Salzburgi főegyházmegye
| Salzburgi főegyházmegye (Archidioecesis Salisburgensis) | |
 | |
 | |
| Elhelyezkedés | |
| Ország | Ausztria |
| Fölérendelt egyházkormányzat | Szentszék |
| Esperesi körzetek | 17 körzet |
 é. sz. 47° 47′ 52″, k. h. 13° 02′ 47″47.797900°N 13.046500°E | |
| Statisztikai adatok | |
| Terület | 9715 km² |
| Lakosság | |
| Teljes | 715 280 |
| Egyházmegyéhez tartozók | 479 781 (67,1%) |
| Plébániák | 210 |
| További jellemzők | |
| Egyház | római katolikus |
| Rítus | római |
| Alapítás ideje | 798 |
| Székhely | Salzburg |
| Székesegyház | Salzburgi dóm |
| Papjai | 207 |
| Vezetése | |
| Pápa | Ferenc |
| Érsek | Franz Lackner |
| Segédpüspök | Andreas Laun |
| Nyugalmazott püspök | Alois Kothgasser |
| Térkép | |
 | |
| Salzburgi főegyházmegye | |
| Honlap | |
| Salzburgi főegyházmegye weboldala Salzburgi főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Salzburgi főegyházmegye témájú médiaállományokat. | |
Története
[szerkesztés]A vidék első püspöke Salzburgi Szent Rupert, a bajorok apostola 696–715 között működött a területen. A székesegyházat Szent Virgil alapította (774). A salzburgi püspökséget Arno idején Nagy Károly kérésére Szent III. Leó pápa 798-ban érseki rangra emelte, így Arn lett Salzburg első érseke. A frank király Salzburgot bízta meg az Avar Birodalomtól újonnan meghódított volt Pannonia provincia északi részének – a jövendő szláv Alsó-pannoniai grófság – kereszténységre térítésével, az új érsekség ezért térítő püspököt küldhetett Pannoniába. [1] Az érsekek személyesen szenteltek templomokat a Balaton környékén. Ennek a munkának a 907-ben a magyarok vetettek véget, amikor Pozsonynál katasztrofális vereséget mértek a bajorokra, Theotmár salzburgi érsek is elesett a csatában.
Az érsekség már Nagy Károly idején kikerült a birodalmi tisztviselők fennhatósága alól (immunitás privilégiuma). 966-ban megkapta a vámszedés, pénzverés, vásártartás, és a világi bíráskodás jogát. II. Eberhard salzburgi érsek (1200–1246) hatalmas zárt birtoktestet alakított ki, ami 1322-ben önálló birodalmi tartománnyá vált, ahol az érsek rendelkezett minden világi hatalommal. A tartomány gazdagságát sóbányáinak köszönhette, a salzburgi dénár volt a középkor legfontosabb fizetőeszköze a Keleti-Alpok térségében. Az érsekek világi hatalma 1803-ig tartott (szekularizáció), majd 1815-ben megszűnt Salzburg önállósága, és Ausztria, illetve a Osztrák Császárság része lett.
A salzburgi (herceg)érsekek listája
[szerkesztés]
Szomszédos egyházmegyék
[szerkesztés]- Bolzano-Bressanonei egyházmegye (délnyugat)
- Innsbrucki egyházmegye (nyugat)
- München-Freisingi főegyházmegye (északnyugat)
- Linzi egyházmegye (északkelet)
- Graz-Seckaui egyházmegye (kelet)
- Gurki egyházmegye (délkelet)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Váczy 1938 220. o.
- ↑ Genealogie Mittelalter
Források
[szerkesztés]- ↑ Váczy 1938: Váczy Péter. Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában [archivált változat]. MTA (1938). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 1. [archiválás ideje: 2014. július 13.]
- ↑ Genealogie Mittelalter: Genealogie Mittelalter. [2009. február 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 27.)
- Források Salzburg kora középkori történetéből. Lectum Kiadó, 2005
- Erich Zöllner: Ausztria története. Osiris Kiadó, 2000
További információk
[szerkesztés]- Salzburgi Érsekség
- www.gcatholic.org (angolul)
| Egyházi választók |  | |
|---|---|---|
| Világi választók | ||
| Világi választók a 17. századtól |  Bajor herceg (1623-tól) Hannoveri herceg (1692-től) | |
| Egyházi választók 1803-tól |  Regensburgi érsek (1803-tól) | |
| Világi és egyházi választók a 19. századtól | ||
