kötet. 104 hasáb''.</ref> képezték a nem iszlám hitű lakosság nevét. Tágabb értelemben az i. e. 3. évezredbeli, az [[árják]] megjelenése előtti vallási formációkat is a hinduizmus megnyilvánulásaként értelmezhetjük.<ref>[[Mohendzsodáro|Mohenjo Daro]] feltárásai, a harappai ásatások eredményei, [[Siva]] imádata, [[phallos kultusz]]</ref> Szűkebb, mai értelmezésben a hinduizmus kifejezést attól az időszaktól használjuk, amikor az őslakók által hirdetett vallási (autochon) elképzelések összeolvadtak az [[upanisadok]]<ref>(i. e. 8. sz.?)</ref> lélekvándorlást és megváltást hirdető tanaival. Ettől az időszaktól jellemző a [[brahminok|brahmanák]] kiváltságos helyzetének elismertsége is.

A hinduizmusban a vallásos életnek a Földön[[Föld]]ön kialakult csaknem valamennyi megjelenési formáját felöleli. Különféle vallások laza szövetsége ez, amelyek közös tana a [[karma]], [[Dharma (vallás)|dharma]] és a [[Szanszára|lélekvándorlás]]. A sok ezer isten vagy félisten – beleértve a mitológiai alakokat, növényeket, hegyeket, állatokat, tárgyakat – a vallás hagyományos megközelítését megnehezíti.

India lakosságának mintegy 80%-a a hinduizmus valamelyik áramlatának a hívője, ugyanakkor az [[iszlám]] befolyása erős, a lakosság 14%-a [[muszlim]]. Jóval kisebb számban jelen vannak a [[kereszténység|keresztények]] (2,3%) és a [[szikhizmus|szikhek]] (1,7%) is. A [[buddhizmus|buddhisták]] (0,7%),<ref>Nem az egykori [[Gautama Sziddhártha|Buddha]]-hívők leszármazottai, hanem többségükben az 1950. évi alkotmány után tértek át. Forrás: [http://változovilág.hu]{{Halott link|url=http://xn--vltozovilg-s4ai.hu/ |date=2018-11 }}</ref> a [[Dzsainizmus|dzsainák]] (0,4%), a [[zsidók]] és a [[párszi]]k (0,4%) közé a népesség töredéke tartozik. Ez a kisebbség azonban, az indiai szubkontinens népességéből adódóan meglehetősen nagy lélekszámot jelent.

A hinduizmus olyan, többnyire [[teista]] világkép, amelyet [[henoteizmus]], [[monoteizmus]], [[politeizmus]], [[panteizmus]], [[panenteizmus]], [[monizmus]] ível át. Még [[ateizmus]] és egyfajta [[animizmus]] is megtalálható benne. Megtalálható benne a fétisek, hegyek, folyók, növények, állatok, démonok és szellemek kultusza, helyi hősök, továbbá a szentek és istenek iránti hódolat, egészen a legmagasabb rendű egyistenhitig, a misztikus panenteizmusig, A hinduizmus az egyénre bízza annak eldöntését, vajon ateista, panenteista vagy teista kíván-e lenni, vajon Visnut vagy Sivát vagy valamelyik inkarnációját tekinti-e a világ irányítójának. Semmi akadálya annak, hogy egy hindu [[Krisztus]]t Isten megtestesülésének tartsa, vagy Isten [[Próféta|prófétá]]jának [[Mohamed próféta|MohamedMohamedet]]et, elzarándokoljon keresztény szentek (pl. Xaveri Szent Ferenc [[goa]]i) sírjához vagy muszlim pírek nyugvóhelyéhez, és felhasználja különféle más hitformák kultikus ábrázolásait, ájtatos történeteit, és magát mégis ortodox hindunak tartsa.<ref name="Reference5">Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás</ref>

A hindu filozófusok a Dharmát, illetve a [[karma]] törvényét, mint a világ felett álló legfőbb princípiumot tekintik elsődlegesnek, szemben a [[Visnu]]t vagy [[Siva|Sivát]], mint a mindenben jelenlévő és megnyilvánuló legfőbb urat imádó istenhívőkkel. Az ellentét azonban csak látszólagos. A hinduk nem hisznek abban, hogy létezik -– létezhet -– olyan koherens metafizikai rendszer, amely önmagában képes leírni a világ teljességét.

A kasztrendszer Indiában a mai napig fennmaradt és máig a társadalom gerincét alkotja. Amíg az európai kultúrkörben a vallás- és [[államrendszer]]ek, valamint a pénzügyi [[hierarchia|hierarchikus]] rétegződések szerint tagozódtak a társadalmak, addig Indiában szigorú vallási és örökletes szabályok szerint, amelyben a gazdagság, a hatalom másodlagos. Így a magasabb kasztok tagjai lehetnek szegények, az alacsonyabb kasztbeliek gazdagok. A vagyoni helyzet nem befolyásolja az egyénre kiszabott dharmát, amely öröktől fogva létezik. Mivel a kasztrendszerhez való tartozás nem kinevezés kérdése, hanem csak beleszületni lehet, és a hindu törvények kasztra és személyekre szabottan adottak, a hinduizmus sajátosan indiai jelenség, így ilyen szempontból nem [[világvallás]]. Térítő tevékenységet sem folytat.<ref>Leszámítva azokat az eseteket, amikor egész néptörzseket vettek fel megtisztító szertartásokkal külön kasztként, hogy ezzel részesei lehessenek a hindu hierarchiának -– de személyes „betérés” valójában nem létezik, bármennyire is követi a kaszton kívüli a hindu előírásokat és vallja magáénak a hitet.</ref>

Az idő Brahma életének folyama, amely egymásba ágyazott ciklusok sorozatából áll.<br /> Hossza száz ''Brahma-év'', ami 311 040 000 000 000 emberi évnek (több mint háromszázezer-milliárd év!) felel meg. <br />''Brahma egy napja'' a nappalból és az éjszakából áll. Az élet csak Brahma nappalai alatt lehetséges, ennek végén bekövetkezik a világvége, amely azonban csak egyetlen világrendszert érint, itt is csak az emberek lakta földet, az alvilágot és a menny alsó rétegét. Ezután hosszú Brahmá-éj következik, amelynek végén elkezdődik az új világ teremtése. A Brahma-nappal, a kalpa (aión) ezer világkorszakot (csatur-juga) foglal magába, amelyek időtartama 4 320 000 emberi év. A nagy világkorszakok kisebb részekre (jugák) bonthatók:

A Krita-korszakot a [[jog]], az [[Igazság (filozófia)|igazság]] és az [[erény]] jellemzi, de a korszak végén már feltűnik a rossz, a gonosz is. A további korszakok fokozatos erkölcsi romlása -– dacára a korszakonként esetleg többször is megjelenő Visnu megtestesüléseknek -– már megállíthatatlan. Visnu utolsó megtestesülése után, amikor majd lófejű harcosként (Kalki) felveszi a harcot a gonosszal, a földön megszűnik az emberi élet, és egy újabb Krita-juga veszi kezdetét. Amikor egy Brahma élete letelik, [[Siva]] elpusztítja a világot. Ekkor a teljes világ, az összes rétegével együtt megsemmisül, visszaalakul differenciálatlan ősanyaggá. Ebből a nyugalom hosszú időszaka után új, romlatlan [[univerzum]] keletkezik.

Az [[ateista]] ''[[Mímánsza|mimánszák]]'' szerint a Véda öröktől fogva létező [[szubsztancia]], a ''[[Szánkhja|szánkhják]]'' szerint azonban nem öröktől fogva létezik, mégis minden világban egyformán jelen van, mivel az öröktől fogva létező lélek emlékszik rájuk és átmenti korról korra a Védák szellemiségét. A ''[[Panenteizmus|panenteisták]]'' a mindent átható ősanyag ''([[prakriti]])'' első megnyilvánulásaként, leheleteként, mint dallam, harmónia tekintenek rá.

* [[Rigvéda]] -– 1028 himnuszból álló gyűjtemény

* [[Számavéda]] -– Az áldozati szertartások előkészületeinek énekei

* [[Jadzsurvéda]] -– Áldozati szertartások közben mondott énekek

* [[Atharvavéda]] -– "Varázsénekek"„Varázsénekek”

A Védákhoz járulnak a szent hagyomány szövegei ''(szmritik)'', amelyek tartalmazzák a legkülönfélébb tudományok vezérfonalait (''[[Szútrák|szútrái]]''t) és tankönyveit (''[[SásztrákSásztra|sásztrái]]''t). Szmritinek számít a hinduk két leghíresebb [[eposz]]a, a [[Rámájana]], és a [[Mahábhárata]] is.

* '''Karma-[[Mímánsza|mimánszá]]''' -– eredetileg vallási rituálék végrehajtásával kapcsolatos tanulmányok, melynek szabályait Dzsamini (i. e. 300 körül) hozta létre, majd az i. sz. 700. körül önálló filozófiai áramlatként élt tovább a hagyományokban. A lélek valós mibenlétét elemzi. Tagadja az örökké létező, mindenható Isten meglétét, az egyetlen vezérlő elvnek a Dharmát tekinti.

* '''[[Védánta]]''' -– A védák vége, amely a már említett upanisadok végső célját taglalja. Fő könyve a Brahmaszútra,<ref>Bádarája alkotása</ref> amely sokszor kétértelmű, talányos, aforizma jellegű szövegeivel a legkülönfélébb nézetek és istenértelmezések alapját képezi. Megtalálhatók benne az Isten-lélek-anyag háromság elmélete csakúgy, mint az isteni [[emanáció]] (tulajdonképpen [[panenteizmus]], a mindenség Isten kisugárzása) és olyan jellegű illúzióelmélet is, amely szerint a világ illúzió, valójában csak Isten létezik.

* '''[[Szánkhja]]''' -– A világalapelvek rendszerezett gyűjteménye,<ref>A látnok Kapilának tulajdonított alkotás</ref> amely számba vette (szankhja a.m. szám) a ''Minden Egytől'' származtatott elméleteket. Az i. sz. 5. századtól a szánkhja letisztult, elvetette a monisztikus létfelfogást, és elsődlegesen a megismerésre képes [[individuum]]ok, önálló lelkek létezését tanította, amelyek az anyagi világtól elszakadva képesek megismerni az anyagtól független öröklétet. Az elsődleges vezérlő elv, a mimánszához hasonlóan, itt is az Örök Törvény.

* '''[[Jóga]]'''<ref>Patandzsali műve, i. sz. 1. század</ref> (a.m. megfeszítés, edzés) -– A [[meditáció]] gyakorlati megvalósításának szútrája, a szankhájával rokon eszmei alapokon, amely bár elismeri Isten létezését, de szerinte a világ történéseire nincs befolyása.

[[Sankara]], az i. sz. 8. században élt brahmana és filozófus<ref>''Ādi Śaṅkara'', (i. sz. 788 - 820788–820)</ref> nagyszabású kísérletet tett arra, hogy a védánta szövegek újraértelmezésével egységbe fogja a különböző, párhuzamos tantételeket és szektariánus nézeteket. A buddhista filozófusok tanításaihoz hasonlóan (kétfokozatú igazság) úgy vélte, hogy bár a vallási formák sokfélék lehetnek, a végső igazság az ember számára rejtve marad. A világillúzió ''([[Májá (illúzió)|májá]])'' mögött rejtőzik a végső valóság, amelynek megragadásához meditációval juthatunk közelebb. Világnézete szerint a személytelen „''Minden-Egy''” létezik, akinek hatása csak a „májá”-n belül érvényesül. A kultuszok és rituálék csak lépcsőfokok az abszolút megértéséhez, amely maga túl van minden szón és gondolaton. Sankara filozófiája a mai napig érezteti hatását, az ortodox hindu világnézet alapja.

A Trimúrti legproblémásabb és leginkább vitatott alakja '''''[[Siva]]''''', a ''pusztító'', aki a védikus [[Rudra (istenség)|Rudra]] természetisten utódjaként, kezdetben mint a betegségek terjesztője és a pusztítás istene, de mint a nemzőerő megszemélyesítője (linga -phallosz- képében tisztelt isten) is megjelenik. Ő az, aki mérhetetlen [[aszketizmus]]ával szellemi lénnyé válva, a világegyetem szövedékét uralja és bármikor képes felbontani azt. Dharmája a pusztítás, aki a nagy világkorszakok végén megsemmisíti a mindenséget, hogy Visnu majd tiszta lapokkal újjáteremthesse azt.

[[Fájl:Cow stroker.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Gomátá -– a Szent Tehén imádása]]

* ''[[Brahmacsarja|Bráhmacsarja]]'' -– a tanulás évei. A Védák, a ''[[sasztrák]]'' (tudományok), a ''vidják'' (művészetek) tanulmányozása mellett, valamely szakma elsajátítását írja elő egy guru (személyes tanító) útmutatásai alapján. A tanuló a guruhoz költözik, és köteles őt és annak családját szolgálni. Meg kell tartóztatnia magát az élvezetektől, a luxustól, többek között nem ehet húst és mézet. Ez az időszak 8-36 éves korig tarthat.

* ''Grihaszta'' -– családalapítás. Az ember életének második szakasza a családalapításról, gyermeknemzésről, a politikai és társadalmi életben való részvételről szól. Ebben a szakaszban kell megalapozni azt az anyagi jólétet és biztonságot, amely a család hosszú távú túlélését biztosítja az élet viszontagságai között.

* ''Vánaprasztha'' -– "erdőbe indulás". Amikor az ember az első két korszakon túljutott, a család révbe ért, a gyerekek már nem szorulnak gondoskodásra és fokozatosan átveszik a szülők feladatait. A hívő már elég érett ahhoz, hogy eddigi életét kellő távlatokba helyezze, és világi tapasztalatait önnön belső vizsgálódásaival gazdagítsa. Ezt az időszakot a zarándoklatok, a világtól való elvonulás jellemez.

* ''[[Szannjásza]]'' -– a világról való lemondás. Miután az ember valamennyi korszakot átélte, megérett az idő arra, hogy szembenézzen élete utolsó állomásával. Erényes élete jutalmaképpen derűsen várja a halált, amely után magasabb létformában születhet újjá. A végső cél természetesen a megváltás, a ''moksa'', az újjászületések körforgásától való megszabadulás elérése.

A szertartások tisztaságának megőrzése és pontos lefolytatása érdekében papok (brahmanák) jelenlétére van szükség, akiket mindezen szolgáltatások igénybevételekor gazdagon megjutalmaznak, megvendégelnek. Ennek is köszönhető, hogy az idők folyamán hatalmukat rendkívüli módon megszilárdították. A brahmanák szigorú jelenléte a társadalmi élet minden szintjén -– a falusi kisközösségektől a királyi udvarig -– magában hordozta egyrészt a társadalmi szerkezet nagy fokú ismeretét, amelyet a kasztrendszer kifejlődése csak elősegített, másrészt a manipulatív szándékot a hatalmi pozíciók megragadására. A szektás vagy ősi vallások beolvasztásával a brahmanák befolyásuk alá tudták vonni a különböző, a széles néprétegek között felbukkanó vallási áramlatokat, így ennek is köszönhető a hindu vallásrendszer rendkívüli gazdagsága. A brahmanák hatalmát és öröklődő előjogait azonban tekintélyük ellenére, időről időre bizonyos szellemi mozgalmak megkérdőjelezték ([[dzsainizmus]], [[buddhizmus]]). A kasztrendszer és a rendkívüli hagyománytisztelet megkönnyítette a brahmanák harcát ezekkel a törekvésekkel szemben, így ez a kaszt a mai napig az indiai társadalom legbefolyásosabb rétege.

Legfőbb céljuk a megszabadulás ''([[móksa]])'' és a szellemi megvilágosodás elérése. Ez a lemondások és a [[jóga]] útján érhető el. A védák és bölcsek leírásából tudjuk, hogy már a korai aszkéták ''([[Sramana|sramanák]])'' külső megjelenése is hasonlított a ma ismert aszkéták ''([[szádhu]]k)'' megjelenéséhez: meztelenek voltak, testüket sárral vagy hamuval kenték be, jeleket festettek az arcukra és a településektől távoli erdőkben, pusztákon éltek. A mítoszok szerint lemondásaikkal -– mint ahogy a [[Mahábhárata]], vagy a [[Rámájana]] [[eposz]]ok is utalnak rá -– hihetetlen energiák mozgósítására képesek, amelyek akár megbonthatják a világrend egységét is. Az istenek is féltek hatalmuktól, bár az aszkétákat úgy az isteni, mint az emberi társadalmak hatalmi kérdései nem foglalkoztatták. Tekintélyük felül emelte őket a kasztrendszeren.

A számtalan aszkéta irányzat közül -– a tantrikus irányzatokon kívül -– három aszkéta szekta vált jelentőssé: a ''[[Gautama Sziddhártha|Śakyamuni Gautama]]'' által alapított „''buddhista''” szekta, a ''[[Mahávíra]]'' alapította ''[[Dzsainizmus|dzsaina]]'' szekta, és a Mahávíra tanítványa, ''[[Makkhali Goszála]]'' létrehozott ''[[ádzsívika]]'' szekta. A későbbi aszkéta irányzatok, egy vallási vezetőtől ''([[guru]])'' eredő tanítványi láncolat alapján, Siva vagy Visnu imádata köré csoportosíthatók .

A dzsain aszkéta [[beavatás]]i szertartás legismertebb része az, amikor a jelölt kitépi haját, hogy ezzel is jelképezze az önsanyargatást és a [[Brahmacsarja|szexualitásról való]] lemondást. Bár a leírások szerint a meztelen szerzetesek csomókban tépték ki a hajukat, a beavatandók manapság már előbb leborotválják, s csak néhány tincset hagynak meg, hogy könnyebb legyen kitépni.<ref>Waterstone; 1995: 40 -– idézi Tarr Dániel: [http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/HinduTantra/Hindu%20Tantra/WebHinduTantra/tantra.htm#_ftn9 Aszkéták és remeték] {{Wayback|url=http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/HinduTantra/Hindu%20Tantra/WebHinduTantra/tantra.htm#_ftn9 |date=20081018115336 }}</ref>

* '''Szattva''' -– világos, könnyű, örömteli

* '''Radzsasz''' -– mozgékony, ösztönző, fájdalmat okozó

* '''Tamasz''' -– sötét, nehéz, gátló hatású.

'''I. e. 1800-tól''' az indoárják betelepülése nem csak a termelési és gazdasági rendszert, hanem a vallási életet is alapjaiban változtatta meg. Az eredendően állattenyésztő, írásbeliséggel nem rendelkező, nomád népek magukkal hozták isteneiket, mítoszaikat, melyek között a legfontosabb a szájhagyomány útján terjesztett [[Védák]], [[himnusz]]ok gyűjteménye. Alapvetően ezek alapozták meg a később brahmanizmusnak nevezett vallási világnézetet, és amelyeket később a [[brahminok|bráhmanákkal]], [[upanisadok]]kal, ''aranjakákkal''<ref>védikus erdei áldozatokkal összefüggő meditációk, mantrák</ref> egészítettek ki. Az [[árják]] istenei között jelenik meg [[Indra (isten)|Indra]], [[Varuna (isten)|Varuna]], [[Szúrja]], [[Rudra (istenség)|Rudra]], [[Visnu]] és [[Agni]] ([[Hinduizmus#A hindu világkép és pantheon|→ Hindu pantheon]]).

Már '''[[i. e. 1000]] körül''' kialakult a [[nomád]]ok által behozott védizmussal szemben egyfajta elégedetlenség. A tűzszertartások eredménytelensége, az imák és mantrák -– amelyeket nagyobb termés és jobb élet reményében végeztek -– nem kecsegtettek egyértelmű sikerrel. Sokan gondolták, hogy az emberi létezés értelme nem egyenlő az anyagi javak gyarapodásával, vallásos érdeklődésüket a [[filozófia]] nagy kérdései kötötték le. Ekkor születtek a ''Védánták'' (a védák vége, a végső filozófia tanai), amelyek gondolatvilága az élet célja, a születés és halál, a világ keletkezése, az ember és az istenek lényege körül forogtak. Az ''[[upanisadok]]'' megjelenése a [[metafizika]]i mélységek megismerése felé terelte a hindu hitéletet, bevezetve a [[Brahman]], mint világszellem fogalmát, egyúttal tágabb összefüggésekben vizsgálta az ''átman'', a ''[[karma]]'', a ''dzsánya'', az [[újjászületés]] és a [[meditáció]] szerepét.

Az iszlám, jellegénél fogva térítő vallás, a hívőknek kötelessége [[Mohamed próféta|Mohamed]] tanait terjeszteni, hitüket védelmezni. Ugyanakkor Allah szeme előtt minden hívő egyenlő, nincsenek kasztok, a társadalmi ranglétrán elvileg mindenki szabadon mozoghat. A iszlámhoz nem lehet részben csatlakozni, a hitélet teljes elfogadásával lehet csak áttérni. Közvetlenül a szubkontinens északi területeinek leigázása után '''(i. sz. 711-től)'''<ref>az északnyugati Szindh tartomány</ref> még nem beszélhetünk [[muszlim]] vallási befolyásról, hiszen betörésük az indiai szubkontinensre kezdetben rablóhadjáratokra, templomok és vallási kegyhelyek kifosztására korlátozódott.

A [[Mohamed próféta|Próféta]] vallási eszmevilága a muszlim birodalmak alapításával egyidőben kezdett beszivárogni a hindu hitéletbe, a [[15. század]] elején. Az erőszakos térítések miatt ez a befolyás azonban az eddigi történeti tapasztalatokkal ellentétben nem egyfajta szintézis irányába hatott, hanem ellenkezőleg, a hindu szellemiség sajátos önvédelmi rendszert hozott létre, amely sokszor harcos, erőszakos ellenállásban nyilvánult meg. Ez a vallásos harciasság a hinduizmusra eddig nem volt jellemző.

A [[iszlám|muszlim]]ok uralkodásának időszakaiban, a harcias, térítő jelleg mellett megnyilvánult némi toleráns magatartás is, így a muszlim uralkodók lefordíttattak vallási témájú műveket a hindu hitéletből és mítoszokból. A hindu misztikusok egy része ezzel egyidőben igyekezett a Próféta tanait a hindu világnézet speciális megnyilvánulásaként értelmezni. Vallási közösségek jöttek létre, amelyek képtisztelet nélküli monoteista elképzeléseket hirdettek.

# {{flag|Srí Lanka}} 12.6% <ref name="2011census">{{cite web|url=http://www.statistics.gov.lk/PopHouSat/CPH2011/index.php?fileName=pop43&gp=Activities&tpl=3|title=Census of Population and Housing 2011|website=Statistics.gov.lk|accessdate=14 February 2015|archiveurl=https://web.archive.org/web/20190107065148/http://www.statistics.gov.lk/PopHouSat/CPH2011/index.php?fileName=pop43&gp=Activities&tpl=3|archivedate=2019-01-07}}</ref>

* drDr. Baktay Ervin: India Bölcsessége -– Szanátana Dharma: Az Örök Törvény ({{ISBN|963-9302-45-7}})

* [http://www.freebsd.nfo.sk/ www.freebsd.nfo.sk/] {{Wayback|url=http://www.freebsd.nfo.sk/ |date=20090131224319 }}