„Aktinoidák” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2023. március 10., 08:50-kori változata

Nem tévesztendő össze a következővel: Aktíniák.

Az aktinoidák (vagy régebbi, az IUPAC által nem támogatott néven aktinidák) sorozata tizennégy, 90 és 103 közti rendszámú – kémiai elemet foglal magában, a tóriumtól a laurenciumig.^[1]^[2]^[3] Az aktinoidák elemi sorozata a nevét a 3. csoportba tartozó aktíniumról kapta, amely összehasonlítás céljából szerepelhet a sorozatban. Csak a tórium és az urán fordul elő a természetben felhasználható mennyiségben. A többi aktinoida mesterségesen előállított elem. Az aktinoidákat általában az f-mező elemeinek tekintik. A vegyértékük sokkal inkább változó, mint a lantanoidáké. Az összes aktinoida radioaktív.

Történet

1945 előtt az volt az általános vélekedés Mengyelejev után, hogy a tórium és az urán rendre a 4. és a 6. csoportba tartozó átmenetifémek. A felfogás az volt, hogy a transzurán elemek az átmenetifémek tulajdonságaival rendelkeznek. Azonban Charles Janet 1928-ban azt javasolta, hogy az aktíniummal 14, a lantanoidáknak megfelelő elem kezdődik. A transzurán elemeket elsőként a Manhattan terv részeként szintetizálták 1944 körül. Glenn T. Seaborg, a kutatás vezetője megállapította, hogy az amerícium és a kűrium nem rendelkezik az átmenetifémektől elvárt tulajdonságokkal.^[4] 1945-ben a kollégái tanácsaival szembefordulva, nem tudva Janet-ről, elfogadtatta a javaslatát, amely a periódusos rendszer legjelentősebb módosítása volt, amelyet a tudományos közösség elfogadott: az aktinoida elemek egy új elemi sorozatba tartoznak, amely abban hasonlít a lantanoidákéra, hogy a vegyértékelektronok f-alhéjakon helyezkednek el. Ez megfelel az elektronhéjak feltöltődésére vonatkozó alapelvnek, amely azt jósolja, hogy az 5f-pályák a 6d-pályák előtt töltődnek fel.

Kémia

Rendszám	89	90	91	92	93	94	95	96	97	98	99	100	101	102	103
Név	Ac	Th	Pa	U	Np	Pu	Am	Cm	Bk	Cf	Es	Fm	Md	No	Lr
Atomok	7s²6d¹	7s²6d²	7s²5f²6d¹	7s²5f³6d¹	7s²5f⁴6d¹	7s²5f⁶	7s²5f⁷	7s²5f⁷6d¹	7s²5f⁹	7s²5f¹⁰	7s²5f¹¹	7s²5f¹²	7s²5f¹³	7s²5f¹⁴	7s²5f¹⁴7p¹

Néhány aktinoidaatomnak vannak elektronjai a 6d-alhéjon, de a vegyületekben az összes 6s- és d-elektron hiányzik, így [Rn]5fⁿ elektronszerkezetű ionok maradnak vissza. Ebből a szempontból az aktinoidák a lantanoidákra hasonlítanak, amelyek vegyületeiben szintén csak f-elektronok találhatóak a vegyértékhéjon. Szintén hasonlóság, hogy a nagyobb rendszámú aktinoidák maximális oxidációs állapota +3. Azonban a kisebb rendszámúak, a tórium (Th) és az urán (U) elveszíthetik az összes vegyértékelektronjukat, így rendre 4-es és 6-os oxidációs állapotot érve el. Ez korábban vitákhoz vezetett arról, hogy a tóriumot és az uránt a d-mező elemeinek kell-e tekinteni és a tóriumot a 4. csoportba (a hafnium alá) az uránt pedig a 6. csoportba (a volfrám alá) kell-e helyezni. Ezeknek az elemeknek a kémiája valójában a rendszám növekedésével az elvárt tendenciákat követi, figyelembe véve a lantanoidakontrakció hatásait is. A neptúnium is elveszítheti az összes vegyértékelektronját, mint például a [NpO₅]^3- ionban.

Az U, a Np, és a Pu a legnagyobb oxidációs számmal kovalens, főként oxo- és fluorvegyületekben található. Például az UF₆ (olvadáspontja 64 °C) elég illékony ahhoz, hogy gázdiffúziós vagy gázcentrifugás izotópszétválasztó berendezésekben alkalmazzák. A fluorokomplexek kivételével minden urán(VI) vegyület lineáris UO₂²⁺ csoportot tartalmaz. 4-6 ligandum helyezkedhet el ekvatoriális síkban, az uranilcsoportra merőlegesen. Az uranilcsoport kemény savként viselkedik és stabilabb komplexeket képez oxigéndonor ligandumokkal, mint nitrogéndonor ligandumokkal. A NpO₂²⁺ és a PuO₂²⁺ a +6-os oxidációs számú Np és Pu szintén elterjedt formái.

A +5-ös és +4-es oxidációs számú vegyületek túlnyomórészt kovalensek. A +4-es oxidációs számú aktinoidák komplexeinek különleges tulajdonsága, hogy a koordinációs szám bennük akár 11 is lehet. A +3-as oxidációs számú vegyületek félig kovalensek. A trikloridok például ionos rácstípusokban kristályosodnak, de egyértelmű bizonyíték van kovalens kötésekre. A Th(III)- és az U(III)-vegyületek erős redukálószerek, de a redukálóerő egyre csökken az aktinoidák elemi sorozatában balról jobbra haladva, a méret csökkenésével párhuzamosan.

Az aktinoidakontrakció

A +6-os koordinációs számú aktinoidaionok sugara különböző oxidációs állapotokban^[5]

Az aktinoidák mérete a rendszám növekedésével csökken. Ez egy normális tendencia, ami a lantanoidakontrakcióra emlékeztet. A grafikon ezt ábrázolja a +3, a +4 és a +5-ös oxidációs állapotokra egyaránt.

Szín

Az aktinoidaionok színe közelítően, vizes oldatban^[6]^[7]
Oxidációs szám	89	90	91	92	93	94	95	96	97	98	99
+3	Ac³⁺	Th³⁺	Pa³⁺	U³⁺	Np³⁺	Pu³⁺	Am³⁺	Cm³⁺	Bk³⁺	Cf³⁺	Es³⁺
+4		Th⁴⁺	Pa⁴⁺	U⁴⁺	Np⁴⁺	Pu⁴⁺	Am⁴⁺	Cm⁴⁺	Bk⁴⁺	Cf⁴⁺
+5			PaO₂⁺	UO₂⁺	NpO₂⁺	PuO₂⁺	AmO₂⁺
+6				UO₂²⁺	NpO₂²⁺	PuO₂²⁺	AmO₂²⁺
+7					NpO₂³⁺	PuO₂³⁺	[AmO₆]^5-

Fémorganikus kémia

Az aktinoidák fémorganikus vegyületeit aktinoidaorganikus vegyületeknek nevezik. Az aktinoidák fémorganikus kémiája nem túl terjedelmes. Az uranocén U(C₈H₈)₂ különösen érdekes, ugyanis planáris, a Hückel-szabálynak megfelelően aromás, a ferrocénben található ciklopentadienil ionnal analóg ciklooktatrenil aniont tartalmaz. Ennek a vegyületnek a képződését az U⁴⁺ ion viszonylag nagy mérete segíti.

A radioaktivitás kémiai szempontból

Az összes aktinoida radioaktív. A protaktínium és az uránt követő elemek összes izotópja (a transzurán elemek) mesterséges elemek és a felezési idejük jóval rövidebb, mint a Föld kora, a természetben nem találhatók meg felhasználható mennyiségben. Az urán és a tórium nagyon hosszú felezési idejű, alfa-sugárzó elemek, amelyek a minimum sugárvédelmi eljárásokkal kezelhetők.

Az einsteiniumot követő elemeket még nem állították elő elegendően nagy mennyiségben ahhoz, hogy a kémiai tulajdonságaikat részletesen tanulmányozni lehessen.

A radioaktív sugárzás jelentős hőforrás, így a hőmérséklet szabályozása gyakori probléma a transzurán elemeknél. Emellett a kibocsátott alfa-részecskék oxidálószerként viselkedhetnek. Például:

He²⁺ + H₂O → 2H⁺ + 1/2 O₂ + He

Előfordulás

Csak a tórium és az urán találhatóak meg jelentős mennyiségben a földkéregben, a többi elem legfeljebb csak nyomokban fordul elő. A további aktinoidák közül csak az aktíniumot és a protaktíniumot találták meg a természetben azelőtt, mielőtt szintetizálták volna, ezek az urán bomlástermékei. A neptúnium és a plutónium is megtalálhatóak nyomokban uránércekben sugárzás vagy bombázás eredményeként, de ezt csak a mesterséges előállításuk után fedezték fel. A további aktinoidákat részecskeütköztetőkben vagy atomreaktorokban állították elő és egyiket sem sikerült megtalálni a természetben. A kalifornium utáni aktinoidáknak rendkívül rövid a felezési ideje.

Az összes transzurán elem izotópjai a fermiumig (a fermiumot is beleértve) könnyebb nuklidok gyors neutronokkal való bombázásakor keletkezhetnek. A létrehozott atommagok neutrontöbblettel rendelkeznek. β-bomlás történik, amikor is egy neutron egy protonra és egy elektronra bomlik, a folyamat során a rendszám nő. A transzurán elemek szintéziséhez alkalmas körülmények a szupernóvákban találhatók. Ezeket az elemeket speciális atomreaktorokban is elő lehet állítani. Atomrobbantások kivitelezésekor is keletkezhetnek és radioaktív csapadék formájában lejuthatnak a földre a légkörben végrehajtott kísérleti robbantások esetén. A nehezebb elemek nehezebb részecskékkel, például α-részecskékkel vagy nehezebb atommagokkal való bombázással állíthatók elő.

1961-ben Antoni Przybylski felfedezett egy csillagot, a HD 101065-öt, amelyet gyakran Przybylski-csillagnak neveznek. Ez a csillag szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaz aktinoidákat.

Jegyzetek

↑ IUPAC Periodic Table. [2008. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 23.)
↑ IUPAC Periodic Table 2007.pdf
↑ Connelly, Neil G., et al.. Elements, Nomenclature of Inorganic Chemistry. London: Royal Society of Chemistry, 52. o. (2005. november 4.)
↑ Seaborg, Glenn T. (1946). „The Transuranium Elements”. Science 104 (2704), 379–386. o. DOI:10.1126/science.104.2704.379.
↑ Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1730. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
↑ Arnold F. Holleman, Nils Wiberg: Lehrbuch der Anorganischen Chemie, 102. Auflage, de Gruyter, Berlin 2007, S. 1956; ISBN 978-3-11-017770-1.
↑ dtv-Atlas zur Chemie 1981, Teil 1, S. 224.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Actinide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] IUPAC Periodic Table. [2008. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 23.)

[2] IUPAC Periodic Table 2007.pdf

[3] Connelly, Neil G., et al.. Elements, Nomenclature of Inorganic Chemistry. London: Royal Society of Chemistry, 52. o. (2005. november 4.)

[4] Seaborg, Glenn T. (1946). „The Transuranium Elements”. Science 104 (2704), 379–386. o. DOI:10.1126/science.104.2704.379.

[5] Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1730. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5

[HOWI_1956-6] Arnold F. Holleman, Nils Wiberg: Lehrbuch der Anorganischen Chemie, 102. Auflage, de Gruyter, Berlin 2007, S. 1956; ISBN 978-3-11-017770-1.

[dtv_1981_1-7] tv-Atlas zur Chemie 1981, Teil 1, S. 224.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{más|Aktíniák}}
-Az '''aktinoidák''' (vagy régebbi, a [[IUPAC]] által nem támogatott néven aktinidák) sorozata tizennégy, 90 és 103 közti [[rendszám (kémia)|rendszámú]] – [[kémiai elem]]et foglal magában, a [[tórium]]tól a [[laurencium]]ig.<ref>{{Cite web |url=http://www.iupac.org/reports/periodic_table |title=IUPAC Periodic Table |accessdate=2011-02-23 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080517165041/http://www.iupac.org/reports/periodic_table/ |archivedate=2008-05-17 }}</ref><ref>[http://www.iupac.org/reports/periodic_table/IUPAC_Periodic_Table-22Jun07b.pdf IUPAC Periodic Table 2007 .pdf]</ref><ref>{{cite book|last=Connelly|first=Neil G.|coauthors=et al.|title=Nomenclature of Inorganic Chemistry|publisher=[[Royal Society of Chemistry]]|location=London|date=2005|pages=52|chapter=Elements}}</ref> Az aktinoidák elemi sorozata a nevét a 3. csoportba tartozó [[aktínium]]ról kapta, amely összehasonlítás céljából szerepelhet a sorozatban. Csak a tórium és az [[urán]] fordul elő a természetben felhasználható mennyiségben. A többi aktinoida [[mesterséges elem|mesterségesen előállított elem]]. Az aktinoidákat általában az [[f mező]] elemeinek tekintik. A [[vegyérték]]ük sokkal inkább változó, mint a [[lantanoidák]]é. Az összes aktinoida [[radioaktivitás|radioaktív]].
+Az '''aktinoidák''' (vagy régebbi, az [[IUPAC]] által nem támogatott néven '''aktinidák''') sorozata tizennégy, 90 és 103 közti [[rendszám (kémia)|rendszámú]] – [[kémiai elem]]et foglal magában, a [[tórium]]tól a [[laurencium]]ig.<ref>{{Cite web |url=http://www.iupac.org/reports/periodic_table |title=IUPAC Periodic Table |accessdate=2011-02-23 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20080517165041/http://www.iupac.org/reports/periodic_table/ |archivedate=2008-05-17 }}</ref><ref>[http://www.iupac.org/reports/periodic_table/IUPAC_Periodic_Table-22Jun07b.pdf IUPAC Periodic Table 2007.pdf]</ref><ref>{{cite book|last=Connelly|first=Neil G.|coauthors=et al.|title=Nomenclature of Inorganic Chemistry|url=https://archive.org/details/nomenclatureinor2005conn|publisher=[[Royal Society of Chemistry]]|location=London|date=2005|pages=[https://archive.org/details/nomenclatureinor2005conn/page/n63 52]|chapter=Elements}}</ref> Az aktinoidák [[elemi sorozat]]a a nevét a 3. csoportba tartozó [[aktínium]]ról kapta, amely összehasonlítás céljából szerepelhet a sorozatban. Csak a tórium és az [[urán]] fordul elő a természetben felhasználható mennyiségben. A többi aktinoida [[mesterséges elem|mesterségesen előállított elem]]. Az aktinoidákat általában az f-mező elemeinek tekintik. A [[vegyérték]]ük sokkal inkább változó, mint a [[lantanoidák]]é. Az összes aktinoida [[radioaktivitás|radioaktív]].
 == Történet ==
-előtt az volt az általános vélekedés [[Dmitrij Ivanovics Mengyelejev|Mengyelejev]] után, hogy a [[tórium]] és az [[urán]] rendre a 4. és a 6. csoportba tartozó [[átmenetifémek]]. A felfogás az volt, hogy a [[transzurán elemek]] az átmenetifémek tulajdonságaival rendelkeznek. Azonban [[Charles Janet]] 1928-ban azt javasolta, hogy az [[aktínium]]mal 14, a [[lantanoidák]]nak megfelelő elem kezdődik. A transzurán elemeket elsőként a [[Manhattan terv]] részeként szintetizálták 1944 körül. [[Glenn T. Seaborg]], a kutatás vezetője megállapította, hogy az amerícium és a kűrium nem rendelkezik az átmenetifémektől elvárt tulajdonságokkal.<ref>{{cite journal | title = The Transuranium Elements | first = Glenn T. | last = Seaborg | journal = Science | volume = 104 | issue = 2704 | year = 1946 | pages  = 379–386 | url =  http://www.jstor.org/stable/1675046 | doi = 10.1126/science.104.2704.379}}</ref> 1945-ben a kollégái tanácsaival szembefordulva, nem tudva Janet-ről, elfogadtatta a javaslatát, amely a [[Kémiai elemek periódusos rendszere|periódusos rendszer]] legjelentősebb módosítása volt, amelyet a tudományos közösség elfogadott: az aktinoida elemek egy új elemi sorozatba tartoznak, amely abban hasonlít a lantanoidákéra, hogy a vegyértékelektronok f alhéjakon helyezkednek el. Ez megfelel az elektronhéjak feltöltődésére vonatkozó alapelvnek, amely azt jósolja, hogy az 5f pályák a 6d pályák előtt töltődnek fel.
+előtt az volt az általános vélekedés [[Dmitrij Ivanovics Mengyelejev|Mengyelejev]] után, hogy a [[tórium]] és az [[urán]] rendre a 4. és a 6. csoportba tartozó [[átmenetifémek]]. A felfogás az volt, hogy a [[transzurán elemek]] az átmenetifémek tulajdonságaival rendelkeznek. Azonban [[Charles Janet]] 1928-ban azt javasolta, hogy az [[aktínium]]mal 14, a [[lantanoidák]]nak megfelelő elem kezdődik. A transzurán elemeket elsőként a [[Manhattan terv]] részeként szintetizálták 1944 körül. [[Glenn T. Seaborg]], a kutatás vezetője megállapította, hogy az amerícium és a kűrium nem rendelkezik az átmenetifémektől elvárt tulajdonságokkal.<ref>{{cite journal | title = The Transuranium Elements | first = Glenn T. | last = Seaborg | journal = Science | volume = 104 | issue = 2704 | year = 1946 | pages = 379–386 | url = http://www.jstor.org/stable/1675046 | doi = 10.1126/science.104.2704.379}}</ref> 1945-ben a kollégái tanácsaival szembefordulva, nem tudva Janet-ről, elfogadtatta a javaslatát, amely a [[Kémiai elemek periódusos rendszere|periódusos rendszer]] legjelentősebb módosítása volt, amelyet a tudományos közösség elfogadott: az aktinoida elemek egy új elemi sorozatba tartoznak, amely abban hasonlít a lantanoidákéra, hogy a vegyértékelektronok f-alhéjakon helyezkednek el. Ez megfelel az elektronhéjak feltöltődésére vonatkozó alapelvnek, amely azt jósolja, hogy az 5f-pályák a 6d-pályák előtt töltődnek fel.
 == Kémia ==
@@ 29. sor: / 31. sor: @@
 |}
-Néhány aktinoida-atomnak vannak elektronjai a 6d alhéjon, de a vegyületekben az összes 6s és d elektron hiányzik, így [Rn]5f<sup>n</sup> elektronszerkezetű ionok maradnak vissza. Ebből a szempontból az aktinoidák a [[lantanoidák]]ra hasonlítanak, amelyek vegyületeiben szintén csak f-elektronok találhatóak a vegyértékhéjon. Szintén hasonlóság, hogy a nagyobb rendszámú aktinoidák maximális [[oxidációs szám|oxidációs állapota]] +3. Azonban a kisebb rendszámúak, a tórium (Th) és az urán (U) elveszíthetik az összes vegyértékelektronjukat, így rendre 4-es és 6-os oxidációs állapotot érve el. Ez korábban vitákhoz vezetett arról, hogy a tóriumot és az uránt a d-mező elemeinek kell-e tekinteni és a tóriumot a 4. csoportba (a hafnium alá) az uránt pedig a 6. csoportba (a volfrám alá) kell-e helyezni. Ezeknek az elemeknek a kémiája valójában a rendszám növekedésével az elvárt tendenciákat követi, figyelembe véve a [[lantanoidakontrakció]] hatásait is. A neptúnium is elveszítheti az összes vegyértékelektronját, mint például a [NpO<sub>5</sub>]<sup>3-</sup> ionban.
+Néhány aktinoidaatomnak vannak elektronjai a 6d-alhéjon, de a vegyületekben az összes 6s- és d-elektron hiányzik, így [Rn]5f<sup>n</sup> elektronszerkezetű ionok maradnak vissza. Ebből a szempontból az aktinoidák a [[lantanoidák]]ra hasonlítanak, amelyek vegyületeiben szintén csak f-elektronok találhatóak a vegyértékhéjon. Szintén hasonlóság, hogy a nagyobb rendszámú aktinoidák maximális [[oxidációs szám|oxidációs állapota]] +3. Azonban a kisebb rendszámúak, a tórium (Th) és az urán (U) elveszíthetik az összes vegyértékelektronjukat, így rendre 4-es és 6-os oxidációs állapotot érve el. Ez korábban vitákhoz vezetett arról, hogy a tóriumot és az uránt a d-mező elemeinek kell-e tekinteni és a tóriumot a 4. csoportba (a hafnium alá) az uránt pedig a 6. csoportba (a volfrám alá) kell-e helyezni. Ezeknek az elemeknek a kémiája valójában a rendszám növekedésével az elvárt tendenciákat követi, figyelembe véve a [[lantanoidakontrakció]] hatásait is. A neptúnium is elveszítheti az összes vegyértékelektronját, mint például a [NpO<sub>5</sub>]<sup>3-</sup> ionban.
-Az U, a Np, és a Pu a legnagyobb oxidációs számmal [[kovalens kötés|kovalens]], főként oxo- és fluorvegyületekben található. Például az [[urán-hexafluorid|UF<sub>6</sub>]] (olvadáspontja 64&nbsp;°C) elég illékony ahhoz, hogy [[gázdiffúzió]]s vagy [[gázcentrifuga|gázcentrifugás]] izotópszétválasztó berendezésekben alkalmazzák. A fluorokomplexek <!-- és az [[urán-dioxid|UO<sub>2</sub>]] -ez nem urán(VI) vegyület --> kivételével minden urán(VI) vegyület lineáris UO<sub>2</sub><sup>2+</sup> csoportot tartalmaz. 4-6 ligandum helyezkedhet el ekvatoriális síkban, az uranilcsoportra merőlegesen. Az uranilcsoport [[Sav-bázis elméletek#Lewis-féle sav-bázis elmélet (1938)|kemény savként]] viselkedik és stabilabb komplexeket képez oxigéndonor ligandumokkal mint nitrogéndonor ligandumokkal. A NpO<sub>2</sub><sup>2+</sup> és a PuO<sub>2</sub><sup>2+</sup> a 6-os oxidációs számú Np és Pu szintén elterjedt formái.
+Az U, a Np, és a Pu a legnagyobb oxidációs számmal [[kovalens kötés|kovalens]], főként oxo- és fluorvegyületekben található. Például az [[urán-hexafluorid|UF<sub>6</sub>]] (olvadáspontja 64&nbsp;°C) elég illékony ahhoz, hogy [[gázdiffúzió]]s vagy [[gázcentrifuga|gázcentrifugás]] izotópszétválasztó berendezésekben alkalmazzák. A fluorokomplexek <!-- és az [[urán-dioxid|UO<sub>2</sub>]] -ez nem urán(VI) vegyület --> kivételével minden urán(VI) vegyület lineáris UO<sub>2</sub><sup>2+</sup> csoportot tartalmaz. 4-6 ligandum helyezkedhet el ekvatoriális síkban, az uranilcsoportra merőlegesen. Az uranilcsoport [[Sav-bázis elméletek#A Lewis-féle sav–bázis elmélet Pearson-féle értelmezése (Hard-Soft elmélet) (1963)|kemény savként]] viselkedik és stabilabb komplexeket képez oxigéndonor [[Ligandum (szervetlen kémia)|ligandum]]okkal, mint nitrogéndonor ligandumokkal. A NpO<sub>2</sub><sup>2+</sup> és a PuO<sub>2</sub><sup>2+</sup> a +6-os oxidációs számú Np és Pu szintén elterjedt formái.
 A +5-ös és +4-es oxidációs számú vegyületek túlnyomórészt kovalensek. A +4-es oxidációs számú aktinoidák komplexeinek különleges tulajdonsága, hogy a koordinációs szám bennük akár 11 is lehet. A +3-as oxidációs számú vegyületek félig kovalensek. A trikloridok például ionos rácstípusokban kristályosodnak, de egyértelmű bizonyíték van kovalens kötésekre. A Th(III)- és az U(III)-vegyületek erős redukálószerek, de a redukálóerő egyre csökken az aktinoidák elemi sorozatában balról jobbra haladva, a méret csökkenésével párhuzamosan.
 === Az aktinoidakontrakció ===
-[[Fájl:Actinides radii.png|thumb|250px|left|A 6-os koordinációs számú aktinoidaionok sugara különböző oxidációs állapotokban<ref>{{cite book
+[[Fájl:Actinides radii.png|thumb|250px|left|A +6-os koordinációs számú aktinoidaionok sugara különböző oxidációs állapotokban<ref>{{cite book
  |last=Greenwood |first=N.N.
  |coauthor=Earnshaw, A.
@@ 54. sor: / 56. sor: @@
 {| class="wikitable centered" style="text-align:center"
-|+Az aktinoidaionk színe közelítően vizes oldatban<ref name="HOWI_1956">Arnold F. Holleman, Nils Wiberg: ''Lehrbuch der Anorganischen Chemie'', 102. Auflage, de Gruyter, Berlin 2007, S.&nbsp;1956; {{ISBN|978-3-11-017770-1}}.</ref><ref name="dtv_1981_1">dtv-Atlas zur Chemie '''1981''', Teil 1, S. 224.</ref>
+|+Az aktinoidaionok színe közelítően, vizes oldatban<ref name="HOWI_1956">Arnold F. Holleman, Nils Wiberg: ''Lehrbuch der Anorganischen Chemie'', 102. Auflage, de Gruyter, Berlin 2007, S.&nbsp;1956; {{ISBN|978-3-11-017770-1}}.</ref><ref name="dtv_1981_1">dtv-Atlas zur Chemie '''1981''', Teil 1, S. 224.</ref>
 |bgcolor=#dddddd| Oxidációs szám || 89 || 90 || 91 || 92 || 93 || 94 || 95 || 96 || 97 || 98 ||99
 |-
@@ 86. sor: / 88. sor: @@
 |bgcolor=#dd1177| <font color="white">'''PuO<sub>2</sub><sup>+</sup>'''
 |bgcolor=#ffff00| '''AmO<sub>2</sub><sup>+</sup>'''
-|| ||  || ||
+|| || || ||
 |-
 | +6|| || ||
@@ 105. sor: / 107. sor: @@
 === Fémorganikus kémia ===
-Az aktinoidák fémorganikus vegyületeit aktinoidaorganikus vegyületeknek nevezzük. Az aktinoidák fémorganikus kémiája nem túl terjedelmes. Az [[uranocén]] U(C<sub>8</sub>H<sub>8</sub>)<sub>2</sub> különösen érdekes, ugyanis planáris, a [[Hückel-szabály]]nak megfelelően aromás, a [[ferrocén]]ben található ciklopentadienil ionnal analóg ciklooktatrenil aniont tartalmaz. Ennek a vegyületnek a képződését az U<sup>4+</sup> ion viszonylag nagy mérete segíti.
+Az aktinoidák fémorganikus vegyületeit aktinoidaorganikus vegyületeknek nevezik. Az aktinoidák fémorganikus kémiája nem túl terjedelmes. Az [[uranocén]] U(C<sub>8</sub>H<sub>8</sub>)<sub>2</sub> különösen érdekes, ugyanis planáris, a [[Hückel-szabály]]nak megfelelően aromás, a [[ferrocén]]ben található ciklopentadienil ionnal analóg ciklooktatrenil aniont tartalmaz. Ennek a vegyületnek a képződését az U<sup>4+</sup> ion viszonylag nagy mérete segíti.
 === A radioaktivitás kémiai szempontból ===
-Az összes aktinoida [[radioaktivitás|radioaktív]]. A protaktínium és az uránt követő elemek összes izotópja (a [[transzurán elemek]]) [[mesterséges elem]]ek és a [[felezési idő|felezési idejük]] jóval rövidebb, mint a Föld kora, a természetben nem találhatóak meg felhasználható mennyiségben. Az urán és a tórium nagyon hosszú felezési idejű, [[alfa-bomlás|alfa-sugárzó]] elemek, amelyek a minimum sugárvédelmi eljárásokkal kezelhetők.
+Az összes aktinoida [[radioaktivitás|radioaktív]]. A protaktínium és az uránt követő elemek összes izotópja (a [[transzurán elemek]]) [[mesterséges elem]]ek és a [[felezési idő|felezési idejük]] jóval rövidebb, mint a Föld kora, a természetben nem találhatók meg felhasználható mennyiségben. Az urán és a tórium nagyon hosszú felezési idejű, [[alfa-bomlás|alfa-sugárzó]] elemek, amelyek a minimum sugárvédelmi eljárásokkal kezelhetők.
 Az einsteiniumot követő elemeket még nem állították elő elegendően nagy mennyiségben ahhoz, hogy a kémiai tulajdonságaikat részletesen tanulmányozni lehessen.
@@ 117. sor: / 119. sor: @@
 == Előfordulás ==
-Csak a tórium és az urán találhatóak meg jelentős mennyiségben a földkéregben, a többi elem legfeljebb csak nyomokban fordul elő. A további aktinoidák közül csak az aktíniumot és a protaktíniumot találták meg a természetben azelőtt, mielőtt szintetizálták volna, ezek az urán bomlástermékei. A neptúnium és a plutónium is megtalálhatóak nyomokban uránércekben sugárzás vagy bombázás eredményeként, de ezt csak a mesterséges előállításuk után fedezték fel. A további aktinoidákat részecskeütköztetőkben vagy atomreaktorokban állították elő és egyiket sem sikerült megtalálni a természetben. A kalifornium utáni aktinoidáknak rendkívül rövid a felezési ideje.
+Csak a [[tórium]] és az [[urán]] találhatóak meg jelentős mennyiségben a [[földkéreg]]ben, a többi elem legfeljebb csak nyomokban fordul elő. A további aktinoidák közül csak az aktíniumot és a protaktíniumot találták meg a természetben azelőtt, mielőtt szintetizálták volna, ezek az urán bomlástermékei. A [[neptúnium]] és a [[plutónium]] is megtalálhatóak nyomokban uránércekben sugárzás vagy bombázás eredményeként, de ezt csak a mesterséges előállításuk után fedezték fel. A további aktinoidákat részecskeütköztetőkben vagy atomreaktorokban állították elő és egyiket sem sikerült megtalálni a természetben. A kalifornium utáni aktinoidáknak rendkívül rövid a felezési ideje.
-Az összes transzurán elem izotópjai a fermiumig (a fermiumot is beleértve) könnyebb nuklidok gyors neutronokkal való bombázásakor keletkezhetnek. A létrehozott atommagok neutrontöbblettel rendelkeznek. [[Béta-bomlás|β-bomlás]] történik, amikor is egy neutron egy protonra és egy elektronra bomlik, a folyamat során a rendszám nő. A transzurán elemek [[nukleoszintézis|szintéziséhez]] alkalmas körülmények a [[szupernóva|szupernóvákban]] találhatók. Ezeket az elemeket speciális atomreaktorokban is elő lehet állítani. Atomrobbantásokkor is keletkezhetnek és radioaktív csapadék formájában lejuthatnak a földre a légkörben végrehajtott kísérleti robbantások esetén. A nehezebb elemek nehezebb részecskékkel, például [[alfa-részecske|α-részecskékkel]] vagy nehezebb atommagokkal való bombázással állíthatók elő.
+Az összes transzurán elem izotópjai a fermiumig (a fermiumot is beleértve) könnyebb nuklidok gyors neutronokkal való bombázásakor keletkezhetnek. A létrehozott atommagok neutrontöbblettel rendelkeznek. [[Béta-bomlás|β-bomlás]] történik, amikor is egy neutron egy protonra és egy elektronra bomlik, a folyamat során a rendszám nő. A transzurán elemek [[nukleoszintézis|szintéziséhez]] alkalmas körülmények a [[szupernóva|szupernóvákban]] találhatók. Ezeket az elemeket speciális atomreaktorokban is elő lehet állítani. Atomrobbantások kivitelezésekor is keletkezhetnek és radioaktív csapadék formájában lejuthatnak a földre a légkörben végrehajtott kísérleti robbantások esetén. A nehezebb elemek nehezebb részecskékkel, például [[alfa-részecske|α-részecskékkel]] vagy nehezebb atommagokkal való bombázással állíthatók elő.
 -ben Antoni Przybylski felfedezett egy csillagot, a HD 101065-öt, amelyet gyakran [[Przybylski-csillag]]nak neveznek. Ez a csillag szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaz aktinoidákat.
-== Források ==
+==Jegyzetek==
+{{jegyzetek}}
-{{fordítás|en|Actinide}}
-{{források}}
-== Lásd még ==
+== Fordítás ==
+*{{fordítás|en|Actinide}}
-* [[Kémiai elemek periódusos rendszere|periódusos rendszer]]
-* [[Elemi sorozat]]
-* [[Lantanoidák]]
-* [[Mesterséges elem]]
-* [[Transzurán elemek]]
 {{Nemzetközi katalógusok}}
+{{portál|kémia}}
-[[Kategória:Aktinidák| ]]
+[[Kategória:Aktinoidák| ]]