„Sió” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Története: tipográfia |
||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
[[Caius Galerius Valerius Maximianus római császár|Galerius]] császár i. sz. [[292]]-ben hatalmas erdők kiirtásával ásatta ki a Sió-csatorna ősét, amely a Balatont köti össze a Dunával, valamint zsilipet építtetett. |
[[Caius Galerius Valerius Maximianus római császár|Galerius]] császár i. sz. [[292]]-ben hatalmas erdők kiirtásával ásatta ki a Sió-csatorna ősét, amely a Balatont köti össze a Dunával, valamint zsilipet építtetett. |
||
A régebbi kutatók arról számoltak be, hogy a Sió balatoni kitorkollása még a rómaiak idejében mesterséges úton, egy zsilippel vezette le a tó magas vizeit. Virág Árpád minden lehetséges történeti forrásmunkát, régészeti eredményt újra mérlegre téve cáfolta a római zsilip létét, bizonyítván, hogy a Sió az elmúlt évezredben, a siófoki zsilip megépítéséig csak természetes módon vett részt a balatoni vízforgalomban. A Balaton vízállás-változásai a történelem folyamán elég tág határok között mozogtak. A [[18. század]] második felében kezdődtek az első lépések a tó és környékének mezőgazdasági, hajózási (víziszállítási) hasznosítása érdekében. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] uralkodása alatt ''Krieger Sámuel'' kamarai mérnök, akinek a Balaton első, pontos térképét köszönhetjük, – javaslatot tett a tó és mocsarai részleges lecsapolására. Terve nem csupán a tavat érintette, hanem összefüggést teremtett a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]]-, Sió-, Kapos-szabályozás munkálatai között. Virág Árpád gondos kutatómunkával számbavette a [[18. század|18]] |
A régebbi kutatók arról számoltak be, hogy a Sió balatoni kitorkollása még a rómaiak idejében mesterséges úton, egy zsilippel vezette le a tó magas vizeit. Virág Árpád minden lehetséges történeti forrásmunkát, régészeti eredményt újra mérlegre téve cáfolta a római zsilip létét, bizonyítván, hogy a Sió az elmúlt évezredben, a siófoki zsilip megépítéséig csak természetes módon vett részt a balatoni vízforgalomban. A Balaton vízállás-változásai a történelem folyamán elég tág határok között mozogtak. A [[18. század]] második felében kezdődtek az első lépések a tó és környékének mezőgazdasági, hajózási (víziszállítási) hasznosítása érdekében. [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] uralkodása alatt ''Krieger Sámuel'' kamarai mérnök, akinek a Balaton első, pontos térképét köszönhetjük, – javaslatot tett a tó és mocsarai részleges lecsapolására. Terve nem csupán a tavat érintette, hanem összefüggést teremtett a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]]-, Sió-, Kapos-szabályozás munkálatai között. Virág Árpád gondos kutatómunkával számbavette a [[18. század|18]]–[[19. század]] Balaton térképeit. A térképtörténeti kutatásai eredményeképpen rendet teremtett az eredeti mappák és különféle célú egykorú, vagy későbbi másolataik tekintetében. |
||
A magyar reformkorban már más elképzelések születtek a Balaton hasznosítására. A mezőgazdaság extenzív fejlesztésével kapcsolatos földbirtokosi érdekek a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], [[Kapos]] és legfőképp a Sió szabályozását eredményezték. Kimagasló szerepet játszott a sárvízi tervek megvalósításában [[Beszédes József]], a Sárvízi Csatorna Társulat igazgató főmérnöke, aki az 1827. évi XXXIII. tc. alapján vetett papírra elképzeléseket az érintett folyók és a Balaton vízviszonyainak rendezésére. |
A magyar reformkorban már más elképzelések születtek a Balaton hasznosítására. A mezőgazdaság extenzív fejlesztésével kapcsolatos földbirtokosi érdekek a [[Sárvíz (Fejér megye)|Sárvíz]], [[Kapos]] és legfőképp a Sió szabályozását eredményezték. Kimagasló szerepet játszott a sárvízi tervek megvalósításában [[Beszédes József]], a Sárvízi Csatorna Társulat igazgató főmérnöke, aki az 1827. évi XXXIII. tc. alapján vetett papírra elképzeléseket az érintett folyók és a Balaton vízviszonyainak rendezésére. |
||
A lap 2013. november 17., 09:55-kori változata
| Sió-csatorna | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Országok | Magyarország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 120,8 km |
| Vízgyűjtő terület | 14 953 km² |
| Forrás | Balaton Siófok |
 é. sz. 46° 54′ 28″, k. h. 18° 02′ 44″46.907777°N 18.045636°E | |
| Torkolat | Duna |
| é. sz. 46° 20′ 21″, k. h. 18° 53′ 32″46.339167°N 18.892222°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sió-csatorna témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Sió-csatorna a Balaton vízszintjének szabályozására és a Dunával való összekötésére szolgál. A Sió-csatorna a Duna nyugati mellékfolyója, Magyarországon található. Hossza 120,8 km. A Balaton vizét vezeti le a Dunába Somogy, Fejér és Tolna megyén át.
A pécsi püspökség alapítólevelében 1009-ben Ozora néven szerepel. [1]
Városok a Sió mentén: Siófok, Simontornya és Szekszárd.
(A Balatonba a Zalán kívül még kb. 30 állandó és időszakos vízfolyás szállít vizet. A vízszint szabályzása érdekében Siófoknál létrehozták a Sió-csatornát, ami a Balaton vizét a Dunába vezeti.)
Földrajz
- A Sió-csatorna Siófoknál, a 33 dpkm-nél ágazik ki a Balatonból, majd 120,8 km hosszan folyik tovább, míg el nem éri a Dunát a Gemenci-erdő mellett, az 1497,1-es folyamkilométernél. A meder esése átlagosan 14,5 cm kilométerenként, szélessége 20 és 30 méter, mélysége 0 és 8,8 méter között váltakozik. A víz sebessége, függően a siófoki vízeresztéstől és a Duna visszaduzzasztó hatásától, 0,5-4 km/óra lehet.
- A csatorna vízállása nem egyenletes. Felső folyásában jelentősebb vízmennyiség csak akkor lehetséges, ha Siófoknál a zsilip is nyitva van és a Balatonból vízleeresztés történik. Alsó folyása főként a Kapos-folyó vízhozamától függ.
Története
Galerius császár i. sz. 292-ben hatalmas erdők kiirtásával ásatta ki a Sió-csatorna ősét, amely a Balatont köti össze a Dunával, valamint zsilipet építtetett.
A régebbi kutatók arról számoltak be, hogy a Sió balatoni kitorkollása még a rómaiak idejében mesterséges úton, egy zsilippel vezette le a tó magas vizeit. Virág Árpád minden lehetséges történeti forrásmunkát, régészeti eredményt újra mérlegre téve cáfolta a római zsilip létét, bizonyítván, hogy a Sió az elmúlt évezredben, a siófoki zsilip megépítéséig csak természetes módon vett részt a balatoni vízforgalomban. A Balaton vízállás-változásai a történelem folyamán elég tág határok között mozogtak. A 18. század második felében kezdődtek az első lépések a tó és környékének mezőgazdasági, hajózási (víziszállítási) hasznosítása érdekében. Mária Terézia uralkodása alatt Krieger Sámuel kamarai mérnök, akinek a Balaton első, pontos térképét köszönhetjük, – javaslatot tett a tó és mocsarai részleges lecsapolására. Terve nem csupán a tavat érintette, hanem összefüggést teremtett a Sárvíz-, Sió-, Kapos-szabályozás munkálatai között. Virág Árpád gondos kutatómunkával számbavette a 18–19. század Balaton térképeit. A térképtörténeti kutatásai eredményeképpen rendet teremtett az eredeti mappák és különféle célú egykorú, vagy későbbi másolataik tekintetében.
A magyar reformkorban már más elképzelések születtek a Balaton hasznosítására. A mezőgazdaság extenzív fejlesztésével kapcsolatos földbirtokosi érdekek a Sárvíz, Kapos és legfőképp a Sió szabályozását eredményezték. Kimagasló szerepet játszott a sárvízi tervek megvalósításában Beszédes József, a Sárvízi Csatorna Társulat igazgató főmérnöke, aki az 1827. évi XXXIII. tc. alapján vetett papírra elképzeléseket az érintett folyók és a Balaton vízviszonyainak rendezésére.
A Siót Ozorától a Kaposig a közbirtokosok 1821-től 1835-ig szabályoztatták, aminek következtében a Balaton vize mintegy 1 méterrel apadt. 1862-ben új szabályzati munkálatok kezdődtek gróf Zichy Ferenc királyi biztos vezetése alatt, ekkor a Sió csatornázását Ozorától felfelé a Balatonig folytatták, a tó kifolyását elzáró töltést 1863. október 23-án elbontották, s ennek következtében a Balaton víztükre az 1862 decemberben megfigyelt legkisebb vízálláson alul még 0.95 méterrel alászállt, és mintegy 90 000 magyar holdnyi terület száríttatott ki.
A 19. század közepétől ismét új, addig számításba sem vett előnyöket kínált a Balaton a partjait felkereső utazóknak és kikapcsolódni vágyó helybéli társaiknak. Lassan megindult a tavon a gőzhajó forgalom, s a déli parton az 1860-as években megjelent a Déli Vasút sínpárja is. A két erős érdekérvényesítő csoportosulás, a vasúttársaság és a birtokosok ekkor összefogtak. A Balaton vízállásának szabályozása számukra létkérdéssé vált.
Az első siófoki zsilip megépülésével állandósult a vita is. Mikor és mennyi vizet kell ereszteni, s vajon a zsilip (és ezzel összefüggésben a Sió-csatorna) méretei megfelelőek-e az igényeknek. A mezőgazdasági és közlekedési érdekek mellett az elmúlt évszázadban megjelentek a turizmus igényei is.
Külső hivatkozások
Források
- ↑ Györffy György. 14 / Térítés és egyházszervezés., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2