Wikipédia

Történettudomány

az emberi történelem rendszerbe foglalásával foglalkozó tudomány
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 11.

A történettudomány az emberi történelem rendszerbe foglalásával foglalkozó tudomány. A történelem a megvalósult emberi történet leírása. A történetírók művelik. A modern történettudomány a 19. században született.

Történettudomány
Historia
Kleió, a történetírás múzsája (Pierre Mignard olajfestménye, 1689 körül)
Kleió, a történetírás múzsája
(Pierre Mignard olajfestménye, 1689 körül)
Tárgyaaz emberiség múltja
Ágai
Jelentős művelőiHérodotosz, Livius, Tacitus, Beda Venerabilis, Ibn Khaldún, Jules Michelet, Leopold von Ranke, Vere Gordon Childe
Jelentős kézikönyveiKávássy Sándor: Bevezetés a történettudományba (Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1986)
– Társadalomtudományok –

A történettudomány kialakulása

szerkesztés
 Bővebben: Historiográfia

Az régebbi korokban is népszerű tevékenység volt a történelmi tárgyú művek készítése, amit történetírásnak nevezünk. A történetírás elsősorban a közeli vagy távolabbi múlt eseményeinek időrendi sorrendben való feljegyzését jelentette. A legelterjedtebb műfaja a krónika volt. Az események elbeszélése nem volt feltétlenül objektív, függött attól, hogy ki írja le azokat, továbbá attól, hogy az író mit vett be a „múlt” fogalmába, és hogyan magyarázta az emberi társadalom működését. A történetírás történetét, a történészi munkák alakulását és fejlődését, kapcsolatukat az aktuális történelmi időszakkal a historiográfia tudománya vizsgálja.

A történettudomány forrásai

szerkesztés

A történelem tanulmányozását a történettudomány művelői, a történészek elsősorban az írott források, de a kutatás kiterjed az élet melléktermékeként keletkező tárgyi emlékekre is. A forrásokat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik legfontosabb felosztás szerint egyrészt léteznek olyan forrásanyagok, amelyek a társadalmi élet melléktermékeként a különböző intézmények működése vagy bármilyen egyéni tevékenység során keletkeznek (pl. a levéltárakban őrzött hivatalos, jogi, közigazgatási dokumentumok), másrészt léteznek narratív (elbeszélő jellegű) források, amelyek keletkezésének célja az, hogy beszámoljanak valamilyen eseményről. Ezek lehetnek pl. naplók, személyes levelek, de lehetnek maguk a régebbi korok történetírói művei, krónikái is.

A történettudomány pártatlansága

szerkesztés

Az írott források nem mindig állják ki az objektivitás próbáját, tekintve, hogy igen fontos történelmi következménnyel járó események maradhatnak lejegyezetlenül, a feljegyzések elveszhetnek vagy megsemmisíthetik őket, ami által sokszor lényeges összefüggésekre nem derül fény. Emellett az emlékeket befolyásolja a szemtanúk hite, egészségi és lelki állapota, politikai beállítottsága.

Ahhoz, hogy minél inkább objektív képet kaphassunk a különböző történelmi események lefolyásáról, azt kell megállapítanunk, hogy a forrásaink valóban eredetiek-e vagy pedig hamisítványok. A narratív forrásoknál azt is meg kell állapítani, hogy azok szerzője, az események elbeszélője valóban az igazságot akarta-e közölni, vagy egyáltalán volt-e lehetősége arra, hogy valós információkhoz jusson az adott eseményről. Természetesen sokszor megtörténik, hogy a történelmi események feljegyzése nem objektív módon történik. A legtöbb esetben a narratív források csupán kísérletek a leírt események igazolására, magyarázatára, esetleg elferdítésére, a szerzőjük vagy a megbízója személyes érdekeitől függően.

Napóleon azon állítása, miszerint a „történelmet mindig a győztesek írják”, az áltudományos érvelések egyike. Ez azt jelenti, hogy a történetírásnak a legtöbb esetben célja van, ezen célok közül pedig az egyik legfontosabb a propaganda. Ezt a történetírást azonban általában nem történészek, hanem propagandisták végzik. Az a történész, amelyik beáll a propaganda szolgálatába, utólag egészen biztosan elveszti a történettudományban a történészi jelzőt, ahogyan azt például a náci Németország akkori történészeinél történt. Ezért Napóleon fent idézett szállóigéje nem a történettudományt minősíti, hanem annak felhasználóit, és többnyire azok szokták ezt emlegetni, akik a történettudomány lejáratásán dolgoznak. Napóleon nemhogy történész nem volt, de semmilyen tudományos képzettséggel nem rendelkezett, így semmiféle tudományt érintő megállapítást releváns módon nem is tehetett.

A mai történészek fontos feladata, hogy egy bizonyos történelmi távlatból figyelve az eseményeket (legalább 50 év, habár ez is rendkívül csekély idő) igyekezzenek a különböző források alapján objektíven rekonstruálni a múlt eseményeit. Az objektivitás a történettudományban nem a források objektivitását jelenti, hanem a feldolgozás módszertanát.

Fontosabb történelemtudományi folyóiratok

szerkesztés
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.


Kapcsolódó irodalom

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Történettudomány&oldid=26557831”
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy