Hinduizmus forrásának megtekintése

{{újindátír}}

{{vallás infobox
|vallás=hindu
|név=Hinduizmus
|saját név=हिन्दू धर्म
|vallás felekezetnél=
|jelkép=HinduismSymbol.PNG
|jelkép mérete=80px
|jelkép aláírása=
|térkép=Hinduism percentage by country.png
|térkép mérete=250px
|térkép aláírása=A hinduizmus mai elterjedése
|kialakulásának ideje =[[I. e. 1. évezred|Kr. e. 1. évezred]]
|alapító =
|fő próféta =
|vallási vezető tisztsége=
|vallási vezető neve =
|szent iratok=[[Védák]], [[Upanisadok]], [[Bhagavad-gíta]], [[Puránák]]
|felekezetek=
|iskolák =[[mímánsza]], [[védánta]], [[szánkhja]], [[jóga]], [[njája]], [[vaisésika]]
|államvallás =
|államvallás korábban =
|fő vallás =[[India]], [[Nepál]]
|fő vallás korábban =
|követők száma=kb. 1 000 000 000 fő 
|követők százalékban = 15
|követők százalékban forrása=2015  http://www.gordonconwell.edu ; http://www.pewforum.org/2012/12/18/global-religious-landscape-hindu
|főbb tanok =
|személyiségek nevei 1 =
|személyiség megnevezése 1 =
|személyiségek nevei 2 =
|személyiség megnevezése 2 =
|főbb események =
}}

{{Hinduizmus}}
[[India]] autentikus ősi vallását '''hinduizmusnak''' ([[szanszkrit nyelv|szanszkrit]]: हिन्दू धर्म: átírásban: ''hindu dharma'', सनातन धर्म: Szanátana dharma) vagy '''bráhmanizmusnak''' nevezzük. A [[kereszténység]] és az [[iszlám]] után a harmadik legnépesebb vallási formáció; a világon kb. 1 milliárd ember [[világnézet]]ét képezi.<ref>Pew Research Center: [http://www.pewforum.org/2012/12/18/global-religious-landscape-hindu/ Hindus]</ref> A hinduizmus nehezen definiálható, a történelem során dinamikusan fejlődő [[vallás]]i rendszer, amely napjainkban is alakul, formálódik. Megnyilvánulási formái a népi vallásosságtól kezdve a papi értelmiség bonyolult rituáléin keresztül a transzcendentális meditációig és fejlett filozófiai rendszerek kialakulásáig terjednek.

A hinduk ősidők óta ugyanazon névvel jelölik a vallásuk alapjául szolgáló elvet, magát az egyetemes hindu vallásrendszert: ''[[Dharma (vallás)|szanátana dharma]]'' (a. m. „örök rend” vagy „örök törvény”). A hinduk többségének szemében nem filozófiai kérdést jelent a vallás, hanem arra való törekvést, hogy az életüket összhangba hozzák azokkal az elvekkel és gyakorlatokkal, amelyek jobb [[Szanszára|újjászületés]]hez vagy akár a megszabaduláshoz ''([[móksa]])'' vezetnek.<ref>Akadémiai Kiadó: Világvallások → hinduizmus; 2009</ref>

A hinduizmus azoknak a különféle, sok esetben egymástól igen távolinak tűnő hitrendszereknek és szent írásokban lefektetett gyakorlatoknak gyűjtőneve, melyeknek alapvető világnézetét a ''szanátana dharma'' határozza meg. 
A világvallások közül az egyetlen, amelynek nincs azonosított alapítója, egyetlen meghatározó [[hitvallás]]a, központi hatósága, állandó [[panteon]]ja, általánosan elfogadott szentírása, és a hiedelemrendszere sem ellentmondásmentes.

A világ vallásai közül kitűnik [[dogmatika]]-mentességével, nagy toleranciájával és a [[misszió]]s tevékenységek hiányával is.<ref group=megj.>A hindu felfogás szerint az újjászületések folyamata (szanszára) mindenkit eljuttat a végső megszabadulás (móksa) lehetőségéhez, és nincs szükség arra, hogy a hinduk felkerekedjenek és felgyorsítsák a folyamatot. A 19. században azonban társaságok alakultak a hinduizmus (vagy hindu szemléletmód) terjesztésére; a 20. század leggyorsabban fejlődő új vallási mozgalmai közül több is a hinduizmusban gyökerezett és igen sok embert vonzott. Indiában a vallás annyiféle formát vehet fel, hogy egy elismert vallás kiegészítése sokkal ritkább, mint annak új, jelenkori formába öntése. Erre példa a Krisna tudatú Hívők Nemzetközi Közössége (ISKCON), melynek célja az állandó Krisna-tudat kifejlesztése. A Krisna-tudat célja, hogy megtisztítva az anyagi szennytől felébressze az emberben alvó szeretetet Isten, azaz Krisna iránt, s hogy őt odaadóan szolgálja. Aki belép a közösségbe, annak élete gyökeresen megváltozik. Még neve sem marad a régi: az új Krisna-név mutatja a Krisna-tudathoz való teljes tartozást. 1966-ban volt alapítva azzal a céllal, hogy a „Krisna-tudat tudományát” tárja a nyugati világ elé. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 1975-ben kezdett működni, hivatalosan 1990-ben jegyezte be a Fővárosi Bíróság.</ref> Nézetrendszere és filozófiája kísérletet tesz a létezés csaknem minden aspektusának feltárására.

== A bráhmanizmus és hinduizmus fogalma ==

A két elnevezés egymással felcserélhető fogalmak, bár a két kifejezés eredete eltér egymástól. Néhány indológus a 19-20. században úgy vélte, indokolt bizonyos árnyalatbeli megkülönböztetés a két megnevezés között, azonban ma már szinonim fogalmak, bár a hinduizmus szóhasználat elterjedtebb.

'''Bráhmanizmus'''ról az [[i. e. 1. évezred]] kezdete óta beszélhetünk, a monopolhelyzetbe került papság ([[brahminok|bráhmanák]]) széles körű társadalmi szerepvállalásának megjelenésétől. A szó az indiai papok kasztjának (bráhmanák) nevéből származik, és nem [[Brahma]] isten nevéből, mint azt korábban feltételezték. A ''„[[védikus vallás]]”'' és a brahmanizmus megkülönböztetése is indokolt, hiszen az ősi vallási és társadalmi gyakorlat lényegesen különbözik azoktól az alternatív tantrikus és szektás formáktól, amelyek a vallás fejlődése során számos nem-védikus szövegekkel együtt a hagyományba kerültek.<ref>{{opcit|n=Sushil Mittal and Gene Thursby |c=Religions of South Asia |k=|f= |o=26}}</ref>

[[India|Indiá]]ban a mai fővalláson (tágabb értelemben) még a bráhmanizmust értik, amely alapul szolgál a későbbiekben a hinduizmusnak és a buddhizmusnak is.<ref>Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008</ref>

A '''hinduizmus''' összefoglaló elnevezést a 19. században alkották meg az Indiában létező vallásokra alkalmazva.<ref>John Bowker: A világ vallásai, 2005</ref> Földrajzi eredetű szó, az Észak-Indiát elözönlő [[muszlimok]] az [[Indus]]-vidék lakóit nevezték hinduknak, a folyónév [[perzsa]] alakjából<ref>[[szanszkrit]]: Szindhu, [[óperzsa]]: Hindus, [[görög nyelv|görög]]: Indos. „A Hindu név először Dareiosznak, Hüsztaszpész fiának két feliratában fordul elő mint a perzsa birodalom egyik határ menti tartományának és e tartomány lakóinak elnevezése.” ''Schrader, F.O.: Die religion Geschichte und Gegenwart. 2. kiad. 2. kötet. 104 hasáb''.</ref> képezték a nem iszlám hitű lakosság nevét. Tágabb értelemben az i. e. 3. évezredbeli, az [[árják]] megjelenése előtti vallási formációkat is a hinduizmus megnyilvánulásaként értelmezhetjük.<ref>[[Mohendzsodáro|Mohenjo Daro]] feltárásai, a harappai ásatások eredményei, [[Siva]] imádata, [[phallos kultusz]]</ref> Szűkebb, mai értelmezésben a hinduizmus kifejezést attól az időszaktól használjuk, amikor az őslakók által hirdetett vallási (autochon) elképzelések összeolvadtak az [[upanisadok]]<ref>(i. e. 8. sz.?)</ref> lélekvándorlást és megváltást hirdető tanaival. Ettől az időszaktól jellemző a [[brahminok|brahmanák]] kiváltságos helyzetének elismertsége is.

Téves az a nézet tehát, hogy a hinduizmus a brahmanizmus valamiféle megreformált változata, vagy annak a modern korhoz igazított továbbfejlesztése lenne. Az indiai szubkontinens uralkodó vallása annyira sokrétű és összetett, hogy európai értelemben vett vallási fogalmak csak nehezen alkalmazhatók rá. Talán az egyetlen, ami biztos pontot jelenthet a vallás lényegének megértéséhez, az az ún. ''örök érvényű világtörvény'', a [[Dharma (vallás)|''szanáthana dharma'']] általános tisztelete, amely minden hindu számára a vallás alapját képezi.

[[Fájl:Hinduism percentage by country.png|bélyegkép|250px|jobbra|A hinduizmus elterjedtsége a világban]]
Az indiaiak bár használják a „hindu” kifejezést, vallási hovatartozásukat annak alapján határozzák meg, hogy kit tekintenek a legfőbb istenüknek. A két legnagyobb vallási csoport a ''[[vaisnavizmus|visnuiták]]'' ''(vaisnavák, vaisják vagy vaisvák)'' – azaz [[Visnu]] isten és megtestesüléseinek ''([[Krisna]], [[Ráma]])'' követői, illetve a ''[[saivizmus|saivák]]'' – azaz [[Siva]] isten követői.

A hinduizmus fogalmát ma a kutatók szinte egyöntetűen az indiai kultuszok és vallási formák gyűjtőnevének tekintik, amely rendkívül sokrétű, heterogén vallási képződmény, ezért ezt a terminust meglehetősen tág összefüggésben tárgyalják. A hinduizmus magában hordozza a [[védikus vallás]]t, a brahmanizmust, a [[tantra|tantrizmust]] és az indiai lokális vallásokat is. A különböző vallásos hitek, az imádat, a szertartások és hagyományok különböző fajtái foglalnak helyet egymás mellett.

A hinduizmusban a vallásos életnek a Földön kialakult csaknem valamennyi megjelenési formáját felöleli. Különféle vallások laza szövetsége ez, amelyek közös tana a [[karma]], [[Dharma (vallás)|dharma]] és a [[Szanszára|lélekvándorlás]]. A sok ezer isten vagy félisten – beleértve a mitológiai alakokat, növényeket, hegyeket, állatokat, tárgyakat – a vallás hagyományos megközelítését megnehezíti. 
 {{lásd|Hindu panteon}}

== India vallásai ==
Az indiai eredetű világvallások (hinduizmus, [[buddhizmus]], [[dzsainizmus]]) kapcsolatban állnak egymással vagy a gyökereiket tekintve, vagy a filozófiai elképzeléseikben, ugyanakkor ezek különböző szektái még azonos istenhit mellett is szélsőségesen eltérhetnek egymástól.

A társadalom szociális szerkezete, a sajátos, többszintű [[Indiai kasztrendszer|kasztrendszer]], a mintegy 325 nyelv és annak körülbelül 2000 dialektusa és 25 írástípusa tovább bonyolítja a vallás vizsgálatát. A hinduizmusban egységes, bürokratikusan szervezett és központilag kodifikált vallási rendszer nem figyelhető meg, rendkívül széles a spektrum a vallás fejlett filozófiai eszmerendszere és a népi vallásosság hiedelemvilága között.<ref>{{opcit|n=Sushil Mittal and Gene Thursby |c=Religions of South Asia |k= |f= |o=15}}</ref>

India lakosságának mintegy 80%-a a hinduizmus valamelyik áramlatának a hívője, ugyanakkor az [[iszlám]] befolyása erős, a lakosság 14%-a [[muszlim]]. Jóval kisebb számban jelen vannak a [[kereszténység|keresztények]] (2,3%) és a [[szikhizmus|szikhek]] (1,7%) is. A [[buddhizmus|buddhisták]] (0,7%),<ref>Nem az egykori [[Gautama Sziddhártha|Buddha]]-hívők leszármazottai, hanem többségükben az 1950. évi alkotmány után tértek át. Forrás: [http://változovilág.hu]{{Halott link|url=http://xn--vltozovilg-s4ai.hu/ |date=2018-11 }}</ref> a [[Dzsainizmus|dzsainák]] (0,4%), a [[zsidók]] és a [[párszi]]k (0,4%) közé a népesség töredéke tartozik. Ez a kisebbség azonban, az indiai szubkontinens népességéből adódóan meglehetősen nagy lélekszámot jelent.
{{fő|A vallás Indiában}}

== A tan ==
{{hindu szövegek}}
=== Alapfogalmak az indiai vallásokról ===

A hindu vallásrendszer nem kinyilatkoztatott vallás, fejlődése évezredeken keresztül nyomon követhető a legrégebbi totemisztikus, fetisiszta hitek megjelenésétől napjainkig. A fejlődés nem egységes. A különböző változatok, ágazatok és [[szekta|szekták]] egymás mellett, egymást tolerálva fejlődtek, így kialakult, minden hívő számára kötelező és elfogadható dogmatikája nincs. A sokféleség és a változatosság alapja az az egész hitrendszert átható nézet, hogy a végső „egy” a hívőtől függetlenül létező valóság, a hozzá vezető út, a megközelítés másodlagos. Híveitől azonban nem követeli meg egy túlvilági, mindenható-teremtő és a történelem során megtestesülő lény tiszteletét, mint ahogy például az a [[kereszténység]], [[iszlám]] vagy a [[zsidó vallás]] esetében jellemző, sem pedig azt, hogy megtagadjanak egy természet feletti létezőt, mint a [[buddhizmus]]ban.

A hinduizmus olyan, többnyire [[teista]] világkép, amelyet [[henoteizmus]], [[monoteizmus]], [[politeizmus]], [[panteizmus]], [[panenteizmus]], [[monizmus]] ível át. Még [[ateizmus]] és egyfajta [[animizmus]] is megtalálható benne. Megtalálható benne a fétisek, hegyek, folyók, növények, állatok, démonok és szellemek kultusza, helyi hősök, továbbá a szentek és istenek iránti hódolat, egészen a legmagasabb rendű egyistenhitig, a misztikus panenteizmusig, A hinduizmus az egyénre bízza annak eldöntését, vajon ateista, panenteista vagy teista kíván-e lenni, vajon Visnut vagy Sivát vagy valamelyik inkarnációját tekinti-e a világ irányítójának. Semmi akadálya annak, hogy egy hindu [[Krisztus]]t Isten megtestesülésének tartsa, vagy Isten [[Próféta|prófétá]]jának [[Mohamed próféta|Mohamed]]et, elzarándokoljon keresztény szentek (pl. Xaveri Szent Ferenc [[goa]]i) sírjához vagy muszlim pírek nyugvóhelyéhez, és felhasználja különféle más hitformák kultikus ábrázolásait, ájtatos történeteit, és magát mégis ortodox hindunak tartsa.<ref name="Reference5">Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás</ref>
A hinduizmus minden megnyilvánulási formáját vallássá teszi. Ebben a vallásban nincsenek egységes, határozott elméletek a világ kialakulásáról, a lélek lényegéről vagy más, nyugaton vitatott [[metafizika]]i kérdésekről. A hindu pantheon megszámlálhatatlan istenei a mitológiák különböző változataiban eltérő, önmaguknak is ellentmondó tulajdonságokkal rendelkeznek, istenek és istennők egyik változatban jóságos és gondoskodó, másikban vérengző és pusztító alakot ölthetnek.

''„A hindu vallás nem egy olyan kert, amelyet kertészek hoztak létre, és utódaik évszázadokon keresztül gondoztak, ápoltak, alakítottak, hanem buja dzsungel, amelybe gondolkodók, szentek és próféták megpróbáltak ösvényeket vágni.”''<ref>{{opcit|n=Helmut von Glasenapp |c=Az öt világvallás |k= |f= |o=16}}</ref>

A hindu filozófusok a Dharmát, illetve a [[karma]] törvényét, mint a világ felett álló legfőbb princípiumot tekintik elsődlegesnek, szemben a [[Visnu]]t vagy [[Siva|Sivát]], mint a mindenben jelenlévő és megnyilvánuló legfőbb urat imádó istenhívőkkel. Az ellentét azonban csak látszólagos. A hinduk nem hisznek abban, hogy létezik - létezhet - olyan koherens metafizikai rendszer, amely önmagában képes leírni a világ teljességét.
Talán az egyik legáltalánosabban elfogadott kritériuma a hinduizmus meghatározásának az a nagy mennyiségű [[szanszkrit nyelv]]ű ókori irodalom, amely eredetileg szóban (''szrúti'', azaz „hallható”) került átadásra az arra kiválasztottaknak, a Véda vagy a [[Védák]]. A Véda tekinthető egyfajta szent szövegek gyűjteményének, kinyilatkoztatás, amelyben az abszolút létező feltárja a megtámadhatatlan végső igazság lényegét. Ennek ellenére a Védák tartalma gyakorlatilag a legtöbb hindu számára ismeretlen, így ritkán merítenek belőle útmutatást, vagy tanácsot. Ennél sokkal összetettebb szerepe van, a hindu önazonosság hiteles forrása. Azok a vallási áramlatok Indiában, amelyek visszautasítják a Védák érvényességét (például a materialisták, [[buddhizmus|buddhisták]], [[dzsainizmus|dzsainák]]), gyakorlatilag hűtlenek a hagyomány gyökereihez, ezért heterodoxnak tekinthetők.<ref>{{opcit|n=Sushil Mittal and Gene Thursby |c=Religions of South Asia |k=|f= |o=18}}</ref>
 {{lásd|ásztika és násztika}}

==== A dharma mint világtörvény ====
{{Bővebben|Dharma (vallás)}}
A hindu vallás követői vallásukat, a hinduizmust, a „dharma” elnevezéssel illetik.
A dharma egyetemes, a mindenséget átható világtörvény, amelyhez minden létezőnek igazodnia kell, legyen az élő, élettelen vagy isteni eredetű a világegyetemben. A dharma nem keletkezik, nem múlik el, öröktől fogva létezik és örökké létező is marad, eredete a végtelenbe vész. Átfogja a természeti törvények rendszerét, az ember mentális életében pedig erkölcsi kötelezettséggé lesz.

A kifejezés jelentése magában foglalja az olyan fogalmakat, mint "az igazság", "etika", "kötelesség", "törvény", "kozmikus rend" és "végső igazság". Szó szerint, a dharma jelentése "ami összetart", és így a hinduizmusban ez az alapja minden rendnek, legyen az akár természeti, kozmikus, társadalmi vagy morális. A dharma jelenlétének és erejének következménye, hogy amit a hindu cselekszik, sokkal fontosabb, mint az, amiben hisz, mivel tetteit a törvény szellemében hajtja végre.

A dharma legfontosabb következménye, hogy az ideális emberi társadalom alapvetően hierarchikus. Mindenkinek megvan a maga jól körülhatárolt helye és szerepe a közösségben. A dolgok nem csak úgy maguktól történnek, hanem a törvénynek megfelelően, tehát igazságosan. Az emberek különböznek egymástól, különböző adottságokkal, hajlamokkal és képességekkel születnek. Ezek a különbségek sorsukat és feladatukat is meghatározzák, ennek megfelelően tagozódnak a társadalomba a gondosan körülírt kasztok és osztályok szintjein. A hinduk saját életük során is a dharma törvényei szerint élnek, sajátos életszakaszokat határolnak el életük során, hogy személyes fejlődésükön keresztül megszabaduljanak ([[móksa]]) az örök körforgás ([[szanszára]]= ciklikus újjászületés és halálozás) rabságából.<ref>{{opcit|n=Sushil Mittal and Gene Thursby |c=Religions of South Asia |k=|f= |o=19}}</ref>

''Visnu'', a hindu „szentháromság” ''([[trimúrti]])'' egyik istene a [[Hindu időszámítás#Korszakok|hindu világkorszakok]] légüres terében álmodja újra a világot, amelynek minden létező atomja már keletkezésekor (''Brahma'' a „''teremtő''” munkája nyomán) a dharma törvényét fogja követni. Ősprincípium, amelynek nem a tanulmányozása hozza meg az üdvözülést a kiválasztottak számára, hanem mindentől független kényszerítő erő a világegyetemben. A dharma tehát a természeti törvényeket, az ember [[erkölcs]]i törvényeit és a vallási előírások bonyolult rendszerét szabályozza. A dharmának ellenállhatunk, hiszen az ember szabad akarattal megáldott lény, de akkor szembe kell néznünk a negatív következményekkel, amelyek előbb vagy utóbb teljes bizonyossággal bekövetkeznek. Erkölcsi szempontból a dharma nem csak általános emberi, [[Etika (filozófia)|etikai]] vagy rituális előírásokat tartalmaz az egyén teljes életében követendő cselekedetekről, hanem a mélyen differenciálódott társadalmi rétegek ([[kaszt]]ok) számára különleges, csak rájuk vonatkozó rendelkezéseket is előír, sőt ezek az előírások még életszakaszok szerint is eltérnek.

==== A Karma mint cselekvés ====
[[Fájl:Karma AS.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Illusztráció a karmához]]
{{Bővebben|karma}}
Ha a [[Dharma (vallás)|dharmá]]t, mint a világegyetemet átszövő hálót képzeljük el, amelyhez minden létező kötelező érvénnyel kapcsolódik, úgy a Karma mint tett és cselekvés, a hálóra felfűzött létezők kölcsönhatása, amely az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát hozza létre.

A kölcsönhatások rendszere nem valami fátumszerűen ható, megmásíthatatlan felsőbb akarat következménye, hanem a létező közvetlen cselekvésének és előző cselekedetei jutalmának vagy büntetésének eredője. Sors tehát abban az értelemben, hogy döntési helyzeteink már eleve bizonyos kiindulási feltételek szerint alakulnak, azonban döntéseink során mindig megmarad a választás szabadsága.
Mivel az elképzelhetetlenül sok élőlény, amely világunkat lakja, az öröktől fogva létező „''[[Átman|lélek]]''” egy bizonyos megnyilvánulási formája, a jó és rossz cselekedetek száma szinte végtelen.

Az eredendő Karma az ősanyag ''([[prakriti]])'' első rezdülése. Első megnyilvánulásában különböző létfokozatokon keresztül átívelő cselekedetek láncolatát hozza létre. Az „élő” e létfokozatok egyre magasabb szintjein haladva tapasztalja meg a teljes ''Létezést'', ismeri meg a ''Mindenséget''. Erőfeszítéseket tesz, karmája szerint él, lázad vagy beletörődik sorsába, de lelke visszavágyódik a karma nélküli világ örökkévalóságába.

A [[karma]] tehát nem az eleve elrendeltséget jelenti, hanem az ok-okozati összefüggések végtelen láncolatát. Mivel a törvény ([[Dharma (vallás)|dharma]]) az élőlények szabad akaratát meghagyja, a karma törvénye csak annyit mond ki, hogy bármit cselekszünk, annak következménye lesz, tetteink szándékától függetlenül. A [[Bhagavad-gíta]] szerint a karma önálló törvényeknek engedelmeskedik, a következmények magasabb törvényeket szolgálnak, minthogy a halandó azt fel tudná fogni, megérteni. Két alapvető nézet jelenik meg a karma szerepével kapcsolatban, az egyik szerint a karma az az ok, ami miatt az emberek és a társadalom szintjein az egyenlőtlenségek megjelennek, a másik azonban nem rendel különösebb értéket a jó és rossz cselekedetekhez. A Bhagavad-gíta a két nézet egyeztetésére azt a szemléletet ajánlja, mely szerint nem létezik objektív igazság, ami alapján eldönthető lenne, mi a jó és a rossz, ezek relatív fogalmak, a jó lehet rossz egy másik értelmezési szinten, avagy a távoli jövőben. A jó és a rossz pusztán vágyaink kivetítése. E filozófiai tartalom ellenére sok hindu hisz abban, hogy „jó tett helyébe jót várj”, azaz a jó cselekedeteknek kizárólag jó következménye lehet.<ref>Dasgupta, S. (1932) A History of Indian Philosophy, II, Cambridge: Cambridge University Press, p. 522</ref>

==== A [[lélekvándorlás]] ====
 {{lásd|szanszára}}
[[Fájl:Reincarnation AS.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|A lélekvándorlás ábrázolása]]
A lélek örökkévaló, a test átmeneti. A lélek útja a létformák megismerése, az öntudat tökéletesítése a dharmának megfelelő tettek által. A lélek útja tehát a dharmától vezényelt újjászületések útja. Az élő útjának tökéletesedését a ''Szanátana Dharma'' biztosítja, vagyis az „Örök Törvény” egyre tisztább megismerése.

Az öröktől fogva létező lélek ''([[átman]])'' szüntelenül járja körforgását'' ([[szanszára]])'' a létformák milliárdjai között, újjászületéseinek anyagi minősége előző tetteinek jutalma vagy büntetése. A lélek nem szűnik meg és nem keletkezik, a nagy világkorszakok végén az anyagi semmi állapotában is megmarad, és az új anyagi világ létrejöttekor testesül meg.

A körforgás célja a mindenség teljességének megismerése, a létezés minden aspektusának átélése. A hindu filozófusok és hittudósok annak függvényében, hogy ''ateista'', ''teista'', vagy ''panenteista'' iskolát képviselnek, eltérő választ adnak arra a kérdésre, hogy a szanszára ciklusából milyen módon lehetséges a szabadulás, létezhet-e a teljes megismerés, vagy hogy ennek elérésekor mi történik a lélekkel. A Dharma tisztelete, betartása és megőrzése szükséges, de nem elégséges feltétele a ''szanszárából'' való megszabadulásnak.
A lelki, szellemi és testi lemondások ''([[jóga|jógák]])'', a vallásos hit és áldozatok ''([[bhakti]])'', a jó cselekedetek és rítusok ''([[karma-jóga]])'', vagy a megismerés útja ''(dnyána)'' mint lehetőség áll a hívő rendelkezésére, hogy egyesüljön a „végső valósággal”.

==== A kasztok és törvények ====
A dharma törvénye az összességében rendezett világegyetem vezérlő fonala, amely az embert mint társadalmi lényt is pontosan körülhatárolt feladatokra készteti. Ezek a feladatok nem egyéni választás vagy kinevezés, hanem öröklődés (beleszületés) útján kerülnek kiosztásra, az ősidőktől fogva kijelölt szabályok szerint. A társadalom rétegei, a [[Indiai kasztrendszer|kasztok]], szigorúan előírják tagjaik számára azt, hogy mit tehetnek és mit nem a vallási [[rituális]] megnyilvánulásaikban, a munkában, a házasságban, az étkezésben és a legegyszerűbb mindennapi tennivalókban.

A legfelsőbb kaszt a ''[[Brahminok|bráhmanák]] (papok) kasztja'', akik a legnagyobb mértékű szellemi és erkölcsi tisztaságuk miatt a legközelebb állnak az istenekhez. Az utánuk következő második kaszt a ''harcosok kasztja (ksatriják)'', akik a fennálló társadalmi rend védelmét látják el, számukra bizonyos előírások módosulnak (például a hús fogyasztása engedélyezett). A harmadik kaszt a ''dolgozók (vaisják) kasztja'', elsősorban a gazdasági tevékenységeket folytatók tartoznak ebbe a körbe, az ipar, a kereskedelem, a földművelés és az állattenyésztés területein dolgozók. Ez a három felső kaszt jogosult a védák tanulmányozására, az ezek alatt létező kaszt tagjai alantas foglalkozást űznek, szolgálnak a felső három kaszt számára ''(súdrák)''. A négy kaszton kívül esők az érinthetetlenek (''asprisják vagy páriák)''. Ők tisztátalan mesterséget folytatnak, mint például az utcaseprők, WC-tisztítók vagy a tolvajok. Az említett kasztok számtalan alcsoportra bonthatók, a hindu társadalom rétegződése szempontjából több ezer kasztról beszélhetünk. Az azonban, aki nem hinduként született, az összes kasztbelihez képest alacsonyabb helyet foglal el a világban, nincsenek kaszt szerint besorolva, nem kaptak eredendő, rájuk nézve kötelező törvényeket.
Az ortodox hindu iskolák a kasztok tagjait szinte eltérő [[faj]]ként tartják számon, akiknek bár vannak azonos tulajdonságaik, ám jogaik és kötelességeik szempontjából alapvetően különböznek.

A kasztrendszer Indiában a mai napig fennmaradt és máig a társadalom gerincét alkotja. Amíg az európai kultúrkörben a vallás- és [[államrendszer]]ek, valamint a pénzügyi [[hierarchia|hierarchikus]] rétegződések szerint tagozódtak a társadalmak, addig Indiában szigorú vallási és örökletes szabályok szerint, amelyben a gazdagság, a hatalom másodlagos. Így a magasabb kasztok tagjai lehetnek szegények, az alacsonyabb kasztbeliek gazdagok. A vagyoni helyzet nem befolyásolja az egyénre kiszabott dharmát, amely öröktől fogva létezik. Mivel a kasztrendszerhez való tartozás nem kinevezés kérdése, hanem csak beleszületni lehet, és a hindu törvények kasztra és személyekre szabottan adottak, a hinduizmus sajátosan indiai jelenség, így ilyen szempontból nem [[világvallás]]. Térítő tevékenységet sem folytat.<ref>Leszámítva azokat az eseteket, amikor egész néptörzseket vettek fel megtisztító szertartásokkal külön kasztként, hogy ezzel részesei lehessenek a hindu hierarchiának - de személyes „betérés” valójában nem létezik, bármennyire is követi a kaszton kívüli a hindu előírásokat és vallja magáénak a hitet.</ref>
{{Bővebben|Kasztrendszer a hinduizmusban}}

==== A hindu időfelfogás ====
{| border="1" cellpadding="1" cellspacing="3" class="toccolours" style="float: right; width: 300px; clear: both; margin: 0.5em 0 1em 1em; border-style: solid; border:1px solid #7f7f7f; border-right-width: 2px; border-bottom-width: 2px; border-collapse: collapse; font-size: 95%;"
|-
| align="center" colspan="4" |'''A hindu időszámítás mértékegységei'''
|-style="background:aliceblue; color: #000000;"
|align="center" colspan="4" |
[[Fájl:Hindu időfelfogás.jpg|bélyegkép|200px|center|Egy világkorszak (csatur-juga)]] <br />
1 truti=1/1687,5 sec (18 atom egyesülésének ideje)<br />
100 truti=1 védha (8/135 sec)<br />
3 védha=1 lava (8/45 sec)<br />
3 lava=1 nimésa (8/15 sec)<br />
3 nimésa=1 ksana (8/5 sec)<br />
5 ksana=1 kástha (8 sec)<br />
15 kástha=1 laghu (2 perc)<br />
15 laghu=1 nádika v. danda (30 perc)<br />
2 danda=1 muhúrta (1 óra)<br />
6-7 danda=1 praha (1/4 nappal v. éj = 3 óra)<br />
24-28 danda=1 nappal (12 óra)<br />
15 nap s éj=1 paksa (lunáris félhónap)<br />
2 paksa=1 lunáris hó<br /> (=1 nap s éj a Pitá-lókán)<br />
2 hónap=1 évszak<br />
6 hónap =Nap félpálya (Déltől Északig)<br />
12 hónap=1 év<br /> (teljes nappálya, egy félisteni nap s éj)<br />
100 év=1 emberi élettartam<br />
360 humán év=1 félisteni év<br />
4800 félisteni év=1 [[Szatja-juga|Krita(szatja)-juga]] <br />(1 728 000 földi év)<br />
3600 félisteni év=1 [[Tréta-juga]]<br /> (1 296 000 földi év)<br />
2400 félisteni év=1 [[Dvápara-juga]] <br />(864 000 földi év)<br />
1200 félisteni év=1 [[kali-juga]]<br /> (432 000 földi év)<br />
12&nbsp;000 félisteni év=1 csaturjuga<br /> (=4.320 000 emberi év)<br />
71 csaturjuga=1 manvantara (Manu élet)<br />
1000 csaturjuga=1 kalpa (Brahma 1 napja)<br />
1000 csaturjuga=1 kalpa (Brahma 1 éje)<br />
2000 csaturjuga=Brahma teljes napja (nap s éj)<br />
30×2000 csaturjuga=Brahma hónapja<br />
12×30×2000 csaturjuga=Brahma egy éve<br />
50×12×30×2000 csaturjuga=1 parárdha <br />(Brahma fél élete)<br />
100×12×30×2000 csaturjuga=Brahma élete<br /> (311 040 000 000 000 földi év)<br />
1 Brahmá élet=1 nimésa <br />
|-
|}
{{bővebben|Hindu időszámítás}}
Az időfogalom az [[ind filozófia]] és a hindu mitológia egyik legfontosabb pillére. Egyrészt elhelyezi az embert a végtelen időben, másrészt hatalmas mértékeivel rávilágít annak időben sodródó, esendő voltára.

A mitológiai felfogás az Egyetlen Isten megsokszorozódásaként értelmezi Brahma születését, amikor Visnu köldökéből lótuszlevélen megjelenik a teremtő Brahma, aki a világ dolgait hivatott megteremteni.

Az idő Brahma  életének folyama, amely egymásba ágyazott ciklusok sorozatából áll.<br /> Hossza száz ''Brahma-év'', ami 311 040 000 000 000 emberi évnek (több mint háromszázezer-milliárd év!) felel meg. <br />''Brahma egy napja'' a nappalból és az éjszakából áll. Az élet csak Brahma nappalai alatt lehetséges, ennek végén bekövetkezik a világvége, amely azonban csak egyetlen világrendszert érint, itt is csak az emberek lakta földet, az alvilágot és a menny alsó rétegét. Ezután hosszú Brahmá-éj következik, amelynek végén elkezdődik az új világ teremtése. A Brahma-nappal, a kalpa (aión) ezer világkorszakot (csatur-juga) foglal magába, amelyek időtartama 4 320 000 emberi év. A nagy világkorszakok kisebb részekre (jugák) bonthatók:

* [[Szatja-juga|Krita(szatja)juga]] = 4800 istenév, 1 728 000 emberi év
* [[Tréta-juga]] = 3600 istenév, 1 296 000 emberi év
* [[Dvápara-juga]] = 2400 istenév, 864 000 emberi év
* [[Kali-juga]] = 1200 istenév, 432 000 emberi év

A Krita-korszakot a [[jog]], az [[Igazság (filozófia)|igazság]] és az [[erény]] jellemzi, de a korszak végén már feltűnik a rossz, a gonosz is. A további korszakok fokozatos erkölcsi romlása - dacára a korszakonként esetleg többször is megjelenő Visnu megtestesüléseknek - már megállíthatatlan. Visnu utolsó megtestesülése után, amikor majd lófejű harcosként (Kalki) felveszi a harcot a gonosszal, a földön megszűnik az emberi élet, és egy újabb Krita-juga veszi kezdetét. Amikor egy Brahma élete letelik, [[Siva]] elpusztítja a világot. Ekkor a teljes világ, az összes rétegével együtt megsemmisül, visszaalakul differenciálatlan ősanyaggá. Ebből a nyugalom hosszú időszaka után új, romlatlan [[univerzum]] keletkezik.

A világ mindenkori erkölcsi állapota tehát egyfajta szükségszerűség következménye, a gyakorlatban az idő, a korszak az, amely megszabja az erkölcs mibenlétét. Első látásra úgy tűnik, hogy a jugák törvénye a szabad emberi cselekvés ellen hat, azonban az emberi akarat ''(iccsha)'' és a megkülönböztetés képessége ''(vicsaksana)'' lehetővé teszi számára a produktív döntést a helyes élethelyzetek kialakítására. A hinduk úgy tartják, hogy a hanyatló korszakokban az istenek különösen jó oldalukat mutatják az emberek felé, hiszen tudják, hogy helyzetük nehéz.

=== A hinduizmus forrásai ===
[[Fájl:Rigveda MS2097.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Rigvéda]]
A hinduizmus alapvető forrásai a védák ([[Védák|Véda]], azaz tudás). Nem egy ember alkotása, hanem évezredek során formálódó hittételek összessége, amely kiegészítéseivel (brahmanák és [[Upanisadok]]) hatalmas mennyiségű ismeretanyagot, vallási előírást, filozófiai tézist tartalmaznak. A kutatók i. e. 1500–i. sz. 1500 közötti időszakra datálják a teljes mű létrejöttét.

A Védák a [[Teizmus|teisták]] szerint Isten ''([[Ísvara]])'' kinyilatkoztatásai, ebben hasonlít a [[Biblia]] vallásos értelmezésére, azonban keletkezésük helyben és időben különböző és bár az etikai törvények azonosak a Biblia tanításával, egymástól eltérő állításokat is megfogalmaznak a két vallás szent iratai.
 {{lásd|A kereszténység és a hinduizmus}}

Az [[ateista]] ''[[Mímánsza|mimánszák]]'' szerint a Véda öröktől fogva létező [[szubsztancia]], a ''[[Szánkhja|szánkhják]]'' szerint azonban nem öröktől fogva létezik, mégis minden világban egyformán jelen van, mivel az öröktől fogva létező lélek emlékszik rájuk és átmenti korról korra a Védák szellemiségét. A ''[[Panenteizmus|panenteisták]]'' a mindent átható ősanyag ''([[prakriti]])'' első megnyilvánulásaként, leheleteként, mint dallam, harmónia tekintenek rá.

A [[Védák]] négy fő részből ''(szamhita)'' állnak:

* [[Rigvéda]] - 1028 himnuszból álló gyűjtemény
* [[Számavéda]] - Az áldozati szertartások előkészületeinek énekei
* [[Jadzsurvéda]] - Áldozati szertartások közben mondott énekek
* [[Atharvavéda]] - "Varázsénekek"

Ezeket kiegészíti a brahmanák gyűjteménye, amelyben az áldozati szövegeket magyarázzák meg, illetve az [[Upanisadok]], amely a Védákhoz kapcsolódó filozófiai értekezések gyűjteménye.<br /> Az Upanisadok legtöbb része az [[Kr. e. 7. század|Kr. e. 7]]-[[Kr. e. 5. század|5. század]]ban jött létre, mint a Védák utolsó fejezetei. A Védántáknak ( „A Védák összefoglalásai”-nak) is nevezett szövegek eltérnek az eredeti Védák hangvételétől, a rituális áldozatokkal kapcsolatos kérdéseket már filozófiai tárgyú gondolatok váltották föl. Az Upanisadok 108 fejezete a hinduizmus későbbi filozófiai alapjait teremtette meg.

A Védákat csak a legfelsőbb négy kaszt tagjai tanulmányozhatják, illetve a brahmanák magyarázhatják.

A Védákhoz járulnak a szent hagyomány szövegei ''(szmritik)'', amelyek tartalmazzák a legkülönfélébb tudományok vezérfonalait (''[[Szútrák|szútrái]]''t) és tankönyveit (''[[Sásztrák|sásztrái]]''t). Szmritinek számít a hinduk két leghíresebb [[eposz]]a, a [[Rámájana]], és a [[Mahábhárata]] is.

A Rámájana Visnu egyik megtestesülésének ''([[avatára]])'', Rámának a harcát meséli el a feleségét elrabló gonosz démonkirállyal Rávanával, míg a több mint kétszázezer verssorban leírt [[Mahábhárata]] Bharata király leszármazottainak harcait, viszontagságait, testi és lelki gyötrődéseit önti költői formába. Ez utóbbi eposzt az teszi különösen fontossá, hogy tartalmazza azt a legtöbbször külön kezelt filozófiai tankölteményt, amelyet (tévesen, de érzékletesen) a „Hindu Bibliának” neveznek. Ez a költői betét a [[Bhagavad-gíta]], azaz a „Magasztos szózata”, amelyben Visnu nyolcadik avatárja [[Krisna]] elmagyarázza Isten, a világ és a lélek lényegét.
 {{lásd|avatára|Krisna}}

A két eposzon kívül jelentős forrás a 18 [[purána]]. A purána szó jelentése „ősi” és elsősorban a védikus írások [[metafizika]]i, transzcendentális eredményeit foglalják össze, elsősorban isten megtestesülései és híveinek cselekedetei köré építve. Tizennyolc fő puránát különböztetünk meg, amelyek közül hat Visnuval, hat Sivával, hat pedig Brahmával foglalkozik. Kérdés-felelet formában írták őket. A legismertebb és legkiforrottabb puránának a [[Bhágavata-purána|Bhágavata-puránát]] vagy más néven Srímad Bhágavatamot tartják, amely a lélek tökéletesítésének módszereiről tanít.

=== Filozófiai iskolák ===
{{Bővebben|ind filozófia}}
Már a hinduizmus fejlődésének korai szakaszában megjelentek olyan törekvések, amelyek a rendkívül kiterjedt és sokrétű [[mitológia]]i rendszernek egységes filozófiai hátteret kívántak nyújtani. Ez elsősorban a megkérdőjelezhetetlen és nagy tekintélyű Védák magyarázataiban és értelmezésében nyilvánul meg. A filozófiai iskolák kimagasló alakjairól keveset tudunk, mert egyrészt az indiai szellem nem tartja különösen fontosnak a halandó személyek neveinek megőrzését, hiszen az általuk kifejtett gondolatok jelentősége számít, másrészt az alaposan rendszerezett, jól körvonalazott gondolati struktúrák meglehetősen ritkák. Az eszmei áramlatok elsősorban ún. vezérfonalakban (szútrákban) körvonalazódtak, amelyeket egyfajta világnézeti alapelveknek is tekinthetünk. Nem a nyugati értelemben vett filozófiai rendszerekről, hanem egyfajta "szemléletmódokról" ([[darsana]]) beszélhetünk tehát, amelyek egymás mellett és egymást kiegészítve fejlődnek.

Az ''ortodox hindu hagyomány'' hat darsanát ismer el, amelyek alapvetően eltérő módon értelmezik a világot és annak jelenségeit:

* '''Karma-[[Mímánsza|mimánszá]]''' - eredetileg vallási rituálék végrehajtásával kapcsolatos tanulmányok, melynek szabályait Dzsamini (i. e. 300 körül) hozta létre, majd az i. sz. 700. körül önálló filozófiai áramlatként élt tovább a hagyományokban. A lélek valós mibenlétét elemzi. Tagadja az örökké létező, mindenható Isten meglétét, az egyetlen vezérlő elvnek a Dharmát tekinti.
* '''[[Védánta]]''' - A védák vége, amely a már említett upanisadok végső célját taglalja. Fő könyve a Brahmaszútra,<ref>Bádarája alkotása</ref> amely sokszor kétértelmű, talányos, aforizma jellegű szövegeivel a legkülönfélébb nézetek és istenértelmezések alapját képezi. Megtalálhatók benne az Isten-lélek-anyag háromság elmélete csakúgy, mint az isteni [[emanáció]] (tulajdonképpen [[panenteizmus]], a mindenség Isten kisugárzása) és olyan jellegű illúzióelmélet is, amely szerint a világ illúzió, valójában csak Isten létezik.
* '''[[Szánkhja]]''' - A világalapelvek rendszerezett gyűjteménye,<ref>A látnok Kapilának tulajdonított alkotás</ref> amely számba vette (szankhja a.m. szám) a ''Minden Egytől'' származtatott elméleteket. Az i. sz. 5. századtól a szánkhja letisztult, elvetette a monisztikus létfelfogást, és elsődlegesen a megismerésre képes [[individuum]]ok, önálló lelkek létezését tanította, amelyek az anyagi világtól elszakadva képesek megismerni az anyagtól független öröklétet. Az elsődleges vezérlő elv, a mimánszához hasonlóan, itt is az Örök Törvény.
* '''[[Jóga]]'''<ref>Patandzsali műve, i. sz. 1. század</ref> (a.m. megfeszítés, edzés) - A [[meditáció]] gyakorlati megvalósításának szútrája, a szankhájával rokon eszmei alapokon, amely bár elismeri Isten létezését, de szerinte a világ történéseire nincs befolyása.
* '''Njája'''<ref>Gótama alkotása, (i. sz. 1. század)</ref> (a.m. logika), világnézetileg a Vaisésikával rokon, dialektikus logikai rendszer.
* A '''[[Vaisésika]]'''<ref>Kanáda, i. e. 1. század.</ref> [[természetfilozófia]]i vizsgálódásokat tartalmaz, amely a kategorizált létezőkben fellelhető különbségeket és azonosságokat tárja fel. Kilenc egységet ([[szubsztancia|szubsztanciát]]) különböztet meg, ezek a négy atomi elem (föld, víz, tűz, levegő), a három mindent átható [[entitás]] (az éter, a tér, és az idő), a lelkek összessége, valamint a lelkekhez kapcsolódó atomi "''gondolat-szubsztancia''".

A két utóbbi [[darsana]] álláspontja a mindenható és mindenütt jelenlevő Isten létezését illetően csaknem azonos: a világ ura és irányítója, a mindenben jelenlevő és megnyilvánuló Isten létezik, aki maga is ős-szubsztancia, és akár személyes vagy személytelen, Visnunak vagy Sivának hívják (az egyénre bízzák ennek eldöntését), befolyással van az univerzum minden történésére.

Látható, hogy a vallásos darsanák, eszméiket illetően, igen eltérő álláspontot képviselnek olyan alapvető kérdésben is, mint maga isten létezése. Ez a nyugati szemlélet számára rendkívül szokatlan vallási megközelítés alapvetően a Dharma tágabb értelmezésében nyer feloldást. Az Örök Világtörvény végső soron magára istenre is érvényes, akinek cselekedetei nem független megnyilvánulások. A legtöbb istenhívő filozófiai iskola istent egyenesen az ősoknak tekinti, amely a Dharmát mint akaratának megnyilvánulását értelmezi, és ha akarja, vissza is vonhatja. "Az egész világtörténet nem egyéb tehát, mint isten játéka önmagával".<ref>Glasenapp: Az öt világvallás, Gondolat-Tálentum 1992, 67. o.</ref>

A hinduizmus az indiai szubkontinens hatalmas kiterjedésének és nagyszámú népességének köszönhetően már korai története során különböző tanításokra, iskolákra, [[szekta|szektákra]] tagolódott. Ezek a szekták, attól függően, hogy kit tekintenek hitük központi alakjának, Sivát, Visnut vagy másokat (Brahmának gyakorlatilag nincs kultusza) a gazdag pantheon lakói közül, saját hitrendszereket dolgoztak ki, amelyek többsége valamelyik darsanához kötődik.

Sok szekta központi gondolata az istennek való áhítatos odaadás, (→[[Hinduizmus#A bhakti|bhakti]]), amely a végső üdvösség egyedüli lehetséges útja. Tantételük szerint az emberi gyengeség nem teszi lehetővé a megváltást, a szanszára kötelékeitől való megszabadulást, erre csak isten végtelen hatalma képes, akinek jóindulatát feltétlen odaadásunkkal kell megnyernünk.

[[Sankara]], az i. sz. 8. században élt brahmana és filozófus<ref>''Ādi Śaṅkara'', (i. sz. 788 - 820)</ref> nagyszabású kísérletet tett arra, hogy a védánta szövegek újraértelmezésével egységbe fogja a különböző, párhuzamos tantételeket és szektariánus nézeteket. A buddhista filozófusok tanításaihoz hasonlóan (kétfokozatú igazság) úgy vélte, hogy bár a vallási formák sokfélék lehetnek, a végső igazság az ember számára rejtve marad. A világillúzió ''([[Májá (illúzió)|májá]])'' mögött rejtőzik a végső valóság, amelynek megragadásához meditációval juthatunk közelebb. Világnézete szerint a személytelen „''Minden-Egy''” létezik, akinek hatása csak a „májá”-n belül érvényesül. A kultuszok és rituálék csak lépcsőfokok az abszolút megértéséhez, amely maga túl van minden szón és gondolaton. Sankara filozófiája a mai napig érezteti hatását, az ortodox hindu világnézet alapja.
{{lásd|májá (illúzió)|átman|Brahman}}

=== A hindu világkép és pantheon ===
 {{fő|Hindu panteon}}
[[Fájl:Brahma 1820.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[Brahma]]]]
[[Fájl:Shiva dansant Guimet.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[Siva]]]]

A puránák a világrendszert egy földkorongként képzelik el, amelynek középpontjában a Méru hegy áll. A föld alatt szellemek és démonok laknak, ide kerülnek a gonosztevők és itt van a hindu pokol. A föld felett egymásra rétegezett világok, az istenek és szellemek lakóhelyei vannak. A világrendszert burok veszi körül és végtelen számú hasonló társával, időtlen idők óta lebeg a világegyetemben.

Az upanisadok óta az istenek rangsora és jelentősége a mitológiákban folyamatosan változott, ma a hindu pantheon első helyét a ''[[Trimúrti]]'', azaz a három isten: [[Visnu]] (a megtartó), [[Siva]] (a pusztító) és [[Brahma]] (a teremtő) foglalja el.

A védikus istenek tisztelete is megmaradt, így [[Indra (isten)|Indra]], az istenek királya, vagy [[Varuna (isten)|Varuna]], [[Agni]] (a tűzisten) és [[Mitra]] sem vesztettek jelentőségükből. Ezek az úgymond másodlagos istenek megfelelnek a nyugati hitvilág "angyalainak", többnyire egy bizonyos ügyért, dologért, cselekedetek végrehajtásának sikerességéért felelnek (például az elefántfejű [[Ganésa]]<ref>Srí Ganésája namah = tisztelet a fenséges Ganésának imakezdet vállalkozások indítása előtt</ref>). Emberfeletti képességekkel bírnak, ám ugyanúgy alávetettjei a Dharma, a Karma törvényeinek, és cselekedeteiktől függően akár alantasabb, esetleg emberi formában születhetnek újjá. Az ezernyi démon (ráksaszák), a több száz isteni, vagy isteni tulajdonságokkal felruházott lény, aszkéta, brahmana, az indiai vallást rendkívül sokszínű formációvá teszik, így szinte adódik a mitológiai tanköltemények és csodás elbeszélések hatalmas mennyisége.

A három főisten mégis különleges helyet foglal el a mitológiai rangsorban, mivel nemcsak egyfajta uralkodószerep jutott számukra, hanem minden lényhez hasonlóan, dharmájukat teljesítik be, amely a legmagasabb szintű Dharma, a világ egészére kiható következményekkel. Ennek megfelelően értékelik szerepüket a legkülönfélébb vallási irányzatok, szekták és filozófiai iskolák is, sőt, több iskola a "minden egy" elve alapján egyazon végső valóságot látja bennük, amelynek a három megszemélyesített isteni lény csak más-más megnyilvánulása.

'''''[[Visnu]]''''' a Védákban még kevéssé előkelő istenség volt, jelentősége az évszázadok során egyre nőtt, ahogy különféle hősökkel és istenségekkel azonosították. A világ fennmaradása felett őrködik, az emberiség erkölcsi tisztaságáért felel és veszély esetén, a romlás időszakaiban megtestesülései (avatárák) útmutatást nyújtanak a társadalmak fennmaradásához. Ezek a megtestesülések a következők voltak: hal, teknős, vadkan, ember-oroszlán, törpe, Parasuráma (baltás Ráma), Ráma és Krisna. A jövőben, a jelenlegi világkorszak végén mint Khalki, a lófejű istenség fog megtestesülni, hogy felvegye a harcot a gonosszal.

Visnu az örökké létező ''megtartó'', aki a nagy világkorszakok (jugák) között emlékszik az összes lélekre vonatkozó karmikus elrendelésre, megálmodja az új világot, annak minden megnyilvánulásával együtt és vigyáz annak rendjére. Létrehozza (köldökéből kihajtó lótuszlevélen) '''''[[Brahma|Brahmát]]''''', a ''teremtőt'', aki fizikailag teremti meg a világokat, a körforgásban a lelkeket fizikai testtel látja el, és mint [[demiurgosz]], építőmesterként felfűzi a sorsokat az Örök Világtörvény mindent átható szövetére. Brahma dharmáját teljesítve visszavonul az öröklétbe, várva újabb jelenésére.

A Trimúrti legproblémásabb és leginkább vitatott alakja '''''[[Siva]]''''', a ''pusztító'', aki a védikus [[Rudra]] természetisten utódjaként, kezdetben mint a betegségek terjesztője és a pusztítás istene, de mint a nemzőerő megszemélyesítője (linga -phallosz- képében tisztelt isten) is megjelenik. Ő az, aki mérhetetlen [[aszketizmus]]ával szellemi lénnyé válva, a világegyetem szövedékét uralja és bármikor képes felbontani azt. Dharmája a pusztítás, aki a nagy világkorszakok végén megsemmisíti a mindenséget, hogy Visnu majd tiszta lapokkal újjáteremthesse azt.

Ahogy Visnut, úgy Sivát is sok hindu a legfőbb istennek tartja, így Indiában két vallási párt vetélkedik egymással: a visnuiták és a sivaiták. A nagy fokú vallási tolerancia természetesen nem engedi meg, hogy éles törésvonalak, háborúk szabdalják a vallásrendszert, a különbségek elsősorban a vallásfilozófiai iskolák eltérő értelmezéseiben jelennek meg. Visnu- és Siva-templomok százával találhatók minden nagyvárosban, míg Brahmának ezzel szemben csak két vagy három templomot szenteltek egész India-szerte, utalva arra, hogy Brahma "csak" meghatározott feladatokat lát el, nincs közvetlen hatása mindennapi életünkre.

A legnagyobbak mellett a régi védikus istenek is folyamatos szereplői a különböző korokban létrejött mitológiáknak, akik a védákban még mint az égtájak őrei szerepeltek, így a szélisten '''Váju''' (Északnyugat), vízisten '''[[Varuna]]''' (Nyugat), a tűzisten '''[[Agni]]''' (Délkelet), a viharisten '''[[Indra]]''' (Kelet), a holdisten Csandra (Északkelet), a gazdagság istene '''Kubera''' (Észak), és a halál istene '''[[Jama (istenség)|Jama]]''' (Dél) játszik fontos szerepet.<ref>{{opcit|n=Glasenapp |c=Az öt világvallás |k= |f= |o=42}}</ref> A rendkívül színes, szerteágazó és sokszor egymásnak ellentmondó mondakört a nagyszámú szellemek, démonok, félistenek, hősök, jósok és aszkéták teszik változatossá. Mivel isten személye mindenben megnyilvánul, és létezésével a legfőbb jót testesíti meg, a hinduizmusban a démonok (ráksaszák) sem feleltethetők meg a nyugati felfogás szerinti ördög képzetének. Félelmetes pusztító erejüket a főistenektől kapták, szolgálataikért cserébe.<ref>A Rámájana eposz legfőbb gonosza ''Rávana'' Brahma ükunokája, és Visnu hűséges szolgája volt.</ref>

[[Fájl:Kali Devi.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Káli]]
[[Fájl:Cow stroker.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Gomátá - a Szent Tehén imádása]]

Fontos szerepet töltenek be a Trimúrti istenségek feleségei, akikről feltehetőleg a termékenységkultusz maradványaként, kiterjedt mondakört alakítottak ki. Sokan hiszik, hogy a Trimúrti istenei csak feleségeikkel együtt, azokkal együttműködve fejthetik ki isteni tevékenységüket.

[[Fájl:Mandala gross.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Mandala]]

Visnu felesége, '''''[[Laksmi (istennő)|Laksmi]]''''' a szerencse istennője, Brahmáé '''''[[Szaraszvati (istennő)|Szaraszvati]]''''', aki a tudomány istenasszonya. Siva felesége azonban, akárcsak maga Siva is, az évezredek folyamán ellentmondásos, így gyönyörű és szerelmes, de egyben félelmetes pusztítóként is megjelenik. Az ellentétes tulajdonságokkal bíró alakjait eltérő nevekkel is illetik, így egyszer '''''[[Durga]]''''', a "nehezen megközelíthető", máskor '''''[[Párvati (istennő)|Parvati]]''''' az odaadó, de nevezik ''Umának'', ''Gaurínak'' is. A természet örök körforgását személyesíti meg, amely létrehozza, majd elpusztítja a világ jelenségeit. Bizonyos indiai vidékeken, például Bengáliában, tisztelete még férjét, Sivát is háttérbe szorítja, mert az őserő (sakti) megtestesülését látják benne, aki nyakában halálfejes láncával, összekuszált hajjal és félelmetes ábrázattal, tánc közben pusztítja el a világot. Más helyen ennek az istenségnek a neve '''''[[Káli (istennő)|Káli]]''''', és a sötét halálkultuszok legfőbb alakja.

Külön kategóriát jelentenek az istenként tisztelt állatok és növények. A '''tehén''' a hinduk legszentebb állata, neve ''Gomátá'', a tehénanya. Úgy tartják, hogy az összes isten székhelye. Testének minden részét más-más istenség lakja.

A '''kobrát''' Siva fia, ''Szubrahmanja'' megtestesülésének tartják, az asszonyok férjük hosszú életéért, a lányok férjhezmenetelük elősegítéséért imádkoznak hozzá. Az isteni megtestesülések miatt szent állat a ''holló, papagáj, kutya, tigris, teknős, ezerlábú''.

A szent növények közül kiemelkedően fontos a '''[[szikomorfa]]''' ''(Ficus sycomorus)'' melyről úgy tartják, hogy Visnu teljes alakja. Gyökere Brahma, törzse Visnu, koronája Siva. Ágaiban istenek laknak, gyökerében a Védák. Teljes alakjában a szent ''om'' szócskát is megtestesíti. Képes minden kívánságot teljesíteni. Ugyanígy szent növénynek tartják a '''[[Banyán|banjan-fát]]''' is, ami alatt szívesen meditálnak Visnu és Laksmi tiszteletének adózva. Szinte minden hindu háztartásban megtalálható a '''tulaszi-növény''', amely az Ájurvédában is feltűnt, Visnu tisztelőinek kedves növénye.

A hinduk istenségnek tekintenek egyes folyókat, hegyeket is. A [[Gangesz]] a mellékfolyóival együtt a leginkább tisztelt szent folyó, amelynek vízében a hívő megtisztul bűneitől. Az ősök partján, [[Váránaszi]]ban ([[Benáresz]]) végzett szertartás képes arra, hogy megszabadítsa az ősöket az újraszületések körforgásából (szanszára). Nem csak a Gangeszt tekintik szentnek, hanem India szinte minden nagyobb folyóját, így szent a [[Brahmaputra]], [[Narmada]], [[Mahánadi]], [[Godavári]], [[Krishna]], [[Kaveri]] és a [[Tungabhadra]] is.

A [[Himalája]] Visnu lakóhelye, ezért szentnek tekintik. De az isteneknek India-szerte számtalan hegy-megtestesülése van.

A pantheon lakói folyamatosan bővülnek. A tanítómestereket tisztelői isteni rangra emelhetik, akár úgy, hogy tudásával és példás életével kiérdemli a rangot, akár úgy, hogy hitük szerint valamely istenség közvetlen reinkarnációjának tekintik őket. Az ''advaitavédanta'' szerint az emberek az isten tükörképei, ezért az isteni megtestesülések száma folyamatosan bővül.

A hinduizmus azonban nem csak ember, állat, növény vagy hegy isteneket ismer, hanem absztrakt formákat, szimbólumokat is. A legfontosabb ezek közül az „'''Om'''” ''([[Aum]])'' szócska, a misztikus hang, amely az A, U, M betűk összetételéből származik. Az „A” jelenti a világmindenség keletkezését, az „U” a megtartását, az „M” pedig a pusztulását. De jelenti azokat az istenségeket is, amelyek e folyamatokat előidézik, tehát Brahmát, Visnut és Sivát is. Az „Om” az egész világmindenség esszenciája, megelőzi még a Védákat is, így az upanisadokat, a szertartásokat és a vallási műveket is. A Védák ezzel a hanggal kezdődnek. Jelentősége olyan nagy, hogy a hinduizmus szimbólumaként ennek a hangnak a szanszkrit írásképét használják.

Az istennel való kapcsolatot erősítik a '''[[mantra|mantrák]]''' és a '''[[mandala|mandalák]]'''.

A '''mantra''' isteni eredetű mondat, szótag, esetleg vers, amely az ember kapcsolatát erősíti Istennel. Folyamatos ismétlése átlényegíti a hétköznapi ember tudatát isteni, transzcendentális állapotba, így Istennel való kapcsolata közvetlenné válik. A hinduk mellett a [[buddhizmus|buddhisták]] is széles körben használják meditációs gyakorlataik közben ([[om mani padme hum]]). A mantrát többnyire a hindu a gurujától kapja, sokszor személyre szabottan. Ezt meghatározott helyen, időben és módon kell gyakorolnia. Az egyik legfontosabb, a bráhmanák által naponta háromszor végzett mantra a [[Gájatri mantra]].<ref>„ (óm bhúr bhuvah szvah)/ tat szavitur varénjam / bhargó dévaszja dhímahi / dhijó jó nah pracsódaját / Jelentése: ( óm föld, levegő, ég) „Az isteni Szavitar fényén elmélkedünk, ő világosítsa meg elménket” (Kingsland-2000 p.70)</ref> A →[[Hinduizmus#A Tantra|tantrikusok]] úgy tartják, hogy az istenek és a világ bizonyos hangokon alapulnak, így a világ harmóniájának megbomlása a hangok által helyre is hozható. Ezek a hangok nem egyszerű hangzók vagy betűk. Mágikus, isteni lényeggel telítettek, függetlenül attól, hogy jelentenek-e valami konkrét létezőt.
{{Bővebben|mantra}}

A '''[[mandala]]''' szó jelentése „kör”. Ez egy körökből és vonalakból álló, geometrikus beosztású színes ábra, amely egy központi mag (bindi) körül helyezkedik el. A mandalát pontos számítások alapján készítik, ennek megfelelően más és más hatást tulajdonítanak neki. A mandaláról elmondhatjuk, hogy a mantra geometrikus megfelelője.
{{Bővebben|Mandala}}

=== Jelképek ===
[[Fájl:Swastik on head.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|Svasztika egy hindu kisfiú fején]]
[[Fájl:Indian Woman with bindi.jpg|bélyegkép|150px|jobbra|Indiai asszony bindivel]]
[[Fájl:Saraswati with Vitarka Mudra.JPG|bélyegkép|150px|jobbra|Szaraszvati istennő a vitarka-mudrával (a tanítás és vita kéztartása)]]

A hindu vallás rendkívül gazdag jelképrendszere a mindennapi élet eseményeiben, a vallási és rituális élet díszítéseiben, a divatban, vagy a művészetek területén játszik jelentős szerepet. Ezek közül néhányat érdemes kiemelni, mint a nyugati kultúra szempontjából furcsa, vagy szokatlan elemeket:

* A '''[[szvasztika|svasztika]]''' a "szvaszti= jólét, boldogság" szóból származik. A kereszt önmagában sok kultúrában a dinamikus együtthatások szimbóluma. A végükön jobbra vagy balra hajló, megtört keresztek az állandó mozgást jelképezik. A napisten, Szúrja jeleként értelmezik és az ajtófélfára festve az ártó szellemek elűzésében tulajdonítanak neki szerepet. A jobbra tört svasztika Visnu és Ganésa jelképei és a négy életcélt, illetve a szerencsét jelenti. A balra hajló svasztika szerencsétlenséget, romlást jelképez.
{{Bővebben|szvasztika}}

* A '''[[bindi]]''' egy festett, vagy bársonyból készült, kb. fél-egy centiméter átmérőjű pontszerű alakzat, eredetileg a férjezett (nem özvegy) nők jelképe, amelyet a homlokuk közepén hordanak. A színe változhat, sokszor a ruházattal összhangban. A különböző társadalmi eseményeken az alkalomhoz illő színű bindit viselnek, így például temetésen fehéret, esküvői ünnepeken pirosat. Manapság mint divatcikket fiatal hajadon lányok is felteszik, sőt az Indiában élő muszlim nők is hordják.
* A '''[[tilaka]]''' a hinduizmus egyik szimbóluma, festett kerek pontocska vagy vonal(ak).
A szantálfapasztával, kurkumával vagy szent hamuval húzott három sáv, az Y vagy U alakú jel, a hindu szekták és kasztok jelölésére szolgál, többek között a Siva hívők és a Visnu követők megkülönböztetésére.

* A '''[[mudrá]]''' bizonyos kéztartás, amelynek jelképes, sokszor mágikus jelentése van. Az istenszobrok nagy többsége valamely mudrá szerint tartja a kezét, melynek a hinduk számára ismert és fontos jelentéstartománya van. A legismertebb mudrá az ún. abhaja-mudrá, a félelemnélküliség ''(abhaja)'' kéztartása.
* A '''hetes''' szám: a hetes számnak különösen kiemelt szerepe van a hinduizmusban. Hét szent indiai város van (amik emiatt zarándoklatok célállomásai): [[Váránaszi]] (Sivával kapcsolják össze), [[Haridvár|Haridvar]] (a Gangesz itt ömlik a síkságra a Himalájából), [[Ajodhja]] (Ráma születési helye), [[Dvárka|Dvarka]] (Krisna legendás fővárosa, valahol a gudzsaráti partoknál), [[Mathurá|Mathura]] (Krisna születési helye), [[Káncsipuram|Kancsipuram]] (történelmi Siva templomok helye) és [[Uddzsaín|Udzsain]] (a 12 évente megtartott [[Kumbh mela|Kumbh Mela]] találkozóhelye).
** A hét szent folyó: Gangesz (Ganga), Szaraszvati (földalatti folyónak gondolják), Jamuna, Indus, Narmada, Godavari és Cauvery.

=== A rituális élet eseményei és a papság ===
A hívők, életük során, életkoruknak és kasztjuknak megfelelő, kötelező liturgikus eseményeken esnek át, amelyet a papok (brahmanák) szolgáltatnak ki.

A hinduknak életük során '''célkitűzéseket (purusárthák)''' kell megfogalmazniuk. Ezek a célkitűzések a vallás és a társadalmi elvárások alapján szigorúan szabályozottak.

* ''Dharma'', az igazságosság elmélete. A tetteknek igazságosaknak és erőszakmentesnek kell lenniük, a szakrális törvények előírásainak megfelelően.
* Az ''anyagi jólétre'' való törekvés (artha). Ez a célkitűzés eltökéltségre és arra tanít, hogy az embernek nem szabad meghátrálnia a nehézségek előtt, önmaga és családja boldogulását kell szem előtt tartania.
* A ''vágyak kielégítése'' (káma), beleértve a szexualitást is.
* A ''megváltás (moksa) elérése'', azaz az újjászületések körforgásából való megszabadulás akarása.

Ez a négy életcél a hinduk szinte valamennyi szertartásában központi szerepet játszik.
Bár kezdetben a három felső kasztra vonatkoztak ezek az előírások, de minden kasztra érvényes a dharma, a lopás elkerülése, az erőszakmentesség, a tisztaság és az érzékszervek feletti uralom törvénye.

Az életcélok megvalósításához '''megfelelő életmód''' szükséges, amely a felső három kaszt számára kötelező. Ezek az életmóddal kapcsolatos előírások a következők:
* ''[[Brahmacsarja|Bráhmacsarja]]'' - a tanulás évei. A Védák, a ''[[sasztrák]]'' (tudományok), a ''vidják'' (művészetek) tanulmányozása mellett, valamely szakma elsajátítását írja elő egy guru (személyes tanító) útmutatásai alapján. A tanuló a guruhoz költözik, és köteles őt és annak családját szolgálni. Meg kell tartóztatnia magát az élvezetektől, a luxustól, többek között nem ehet húst és mézet. Ez az időszak 8-36 éves korig tarthat.
* ''Grihaszta'' - családalapítás. Az ember életének második szakasza a családalapításról, gyermeknemzésről, a politikai és társadalmi életben való részvételről szól. Ebben a szakaszban kell megalapozni azt az anyagi jólétet és biztonságot, amely a család hosszú távú túlélését biztosítja az élet viszontagságai között.
* ''Vánaprasztha'' - "erdőbe indulás". Amikor az ember az első két korszakon túljutott, a család révbe ért, a gyerekek már nem szorulnak gondoskodásra és fokozatosan átveszik a szülők feladatait. A hívő már elég érett ahhoz, hogy eddigi életét kellő távlatokba helyezze, és világi tapasztalatait önnön belső vizsgálódásaival gazdagítsa. Ezt az időszakot a zarándoklatok, a világtól való elvonulás jellemez.
* ''[[Szannjásza]]'' - a világról való lemondás. Miután az ember valamennyi korszakot átélte, megérett az idő arra, hogy szembenézzen élete utolsó állomásával. Erényes élete jutalmaképpen derűsen várja a halált, amely után magasabb létformában születhet újjá. A végső cél természetesen a megváltás, a ''moksa'', az újjászületések körforgásától való megszabadulás elérése.
[[Fájl:Bangkok hindu temple.JPG|bélyegkép|250px|jobbra|Templomkapu Bangkokban]]
[[Fájl:Madurai Meenakshi temple prayer.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Templombelső]]
Szertartásaikat gazdagon faragott templomaikban végzik, a fő helyen az általuk elsőként tisztelt isten szobrával, akinek ételeket, virágokat, illatosítószereket, gyertyákat és keneteket ajánlanak fel. Az istenek számtalan cselekedetét és megnyilvánulását ünneplik, gazdag rítusok sorozatát építve ki a hívők körében.
{{lásd|Hindu templom|Púdzsa (hinduizmus)}}
Az élet maga is szent megnyilvánulás, így természetesnek veszik, hogy a vallási áhítat annak minden percében jelen van. <br />Azonban a brahmanáktól kiszolgáltatott 16 szentség (szanszkára) kötelezően csak a magasabb kasztok férfi tagjaira vonatkozik: névadás, első szilárd étel fogyasztása, első kimenetel a házból, első hajvágás. Rituálé keretében viszik el a brahmana tanítómesterhez, hogy a védákat tanulmányozhassa, majd onnan a hazatérés szentségével távozik a világi életbe. A házasság szentsége, és azt követően a férfiutódok biztosítása újabb szentség felvételét jelenti, majd a terhesség alatt a magzatot óvó szertartások következnek. A végső szentség felvétele a hindu temetés, a hamvasztás alatt történik. A szertartások azonban itt nem érnek véget. A holtak szellemének felajánlott áldozatokkal biztosítják az elhunyt bejutását az ősök nagy szellemi közösségébe, majd a gyászév letelte után évente mutatnak be áldozatokat a felmenőknek, a dédapáig bezárólag. A hamvasztás után önmaguk rituális megtisztításáról is gondoskodnak.

A szertartások tisztaságának megőrzése és pontos lefolytatása érdekében papok (brahmanák) jelenlétére van szükség, akiket mindezen szolgáltatások igénybevételekor gazdagon megjutalmaznak, megvendégelnek. Ennek is köszönhető, hogy az idők folyamán hatalmukat rendkívüli módon megszilárdították. A brahmanák szigorú jelenléte a társadalmi élet minden szintjén - a falusi kisközösségektől a királyi udvarig - magában hordozta egyrészt a társadalmi szerkezet nagy fokú ismeretét, amelyet a kasztrendszer kifejlődése csak elősegített, másrészt a manipulatív szándékot a hatalmi pozíciók megragadására. A szektás vagy ősi vallások beolvasztásával a brahmanák befolyásuk alá tudták vonni a különböző, a széles néprétegek között felbukkanó vallási áramlatokat, így ennek is köszönhető a hindu vallásrendszer rendkívüli gazdagsága. A brahmanák hatalmát és öröklődő előjogait azonban tekintélyük ellenére, időről időre bizonyos szellemi mozgalmak megkérdőjelezték ([[dzsainizmus]], [[buddhizmus]]). A kasztrendszer és a rendkívüli hagyománytisztelet megkönnyítette a brahmanák harcát ezekkel a törekvésekkel szemben, így ez a kaszt a mai napig az indiai társadalom legbefolyásosabb rétege.

=== Aszkéták ===
[[Fájl:Sadhu In Haridwar.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Aszkéta Haridvarban (India)]]
[[Fájl:Sadhu in Kolkata.JPG|thumb|250px|[[Szádhu]]]]

Az aszkéták átmenetet képeznek a szentek és az egyszerű halandók között, de nem abban az értelemben, hogy valamikor ők is szentekké válnak (bár szentként tisztelhetik őket), hanem mert az emberi létezés anyagi és misztikus transzcendentális határán léteznek.

Legfőbb céljuk a megszabadulás ''([[móksa]])'' és a szellemi megvilágosodás elérése. Ez a lemondások és a [[jóga]] útján érhető el. A védák és bölcsek leírásából tudjuk, hogy már a korai aszkéták ''([[Sramana|sramanák]])'' külső megjelenése is hasonlított a ma ismert aszkéták ''([[szádhu]]k)'' megjelenéséhez: meztelenek voltak, testüket sárral vagy hamuval kenték be, jeleket festettek az arcukra és a településektől távoli erdőkben, pusztákon éltek. A mítoszok szerint lemondásaikkal - mint ahogy a [[Mahábhárata]], vagy a [[Rámájana]] [[eposz]]ok is utalnak rá - hihetetlen energiák mozgósítására képesek, amelyek akár megbonthatják a világrend egységét is. Az istenek is féltek hatalmuktól, bár az aszkétákat úgy az isteni, mint az emberi társadalmak hatalmi kérdései nem foglalkoztatták. Tekintélyük felül emelte őket a kasztrendszeren.
{{lásd|Szádhu|Szvámi|Szannjásza}}

[[Mircea Eliade]]<ref>Mircea Eliade: A jóga: halhatatlanság és szabadság (→forrásjegyzék)</ref> az aszketizmust két nagy csoportra osztja: megkülönbözteti a tiszta aszkétákat ''(tapasa)'' és a dialektikusokat ''(paribbajaka)''. A dialektikusok két további csoportja az ''annatitthiya'' és a ''brahmana paribbajaka''. Az előbbiek főleg transzcendentális problémákkal foglalkoztak, míg az utóbbiak az anyagi világ valóságosságának kérdésével.

[[Fájl:Baba in Nepal.jpg|thumb|right|170px|Öreg hindu aszkéta körbetekert rasztafrizurával (Nepál)]]

Gyakori a „jobbkezes” ''(samayin)'' és „balkezes” ''([[Tantra#Kaula|kaula]])'' utat járó aszkéták megkülönböztetése. A „jobbkezes” aszkéták a tiszta, lemondó életet választók, akik [[vegetarianizmus|vegetáriánusok]] és [[Brahmacsarja|cölibátus]]ban élnek. A „balkezes” aszkéták ''[[Tantra|tantrikus]]'' gyakorlatokat végeznek. 

A számtalan aszkéta irányzat közül - a tantrikus irányzatokon kívül - három aszkéta szekta vált jelentőssé: a ''[[Gautama Sziddhártha|Śakyamuni Gautama]]'' által alapított „''buddhista''” szekta, a ''[[Mahávíra]]'' alapította ''[[Dzsainizmus|dzsaina]]'' szekta, és a Mahávíra tanítványa, ''[[Makkhali Goszála]]'' létrehozott ''[[ádzsívika]]'' szekta. A későbbi aszkéta irányzatok, egy vallási vezetőtől ''([[guru]])'' eredő tanítványi láncolat alapján, Siva vagy Visnu imádata köré csoportosíthatók .

A dzsainizmus a legaszketikusabb vallás Indiában.
{{Bővebben|dzsainizmus}}
Aszketizmusuk célja a tökéletesség elérése az anyagi világ fokozatos elhagyásával. A dzsainizmus legfőbb lényege a „nem ártás” ''([[ahimsza]])''. Az erőszakmentesség a dzsainák mindennapi életében folyamatosan jelen van. Ez igen nagy újítás a harcias tantrikus szektákkal szemben. A léptükre is vigyáznak, nehogy élőlényekre tapossanak, még az erőszakos beszédtől és gondolattól is tartózkodnak. Az ételt és italt megvizsgálják, nehogy valami élőt fogyasszanak. Az dzsain aszkéták seprővel járnak, hogy útjukból elhessegessék a rovarokat, arcukon állandóan maszkot hordanak, hogy be ne lélegezzenek parányi élő szervezeteket. Az ételt nem szabad megfőzniük, az ivóvizet pedig fogyasztás előtt meg kell szűrniük.

A dzsain aszkéta [[beavatás]]i szertartás legismertebb része az, amikor a jelölt kitépi haját, hogy ezzel is jelképezze az önsanyargatást és a [[Brahmacsarja|szexualitásról való]] lemondást. Bár a leírások szerint a meztelen szerzetesek csomókban tépték ki a hajukat, a beavatandók manapság már előbb leborotválják, s csak néhány tincset hagynak meg, hogy könnyebb legyen kitépni.<ref>Waterstone; 1995: 40 - idézi Tarr Dániel: [http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/HinduTantra/Hindu%20Tantra/WebHinduTantra/tantra.htm#_ftn9 Aszkéták és remeték] {{Wayback|url=http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/HinduTantra/Hindu%20Tantra/WebHinduTantra/tantra.htm#_ftn9 |date=20081018115336 }}</ref>

A [[Rigvéda]] így ír az aszkétákról:

''„Az aszkéták széllel ékesítve, barna sárba öltöznek''.<br />
''A szél útját járják, miután az istenek beléjük költöznek''.<br />
»Megmámorosodva a lemondásainktól magasabb szintre szálltunk.<br />
A halandók csak testünket látják.« <br />
''Az aszkéta átjárja az eget megvilágítva minden alsó formát''.<br />
''Szent gyakorlataival az összes isten társa''.<br />
''A levegő az egyetlen étel az isten-vezette számára, '' <br />
''az aszkéta mindkét világban otthon van; az anyagi és szellemi világban''.”<ref>Hosszúhajú Bölcs Himnusza (Rigvéda 10.136) idézi Tarr Dániel: [http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/HinduTantra/Hindu%20Tantra/WebHinduTantra/tantra.htm#_ftn9 Aszkéták és remeték] {{Wayback|url=http://www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/HinduTantra/Hindu%20Tantra/WebHinduTantra/tantra.htm#_ftn9 |date=20081018115336 }}</ref>

=== [[Ásram]] ===

Az ásram hagyományosan egy spirituális remetelak. Manapság a kifejezés gyakran jelöli az indiai kulturális tevékenységek helyszínét, ahol például a jógát, zenét és meditációt gyakorolják, továbbá vallási, erkölcsi oktatást adnak. Egy [[ásram]] jellemzően távol van a nagyobb városoktól, erdőkben vagy hegyvidéki régiókban, általában üdítő természeti környezetben fordul elő.
 {{fő|ásram}}

=== A világmindenség és az élet eredete ===
A hindu kozmológia alapja az a '''[[Szánkhja|szánkhjá]]ból származó tanítás''', hogy az anyag az ősanyagból ('''''[[prakriti]]''''') jött létre. Eltérések vannak azonban abban a kérdésben, hogy az ősanyag Isten mellett párhuzamosan létezik, azt az Isten bocsátotta-e ki magából, vagy a prakriti maga a világprincípium.
 {{lásd|Védikus kreacionizmus}}
Szintén a szánkhja tanítása szerint, az anyagi létezéstől függetlenül jelen van az univerzumban a tiszta tudat ('''''[[purusa]]'''''), melynek legfőbb feladata a felismerés. Mivel nem képes hatni, feladata a megfigyelésre korlátozódik, mintegy tanúként vesz részt a további eseményekben. Többféle ''purusa'' is létezik. Örökkévalók és változatlanok.

Brahma élete végén, az általános pusztulást követően az ősanyag nyugalomban van, egy olyan sajátságosan letisztult formában, amely három alkotórészből ([[guna]]) áll:
* '''Szattva''' - világos, könnyű, örömteli
* '''Radzsasz''' - mozgékony, ösztönző, fájdalmat okozó
* '''Tamasz''' - sötét, nehéz, gátló hatású.
{{fő|guna}}

E három alkotórész kezdetben egyensúlyban van, ám a teremtés folyamatának kezdetén ez a harmónia megbomlik, ahogy a ''[[purusa]]'' egyesül a ''[[prakriti]]vel'', és különböző anyagi minőségek jönnek létre. Először a finom, majd a durva anyag, azt követően az alapvető elemek: tűz, víz, éter, levegő, föld. Ezek a létrejövő „világtojás” alkotórészei. Ezután kibocsátja magából [[Brahma|Brahmát]], a teremtőt, aki [[dharma (vallás)|dharmájának]] megfelelően az emlékezetében őrzött régebbi világrend szerint elrendezi az alkotóelemeket. Ezzel lehetőséget ad a szunnyadó lelkeknek, hogy [[karma|karmájuk]] alapján elfoglalják az őket megillető helyeket, mint emberek, növények, állatok vagy istenek, szellemek, démonok.

=== Megváltás ===

A tiszta tudat ''([[Szánkhja#Dualizmus|purusa]])'' és az ősanyag ''([[prakriti]])'' egyesülése során „szellem” költözik az anyagba. Az öntudatlan, de dinamikus [[anyag (fizika)|anyag]], és a statikus, de mindent megfigyelni kész [[tudat]] különös kapcsolata tehát új minőséget hoz létre. Mivel egymásra nem lehetnek hatással, hiszen alapvetően eltérő [[szubsztancia|szubsztanciák]], ezt a kapcsolatot a ''szánkhja filozófusai'' a tudat tévedésével magyarázzák. Szerintük a tudatnak egy illúziója, káprázata ''([[Májá (illúzió)|májá]])'' az, hogy ő irányítja a testet, vagy ő maga a test. Ez a tévképzet a tényleges oka a tudat szenvedésének.

A valódi megváltás akkor jön létre, amikor a tudat megszabadul ettől az illúziótól, és ráébred valódi természetére.
Néhány ''[[darsana]]'' (hindu szemléletmód, bölcselet), így a ''[[jóga]] filozófusai'' úgy gondolják, hogy a valódi megszabadulást az ember csak Isten ''([[Isvara|Isvára]])'' segítségével érheti el. Isten itt egy felsőbb tudatként, felsőbb ''purusaként'' jelenik meg.
 {{lásd|móksa}}

A ''nem dualista iskolák'' nem tesznek különbséget anyag és szellem között, sőt azt vallják, hogy a káprázat forrása éppen az, hogy különbséget teszünk e két minőség között. Szerintük a megváltás az a felismerés, hogy a mindenség a világlélek, az ''egyetemes tudat'' ''([[Brahman]])'' kivetülése. Az egyes purusák tehát lényegében azonosak Istennel.

Az újjászületési ciklusoktól való végső megszabadulás eléréséhez és az ''egyetemes tudattal'' történő egyesüléshez tisztelnünk és imádnunk kell Istent (vagy isteneket). Jótéteményeket kell tennünk, és a ''dharma'' szerinti helyes életet kell élnünk (mindenki a saját kasztja és életfázisa alapján). Ezen túlmenően el kell zarándokolni az Indiában lévő szent helyekre és elmélkedés, [[jóga]], valamint egy mester segítségével meg kell ismernünk az igazi természetünket, azaz a ''Brahman''nal való egységünket.

Életünk utolsó szakaszában aszketikus, önmegtagadó életmód ajánlatos. Egyes hinduk hiszik, hogy a megváltás a megbocsátó Isten kegyelmi adománya.

== Történeti áttekintés ==
=== Az indusvölgyi civilizácó kezdetei ===
[[Fájl:Mohenjo-daro Priesterkönig.jpeg|bélyegkép|200px|jobbra|Királyszobor a mohendzsodaroi ásatásokból (A „papkirály”)]]
Az ásatások során, az Indiai szubkontinens északnyugati részén hat kiemelkedően fejlett várost azonosítottak, melyeknek létrejöttét '''[[i. e. 2500]]–1800''' körülire tették. Ezek a városok ([[Harappa]], [[Mohendzsodaro]], [[Cshanhudaro]], [[Lothal]], [[Kálibángán]], [[Banawáli]]) kiemelkedtek a bronzkor hasonló létesítményei közül mind szervezettség, mind a leletanyagok gazdagsága szempontjából. A rendkívül fejlett közigazgatási és állami élet eseményei mellett, vallási szereplők különböző ábrázolásai kerültek elő, amelyek közül sokat [[Siva]], ''Durgá'', ''Jama'', vagy az istenként tisztelt ''szikomorfa'' korai ábrázolásával azonosítottak. A leletek között találhatók a [[Lingam|Siva-linga]] szobrai is, amelyek a mai napig Siva templomaiban található kultikus tárgyak legfontosabb elemei. A [[szvasztika]], mint a nap szimbólumának ábrázolása is erre a korra vezethető vissza, amely a mai napig megtalálható a [[dzsainizmus|dzsainista]], hinduista, [[buddhizmus|buddhista]] jelképek között.

'''[[I. e. 1800]] körül''' a természeti környezet változása, az [[árja]] törzsek sorozatos betörése a végét jelentette ennek a civilizációnak.

'''I. e. 1800-tól''' az indoárják betelepülése nem csak a termelési és gazdasági rendszert, hanem a vallási életet is alapjaiban változtatta meg. Az eredendően állattenyésztő, írásbeliséggel nem rendelkező, nomád népek magukkal hozták isteneiket, mítoszaikat, melyek között a legfontosabb a szájhagyomány útján terjesztett [[Védák]], [[himnusz]]ok gyűjteménye. Alapvetően ezek alapozták meg a később brahmanizmusnak nevezett vallási világnézetet, és amelyeket később a [[brahminok|bráhmanákkal]], [[upanisadok]]kal, ''aranjakákkal''<ref>védikus erdei áldozatokkal összefüggő meditációk, mantrák</ref> egészítettek ki. Az [[árják]] istenei között jelenik meg [[Indra (isten)|Indra]], [[Varuna (isten)|Varuna]], [[Szúrja]], [[Rudra]], [[Visnu]] és [[Agni]] ([[Hinduizmus#A hindu világkép és pantheon|→ Hindu pantheon]]).
[[Fájl:Musée Guimet 897 05.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|Agni szobra (i. sz. 7. sz. [[Angkor]], [[Kambodzsa]]]]
Az istenekkel a papok a tűz imádatával, tűzszertartásokon ''(jádzsnyák)'' keresztül tartották a misztikus kapcsolatot. Ennek pontos, előírásszerű végrehajtása rendkívüli jelentősége volt, módozatát csak tanult szakértők, a [[brahminok|bráhmanák]] ismerhették. Ebben az időszakban erősödött meg a papság társadalmi, gazdasági befolyása. A védikus korszak kezdetén a társadalom szakmai tagoltsága folyamatosan megmerevedett, és az i. sz. [[5. század]]ig kialakultak a jelenlegi [[kaszt]]rendszer biztos körvonalai.

A tűzszertartást a Védák elszavalása és különböző [[mantra|mantrák]] elmondása mellett végzik. A mantrák többsége a Védákból származik, a legjelentősebb ezek közül a Gájatrí-mantra. Az [[Om]] szócska mint önálló, absztrakt istenség minden mantra kezdetekor elhangzik. A vallásgyakorlat nyelve a [[szanszkrit]].

Már '''[[i. e. 1000]] körül''' kialakult a [[nomád]]ok által behozott védizmussal szemben egyfajta elégedetlenség. A tűzszertartások eredménytelensége, az imák és mantrák - amelyeket nagyobb termés és jobb élet reményében végeztek - nem kecsegtettek egyértelmű sikerrel. Sokan gondolták, hogy az emberi létezés értelme nem egyenlő az anyagi javak gyarapodásával, vallásos érdeklődésüket a [[filozófia]] nagy kérdései kötötték le. Ekkor születtek a ''Védánták'' (a védák vége, a végső filozófia tanai), amelyek gondolatvilága az élet célja, a születés és halál, a világ keletkezése, az ember és az istenek lényege körül forogtak. Az ''[[upanisadok]]'' megjelenése a [[metafizika]]i mélységek megismerése felé terelte a hindu hitéletet, bevezetve a [[Brahman]], mint világszellem fogalmát, egyúttal tágabb összefüggésekben vizsgálta az ''átman'', a ''[[karma]]'', a ''dzsánya'', az [[újjászületés]] és a [[meditáció]] szerepét.

=== Klasszikus korszak ===

Az upanisadok tehát a tiszta védizmussal szemben (elsősorban tűzszertartások, áldozatok, rituálék) fogalmaztak meg valláskritikát, azonban a teljes védikus vallásrendszer társadalmi átalakulása már elkerülhetetlen volt.
Az '''i. e. 6. századtól''' már több, mint 60 szekta működött a hitéleten belül, amelyek közül a legfontosabbak az ''adzsivakák'', ''csárvakák'', [[dzsainizmus|dzsainisták]] és a buddhisták. Közös jellemzőjükként említhetjük az [[ateizmus]]ra való hajlamukat, illetve a Védák tekintélyének elutasítását.

A ''buddhizmus'' és a ''dzsainizmus'' logikus világnézeti felépítése, a bráhmanák és a kasztrendszer szerepének tagadása, e két irányzatot hamar népszerűvé tette India szerte. A hinduizmus megújítása elkerülhetetlen volt. Évezredes hagyományainak megfelelően sikeresen integrálta a két fő konkurens világnézet haladó vonásait, azaz az erőszakmentességet, az önmegvalósítás szabadságát és a vallási tolerancia eszményét.<ref>például Buddhát beemelte Visnu avatárjai közé</ref> Néhány istent kiemeltek, tisztázták azok szerepét, másokat a perifériára helyeztek, nagyobb szerepet kaptak az istennők, kialakultak velük kapcsolatos kultuszok, isteni attribútumok.<ref>hátasállatok, gyermekeik, családi élet</ref> Ekkor emelkedett ki a számtalan isten, félisten közül a hindu trinitás, a trimúrti: ''Brahma'', ''Visnu'', ''Siva'' alakja is.

Látható tehát, hogy a hinduizmus sokféleségével, nyitottságával, rugalmasságával és legfőképp vallási toleranciájával könnyűszerrel leküzdötte a keleti kultúrában gyökerező rivális vallási tanok kihívásait, illetve saját szektás „elhajlásait”, ám a rendkívül erőszakosan terjeszkedő [[iszlám]] támadásaival szemben tehetetlen volt.

=== Az iszlám befolyás ===
[[Fájl:Sikh Guruji.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Szikh guru a tanítványaival]]
Az iszlám, jellegénél fogva térítő vallás, a hívőknek kötelessége [[Mohamed próféta|Mohamed]] tanait terjeszteni, hitüket védelmezni. Ugyanakkor Allah szeme előtt minden hívő egyenlő, nincsenek kasztok, a társadalmi ranglétrán elvileg mindenki szabadon mozoghat. A iszlámhoz nem lehet részben csatlakozni, a hitélet teljes elfogadásával lehet csak áttérni. Közvetlenül a szubkontinens északi területeinek leigázása után '''(i. sz. 711-től)'''<ref>az északnyugati Szindh tartomány</ref> még nem beszélhetünk [[muszlim]] vallási befolyásról, hiszen betörésük az indiai szubkontinensre kezdetben rablóhadjáratokra, templomok és vallási kegyhelyek kifosztására korlátozódott.

A [[Próféta]] vallási eszmevilága a muszlim birodalmak alapításával egyidőben kezdett beszivárogni a hindu hitéletbe, a [[15. század]] elején. Az erőszakos térítések miatt ez a befolyás azonban az eddigi történeti tapasztalatokkal ellentétben nem egyfajta szintézis irányába hatott, hanem ellenkezőleg, a hindu szellemiség sajátos önvédelmi rendszert hozott létre, amely sokszor harcos, erőszakos ellenállásban nyilvánult meg. Ez a vallásos harciasság a hinduizmusra eddig nem volt jellemző.

A hindu filozófiai rendszerek ebben az időszakban a klasszikus korszak eredményeit fejlesztették tovább, összességében új és eredeti megnyilvánulások nélkül. Jellemző volt a korszakra újabb szekták megjelenése, illetve a ''vaisnavák'' és ''saivák'' vallási vitái.

A ''vaisnavák'' filozófusa [[Rámánudzsa]]<ref>11.sz</ref> az egyéni lelkeket és magát az anyagot is isten testének tekintette, míg [[Madhva]]<ref>XV.sz</ref> viszont ezeket istentől különállóknak. Vaisnavák között azonban eltérés mutatkozott abban, hogy a legfőbb istent, Visnut, valamennyi alakjában tiszteljék, vagy elsősorban Rama, illetve Krisnakénti inkarnációját.

A ''sivaiták'' a világ felépítésének alapjaként három szubsztanciát képzeltek el, ezek a ''Pati'' (Úr, azaz Siva), a ''pasuk'' (állatok, vagyis egyéni lelkek) és a ''pása'' (a karma nem ismeretének és az anyagnak béklyója). Ettől a béklyótól csak isten szabadíthat meg. A saivák között a ''lingájatok'' (akik Sivát fallosz alakjában tisztelték) számos brahmanista elképzelést elvetettek, önálló liturgikus rendszert építettek ki.

Összességében elmondható, hogy bár a szektásodás a hinduizmusra különösen az első ezredforduló után volt jellemző, ezekhez a szektákhoz a hinduk igen kis része csatlakozott kizárólagosan. Ezzel együtt a hinduizmus mentes volt a nyugati értelemben vett eretneküldözésektől.

A [[muszlim]]ok uralkodásának időszakaiban, a harcias, térítő jelleg mellett megnyilvánult némi toleráns magatartás is, így a muszlim uralkodók lefordíttattak vallási témájú műveket a hindu hitéletből és mítoszokból. A hindu misztikusok egy része ezzel egyidőben igyekezett a Próféta tanait a hindu világnézet speciális megnyilvánulásaként értelmezni. Vallási közösségek jöttek létre, amelyek képtisztelet nélküli monoteista elképzeléseket hirdettek.

A legjelentősebb muszlim-hindu szintetizáló törekvéssel fellépő közösség a [[Szikhizmus|szikhek]] (a.m. tanítványok) közössége, amelyet [[Nának]] alapított a [[14. század]]ban. A szekta önálló vallássá fejlődött, jelenleg mintegy 23 millió tagot számlál.
{{Bővebben|szikhizmus}}

Bár az 1500-as évek óta India a nyugati gyarmatosító törekvések első számú célpontja volt, jelentős európai befolyásról csak a [[18. század]] végétől beszélhetünk, amikor a [[Brit Kelet-indiai Társaság]] megszerezte versenytársaival szemben a szubkontinens feletti teljes körű ellenőrzést. Ekkor a nyugati vallási és társadalmi formák megjelenése a hinduizmust eszmevilágának újabb reformjára késztette. Ennek élharcosa [[Rádzsá Rámmohan Roj]], aki [[1828]]-ban, [[Kalkutta|Kalkuttában]] központot szervezett a modernizált hinduizmus megteremtésére. A visnuita, sivaita és ortodox rendszerek egyaránt a nyugati filozófiai és természettudományos világ felé fordultak, próbálva szintézist teremteni a védák által kinyilatkoztatott ősi tudás és az emberiség más vallásoktól átitatott eszmetörténeti öröksége között.

=== Neohinduizmus ===

[[Rám Móhan Ráj]] (1774-1833) a [[Patna|patná]]i Muszlim Egyetemen mély érdeklődéssel fordult a [[szúfizmus]] felé és szembefordult a hindu képimádat hagyományával. Később a hinduizmus megreformálását tűzte ki célul, melyhez a legfontosabb eszköznek a forrásokhoz, az [[Upanisadok]] szövegeihez való visszatérést tartotta. [[1828]]-ban  [[monizmus|monista]] alapokon álló reformista hindu irányzatot hozott létre ''Bráhmo Szabha'' néven, amelyből később a [[Bráhmo Szamádzs]] ("Isten társasága") szociális-vallási mozgalom fejlődött ki. Elutasította a [[politeizmus]]t és fellépett India sok barbár szokása ellen.<ref>Hunyadi László: A világ vallásföldrajza</ref>

A keresztény missziók mintájára, a védánták tanulmányozása céljából hozta létre 1897-ben [[Szvámi Vivekanda]] a Ramakrishna-missziót. Tanára, [[Ramakrishna]] azon a nézeten volt, hogy a világ vallásai ugyanazt az igazságot hirdetik, azok sokfélesége csupán látszat. A vallások világkonferenciáján 1893-ban,<ref>Chicago</ref> Vivekanda beszéde volt az első alkalom, hogy a hinduizmust mint univerzális világvallást, Indián kívül mutatták be.

{{fő|neohinduizmus}}

== Szekták és áramlatok ==
=== [[Tantra]] ===
{{fő|tantra}}
A védizmussal szembeni elégedetlenség a hinduizmuson belül különböző áramlatokat generált. A legfontosabb ezek közül a tantrikus hagyományokhoz való visszatérés, a tulajdonképpeni tantra, illetve a [[bhakti]]zmus. <br />A tantrán belül is megkülönböztetünk teista (tulajdonképpeni hindu) vagy ateista (buddhista) tantrát. A teista áramlaton belül, attól függően, hogy melyik istent helyezik középpontba, létezik ''Saiva'', ''Vaisnava'', ''Sákta'', ''Gánapatja'' és ''Szaura'' ág. A legáltalánosabb a '''''Sákta-tantra''''', így a tantra tanításait ezen keresztül célszerű bemutatni.

A [[tantra]] eredetileg a tudás közvetítésére szolgáló irodalom, akárcsak a védák, puránák vagy dharmasásztrák. <br />Eredetileg hét területtel foglalkozik: a világ teremtése, illetve elpusztítása, az istenségek tisztelete, spirituális gyakorlatok, előkészítő szertartások, meditáció és a természetfeletti erők feletti uralom praktikái. <br />Tartalmazza továbbá az alkímiai tudás számos elemét: a gyógyítást, a jóslást és a különböző előjelek magyarázatát is.Többnyire jellemző, hogy felfogásában valamely misztikus rituálé segítségével próbál transzcendentális extázist elérni. ''Maga a tantra szó azt jelenti, hogy "kiterjedni"''.

A tantrikus mantrák valaha titkosak voltak és csak a tanítómesteren (guru) keresztül lehetett elsajátítani őket. Gurukra ma is szükség van, mivel a mantra megtanulása mellett, annak sikere a guru kegyelmétől is függ. A guru a közvetítő, amelyen keresztül az isteni erő átáramlik a tanítványba, mintegy megtermékenyítve azt a transzcendens tudással.
A tantrizmus érdeme, hogy a [[Hindu panteon|hindu pantheon]]ban a nők egyenjogú istenekként szerepelnek, így egyes tanítók tantrikus szövegeiben például Párvati, férjének Sivának a tanítómestere.
A nők is lehetnek guruk, sőt ebben a tevékenységükben a tantrikusok szerint hatékonyabbak is lehetnek a férfiaknál. A tantrikus rituálé általában Dévíre (Párvatí), Siva feleségére irányul. Úgy tartják, hogy ő Siva különleges energiája ([[sakti]]), amelyre szükség van a mágikus szertartásokhoz. <br />A tantrizmus a kasztok egyenlőségét hirdeti, egyúttal támogatja a tantrizmus terjesztését az érinthetetlenek, sőt a külföldiek között is. A védizmussal ellentétben, amely társadalmi ügy volt a hindu közösségekben, a tantrizmus merőben ezoterikus. A védizmussal való szakítása azonban nem radikális. Azonosak az istenek, a szertartásossága és a karmamárga is ugyanaz. A pantheon tantrikus értelmezése azonban merőben eltérő. Ősi isteneket emel be és ruház fel erős hatalommal (Bhairava, Vírabhadra, Bhairavi, Bagalamukhi, Cshinnamaszta).

A tantrikus nem nyugszik bele az istenek által létrehozott, vagy a szanszára során kialakult körülményekbe, hanem [[mágia|mágikus]], transzcendens tudásával aktívan befolyásolja annak kimenetelét. Ezekhez eszközül elsősorban a [[mantra|mantrákat]] és a jantrákat használja. A [[Jantra (vallás)|jantra]] (vagy csakra), a mandalához hasonló, isteni erőt ábrázoló geometrikus jel, amelyet többnyire kis fémlapokra karcolnak, de ismertek háromdimenziós jantrák is. Céljuk a mágikus isteni erő megjelenítése.

=== A [[bhakti]] ===
[[Fájl:Avatars of Vishnu.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Krisna megmutatja isteni lényegét Ardzsunának]]
A bhakti Isten feltétlen és odaadó szeretete, egy különösen személyes vonzalom, amelyben minden más anyagi és szellemi viszonyrendszer a háttérbe szorul. Lényegét [[Patandzsali]] említi a spiritualitásról írt művében, a ''[[Jóga-szútrák|Jógaszútrá]]ban'': Az Isten iránti odaadás és összpontosítás.<ref>"…svara prnidhhánádvá" (I.23)</ref> A bhakti tanítása szerint nem számít a pénz, a hatalom, a műveltség, a vallási ismeret, a tanultság és a mantrák pontos kiejtése, vagy az Istennek szentelt ajándékok értéke. A családi kötelékek ehhez a viszonyhoz képest másodlagosak.

A bhakti az abszolút szeretet (parama prema rúpá).<ref>Narada Muni tanítása</ref> A hívő hátat fordít a világnak, a családnak és életét Isten szeretetének (nem megismerésének vagy a hit vizsgálatának) szenteli. Számára Isten a legfőbb szeretni való.
A bhakti-viszonyok egyike a '''prema''', amely Istent tartja, mintegy az egyetlen férfinak, és minden más női attribútummal rendelkezik. A másik viszonyrendszer a '''szúta''', amely szülő-gyermek kapcsolatra hasonlít. Istenben megnyilvánulhat az anyakép, a mátá, vagy az apakép, a pita is. Lehet barátság, azaz szuhrit is, mint a pándava hős Ardzsuna<ref>→Mahabharáta</ref> esetében, aki Krisnában a jóbarátot látta. A bhakti ugyanakkor kölcsönös függőség. A hívő sem létezhet Isten nélkül, és fordítva.

Filozófiai felfogását tekintve egyszerre dualista és teista. Különbséget tesz teremtő és teremtés között, a világ és a lélek dolgait tekintve egyaránt. A megváltás a ''praszáda'' , vagyis Isten kegyelme által érhető el. A megváltás után a lélek önállósága megmarad, amely boldogsággal telítődik Isten közelségének tudatában ''(szánnidhja)''. Már az i. e. 2. században megjelent és a középkorban számos filozófiai, vallási iskola alapját képezte. Mozgalomként terjedt és fő célja a mechanikus ember-isten viszony helyett, Isten "esztétikus", bensőséges és érzelmi alapokon nyugvó megközelítése. Amíg a hinduizmus nagy áramlatai csak emberi alakjában jelenítették meg Istent, a bhakták az isteni alakot ruházták fel emberi érzelmekkel.

Istennek három alapvető attribútuma van: az igazság ''(szatjam)'', a jóság ''(sivam)'' és a szépség ''(szundaram)''. A bhakti a hívek valamennyi istenhez való viszonyában megjelenhet, de fogalma legerőteljesebben mégis Visnu kultuszához kapcsolódik. Már Visnu hetedik avatárája, Ráma iránt is határtalan szeretet nyilvánult meg népe körében. Krisna, Visnu nyolcadik inkarnációja iránt a szeretet oly mértékű volt, hogy megjelenésével mindenkit elhomályosított a környezetében. Máig számos költő, énekes, táncos és festő művének témája Krisna, akibe Vrádzsa tartomány (ma Észak-India) valamennyi tehénpásztor-lánykája beleszeretett és szerelmében egyesülni akart vele.

Mivel a bhakti alapvető tanítása Isten egyedülvalósága, azaz Ő az egyetlen úr, a vallási tanítások szerepe, a társadalmi hierarchia és a kasztrendszer, valamint a vagyoni viszonyok a hitnek ebben a megnyilvánulási formájában háttérbe szorultak. Ebben a tekintetben a bakhti-mozgalom, bizonyos mértékig, reformer irányzatnak tekinthető, akárcsak a tantrikus változatok, vagy az önálló vallásként továbbfejlődő [[buddhizmus]] és [[dzsainizmus]]. A bhakti hívei nem utasították el a [[védák]]at, mint a buddhisták és a dzsainisták, és nem kezelték azt lenézően, mint ahogy a tantrikusok tették, hanem a vallás teljes felszabadítására törekedtek. Igyekeztek a hinduizmus tanításait az alsóbb kasztok számára is mind szélesebb körben hozzáférhetővé tenni.<ref>A legtitkosabb tanításokat, pl. a Gájatrí-mantrát Rámánudzsa templomtoronyból prédikálta a 11. században.</ref> Isten "egyetlen férfiként" való értelmezése felszabadító hatással volt a nők helyzetére, elismertséget hozva olyan szent életű asszonyoknak, mint [[Mirabai|Míra Bái]], [[Mella]], [[Szakku Bai]], vagy [[Godadév]]i. Ezzel együtt bizonyos sikert könyvelhetett el a buddhisták, vagy a dzsainisták „visszatérítésében” is.
A bhakti-mozgalom összességében friss szemlélettel oltotta be a hinduizmus rendkívül szerteágazó, de helyenként megmerevedett áramlatait. Reformtörekvése azonban sikertelen maradt, mivel a vallási, társadalmi rendszerek (pl. a [[kaszt]]rendszer) reformját nem alapjaiban képzelte el, hanem megelégedett azzal, hogy alacsonyabb kasztok tagjai is felemelkedhessenek a magasabb, akár a papi kasztokba is. Az évszázadok folyamán a bhakti hatása mégis tartós maradt, és ez alól a hatás alól a szigorú hindu ortodoxia sem tudta kivonni magát.<ref>A filozófus Sanjkarácsárja Anyaistennőt dicsőítő beszédei</ref>

==== [[Krisna-tudat]], [[ISKCON]] ====
A '''Krisna-tudat''' teológiáját a [[15. század]]i bhakti-jógi, a már életében Krisna avatárjaként tisztelt [[Csaitanja|Srí Caitanya]] által hirdetett eksztatikus vaisnavizmusból származtatják. Kiteljesedése a [[20. század]]ban, az 1886-ban Abhay Charan De néven született [[A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda|Szvámi Prabhupáda]] nevéhez fűződik, akit hasonlóan India más szellemi vezetőihez, szentként tisztelnek hívei. Hetvenéves korában, 1965-ben elhagyta Indiát és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] utazott, ahol [[1969]]-ben [[San Francisco|San Franciscóban]] megalapította az ISKCON-t, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét. Mintegy ötven könyvét megközelítőleg tízmillió példányban adták ki.

A [[Krisna-tudat|Krisna-Tudat Nemzetközi Szervezete]] (ISKCON), vagy ismertebb nevén a „''Hare Krisnások''” a nagyvárosi utcák ismerős alakjai világszerte. A könyveket ajánló fiatalok dobkísérettel, énekkel dicsőítik Krisnát igaz bhaktákhoz méltóan.

Szvámi Prahubpada tanításaiban a [[bhakti]] útját követte: teljes áhítatot hirdetett Krisna iránt, tanítása szerint az önmegtartóztatás és a szeretet megnyitja a lelket a Krisna-tudat előtt.
A védikus bölcsesség szerint a tisztaság, a lemondás, az igazmondás és a kegyesség a vallás négy egyetemes alapelve. Ezek következetes alkalmazása a vallási gyakorlatok végzésével együtt biztosítja az ember lelki felemelkedését, elutasításuk pedig erkölcsi és lelki hanyatláshoz vezet. Az erkölcsi alapelvek szellemében a Krisna-hívők négy szabály követését tartják különösen fontosnak:
# a húsevés beszüntetése könyörületesség az állatok iránt, ugyanakkor fejleszti az együttérzésre való képességet,
# a kábító- és mámorítószerektől való tartózkodás a lemondásnak, a mértékletes életmódnak kedvez,
# a korlátozatlan nemi élet elkerülése biztosítja a belső tisztaságot,
# a szerencsejátékok és a pénzügyi spekuláció elkerülése pedig abban segít az embernek, hogy igazmondó és becsületes maradjon.

== Országonként ==
Az [[indiai szubkontinens]]en kívül a hindu vallású emberek zömét (''csekély kivétellel'') a világ más tájaira került indiaiak és leszármazottaik teszik ki.

Hindu vallásúak a lakosság százalékábanː
[[File:Hindu distribution.png|550px|thumb|Hindu vallásúak a lakosság százalékában, 2013.]]
# {{flag|Nepál}} 81.3%<ref>{{cite web|url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/np.html|title=The World Factbook|website=Cia.gov|accessdate=14 February 2015|archívurl=https://web.archive.org/web/20101229013308/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/np.html|archívdátum=2010-12-29|archiveurl=https://web.archive.org/web/20101229013308/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/np.html|archivedate=2010-12-29}}</ref>
# {{flag|India}} 79.8%<ref>{{cite web|url=http://www.censusindia.gov.in/2011census/C-01.html|title=C-1 Population By Religious Community|publisher=[[Census of India]]|accessdate=14 February 2015}}</ref>
# {{flag|Mauritius}} 54% <ref>Dostert, Pierre Etienne. Africa 1997 (The World Today Series). Harpers Ferry, West Virginia: Stryker-Post Publications (1997), p. 162.</ref>
# {{flag|Fidzsi-szigetek}} 33.7% <ref name="Fiji Statistics Department">{{cite web |url=http://www.statsfiji.gov.fj/Social/religion_stats.htm |title=Fiji Islands Bureau of Statistics – Religion |author=<!--Staff writer(s); no by-line.--> |date= |website= |publisher= |access-date= |quote= |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080916193239/http://www.statsfiji.gov.fj/Social/religion_stats.htm |archivedate=2008-09-16 }}</ref>
# {{flag|Guyana}} 28% <ref>{{cite web|url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/gy.html|title=The World Factbook|website=Cia.gov|accessdate=14 February 2015|archívurl=https://web.archive.org/web/20181226054920/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/gy.html|archívdátum=2018-12-26|archiveurl=https://web.archive.org/web/20140115025906/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/gy.html|archivedate=2014-01-15}}</ref>
# {{flag|Bhután}} 25% <ref name="state.gov">{{cite web|url=https://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2009/127364.htm|title=Bhutan|work=U.S. Department of State|accessdate=14 February 2015|archiveurl=https://web.archive.org/web/20091130031858/http://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2009/127364.htm|archivedate=2009-11-30}}</ref>
# {{flag|Suriname}} 22.3% <ref>{{cite web|url=https://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2009/127405.htm|title=Suriname|work=U.S. Department of State|accessdate=14 February 2015|archiveurl=https://web.archive.org/web/20091130031911/http://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2009/127405.htm|archivedate=2009-11-30}}</ref>
# {{flag|Trinidad és Tobago}} 18.2% <ref name=cso_gov_tt>{{cite web|url=http://www.cso.gov.tt/sites/default/files/content/images/census/TRINIDAD%20AND%20TOBAGO%202011%20Demographic%20Report.pdf |title=Archived copy |accessdate=2013-06-08 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130502230527/http://www.cso.gov.tt/sites/default/files/content/images/census/TRINIDAD%20AND%20TOBAGO%202011%20Demographic%20Report.pdf |archivedate=2013-05-02 |df= }}</ref>
# {{flag|Egyesült Arab Emírségek}} 15% <ref>{{cite web|url=https://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2010/148850.htm|title=United Arab Emirates International Religious Freedom Report|publisher=Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor|accessdate=2011-01-12|archiveurl=https://web.archive.org/web/20110104234111/http://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2010/148850.htm|archivedate=2011-01-04}}</ref>
# {{flag|Srí Lanka}} 12.6% <ref name="2011census">{{cite web|url=http://www.statistics.gov.lk/PopHouSat/CPH2011/index.php?fileName=pop43&gp=Activities&tpl=3|title=Census of Population and Housing 2011|website=Statistics.gov.lk|accessdate=14 February 2015}}</ref>
# {{flag|Kuvait}} 12% <ref>{{cite web|url=https://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2006/71425.htm|title=Kuwait|work=U.S. Department of State|accessdate=14 February 2015|archiveurl=https://web.archive.org/web/20120119073125/http://www.state.gov/g/drl/rls/irf/2006/71425.htm|archivedate=2012-01-19}}</ref>
# {{flag|Banglades}} 9.6% <ref>{{cite web|url=http://www.banbeis.gov.bd/bd_pro.htm |title=Bangladesh : AT A GLANCE |publisher= |accessdate=14 February 2015 |deadurl=yes |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110706132048/http://www.banbeis.gov.bd/bd_pro.htm |archivedate=6 July 2011 |df= }}</ref>
# {{flag|Bahrein}} 8.1% <ref>{{cite web|url=http://indiandiaspora.nic.in/diasporapdf/chapter4.pdf|format=PDF|title=Chapter 4 : Countries of the Gulf Region|website=Indiadiaspora.nic.in|accessdate=8 November 2017|dead-url=yes|df=dmy-all|archiveurl=https://web.archive.org/web/20150616033959/http://indiandiaspora.nic.in/diasporapdf/chapter4.pdf|archivedate=2015-06-16}}</ref>
# {{flag|Réunion}} 6.7% <ref>[http://www.rewesternafrica/niger.html] {{dead link|date=June 2013}}</ref>
# {{flag|Malajzia}} 6.3% <ref>[https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/print/my.html CIA – The World Factbook – Malaysia] {{webarchive |url=https://web.archive.org/web/20090513142752/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/print/my.html |date=May 13, 2009 }}</ref>
# {{flag|Szingapúr}} 5.1%
# {{flag|Omán}} 3%
# {{flag|Seychelle-szigetek}} 2.1% <ref>{{cite web|url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/se.html|title=The World Factbookk|website=Cia.gov|accessdate=14 February 2015|archívurl=https://web.archive.org/web/20181226054919/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/se.html|archívdátum=2018-12-26|archiveurl=https://web.archive.org/web/20080213004422/https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/se.html|archivedate=2008-02-13}}</ref>
# {{flag|Új-Zéland}} 2.0% <ref>{{cite encyclopedia|url=http://www.teara.govt.nz/en/diverse-religions/page-2 |title=Story: Diverse religions, p. 2: Hindus |accessdate=1 July 2015 |encyclopedia=[[Te Ara: The Encyclopedia of New Zealand]]}}</ref>
# {{flag|Pakisztán}} 1.8%
# {{flag|Indonézia}} 1.7% <ref name="Indonesia 2011 Census">{{cite web|url=http://sp2010.bps.go.id/index.php/site/tabel?tid=321&wid=0|title=Peringatan|website=Sp2010.bps.go.id|accessdate=14 February 2015}}</ref>
#{{flag|Egyesült Királyság}} 1.7% <ref>"The World Factbook — Central Intelligence Agency". www.cia.gov.
 "United Kingdom".</ref>

== Kapcsolódó szócikkek ==
* [[Szanszkrit szójegyzék]]
* [[A kereszténység és a hinduizmus]] összehasonlítása
* [[A buddhizmus és a hinduizmus]] összehasonlítása
* [[A vallás Indiában]]
* [[Akhara]]
* [[Ind filozófia]]
* [[Hindu Vaisnava Egyház]]
* [[Indiai kasztrendszer]]
* [[Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége]]

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Megjegyzés ==
<references group="megj."/>

== Források ==
* dr.Baktay Ervin: India Bölcsessége - Szanátana Dharma: Az Örök Törvény ({{ISBN|963-9302-45-7}})
* Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás (1993) ({{ISBN|963-282-685-X}})
* Vanamali Gunturu: Hinduizmus (Bioenergetic 2005) ({{ISBN|963-9569-77-1}})
* Mircea Eliade: A jóga: halhatatlanság és szabadság (1996). ({{ISBN|963-07-5265-4}})
* Tasi István: Kérdések és válaszok a Krisna-tudatról {{ISBN|978-963-204-481-1}}
* {{citLib|szerző= |közreműködők=Sushil Mittal and Gene Thursby |cím=Religions of South Asia |alcím=An introduction |kiadó=Routledge |hely=London |isbn= 978-0-415-22390-4 |hely2=New York}}

== További információk ==
{{wikiszótár}}
* [http://www.tarrdaniel.com/documents/hinduizmus.htm Hinduizmus e-könyvtár (szent szövegek)]
* [http://www.tarrdaniel.com/images/hindugods.htm Hindu istenek]
* [http://hinduizmus.lapozz.hu/ Hinduizmus.lapozz.hu]
* [http://hinduizmus.lap.hu/ hinduizmus.lap.hu]
* [http://vajtful.hu/archivum/263/hinduizmus.html Hinduizmus]
* [https://web.archive.org/web/20070704100006/http://jeindia.hu/index.php/glossary/c_181/ A hindu pantheon]
* [https://web.archive.org/web/20070704095053/http://jeindia.hu/index.php/docs/428 Hindu, hindí, indus és egyebek]
* [https://web.archive.org/web/20110211133323/http://jeindia.hu/index.php/docs/516 Hindu időszámítás]
* [https://web.archive.org/web/20190404003740/http://gouranga.tv/ Videogyűjtemény ]
* [http://krisna.lap.hu/ krisna.lap.hu]
* [http://www.freebsd.nfo.sk/ www.freebsd.nfo.sk/]
{{Vallással kapcsolatos témák}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|vallás|}}

[[Kategória:Hinduizmus| ]]