Simonyi Károly

(1916–2001) magyar villamosmérnök, fizikus, tudós-tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 24. 7 változtatás vár ellenőrzésre.

Simonyi Károly (Egyházasfalu, 1916. október 18.Budapest, 2001. október 9.) mérnök, fizikus, kiemelkedő tudós-tanár. Charles Simonyi édesapja. Munkásságát 1998-ban a Magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították.[2]

Simonyi Károly
Született1916. október 18.
Egyházasfalu
Elhunyt2001. október 9. (84 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
GyermekeiCharles Simonyi
Foglalkozásamérnök,
fizikus,
egyetemi oktató
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (43-U-9)
A Wikimédia Commons tartalmaz Simonyi Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Simonyi Károly sírja a Farkasréti Temetőben

Tízgyermekes parasztcsalád hetedik gyermekeként született. Már az alsóbb iskoláit kiemelkedő eredménnyel végezte, ezért a falu plébánosa segítette a továbbtanulását: felkutatta egyik gazdagabb rokonát, Simonyi–Semadam Sándort, aki támogatta Simonyi Károly tanulmányait. A III. kerületi magyar királyi állami Árpád főgimnáziumban tanult. Az évkönyvek szerint 1933-ban VIII. osztály (kitűnő tanuló) [3] Később Simonyi-Semadam Sándor lánya, Erzsébet és a lány férje Mayer Miksa (a Ganz-gyár mérnöke, Kandó Kálmán munkatársa) vette magához őt, majd később Ernő bátyját is. A mérnök adta kezükbe a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat, amelynek lelkes megoldói lettek. Az anyagi jólét miatt lelkiismeret-furdalása volt, és ezért próbálta lehetőségeit minél jobban kihasználni.

1940-ben a Műegyetemen gépészmérnöki, a Pécsi Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. 1940-től a Műegyetem Bay Zoltán vezette atomfizika tanszékének tanársegédje. A világháború alatt amerikai, majd szovjet hadifogságba esett. Jelentősen lefogyva érkezett haza.

1946-ban részt vett a Bay által vezetett Hold-radar-kísérletben. 1948-ban a Soproni Műszaki Egyetem fizika-elektrotechnika tanszékére került, ahol 1951-ben megépítette az első magyar magfizikai részecskegyorsítót. Ezért a munkáért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. A gyorsítót egy 700 kV feszültséget előállító Van de Graaff-generátor működtette. Ezt a gyorsítót 1952-ben Budapestre, a Központi Fizikai Kutatóintézetbe szállították, és feszültségét 1 millió voltra növelték.

 
A Van de Graaff gyorsító jelenleg már kiállítási darab
 
Neve a forradalmi bizottság tagjainak emléktábláján, a Műegyetemen

A gyorsító jelenleg az ELTE Fizikai épületében található a Pázmány Péter sétányon. A mellette található tábla felirata:

1952-től alapítója és vezetője volt a BME elméleti villamosságtan tanszékének és a KFKI atomfizikai osztályának. A KFKI-ban párhuzamosan folyt a részecskegyorsító építése és az elméleti felkészülés az atomfizikai kutatásokra. Simonyi a fúziós energiatermelés lehetőségeit és korlátait vizsgálta. Később a KFKI egyik igazgatóhelyettese Kovács István igazgató és Jánossy Lajos igazgatóhelyettes mellett.

1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága elnökének. A forradalom alatt az intézményben nem történt rendbontás.

A forradalom után megindult ellene a harc. 1957. december 31-én elbúcsúzott a KFKI-tól, a hetvenes évek elején az általa alapított BME Elméleti Villamosságtan tanszékének tanszékvezetői posztjáról is távozni kényszerült. Beosztott egyetemi tanárként folytatta a tanítást, az egyetem St. épületének 216-os szobájába került. Ez tette lehetővé egy előadássorozat során körvonalazódó, legismertebb könyvének, A fizika kultúrtörténetének a megírását, amelyért 1985-ben Állami Díjat kapott.

Később az egyetemi felvételi feladatokat kitűző bizottság elnökének kérték fel. 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia soraiba választotta. 1998-ban elnyerte Az év ismeretterjesztő tudósa díjat. 2000-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

Mindig szót emelt a természettudományos és a humán kultúra szétválasztása ellen. Ebben a tekintetben barátjához, Németh Lászlóhoz hasonlóan gondolkodott.

Simonyi alapította a Természet Világa Természet–Tudomány diákpályázatának A kultúra egysége különdíját.

Felesége, Zsuzsa, francia–spanyol szakos tanárnő. Fiai, Tamás és Károly mérnökök. Károly középiskolás korában került külföldre, később vezető szakemberként, Charles Simonyi néven járult hozzá a Microsoft sikeréhez.

Díjai, elismerései

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés

Könyvei több nyelven megjelentek. Az Elméleti villamosságtan c. tankönyvét német nyelvterületen ma is használják. "A fizika kultúrtörténete" c. művét a magyar Nemzeti Örökség részévé nyilvánították (1998).

  • Elméleti villamosságtan (1951, 1967, 1981)
  • Villamosságtan (1954, 1957 – két kötetben, 1967)
  • Magyar-kínai elektrotechnikai szótár (1962)
  • Elektronfizika (1965, 1980)
  • Elméleti villamosságtan példatár (társszerző, 1967)
  • Physikalische Elektronik (1972)
  • A fizika kultúrtörténete; 1978, 1981, 1986, 1998, 2002
  • Az információtechnika fizikai alapjai – Elektronfizika (társszerző, 1997)
  • A magyarországi fizika kultúrtörténete – XIX. század (2001)
  • A fizika kultúrtörténete a kezdetektől a huszadik század végéig; 5. jav., bőv. kiad., Akadémiai, Budapest, 2021

MTMT publikációs lista

szerkesztés

Publikációs listája az MTMT-ben

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  2. Simonyi Károly 1916–2001. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
  3. III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1933 | Arcanum Digitális Tudománytár (magyar nyelven). adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. március 18.)

További információk

szerkesztés
pFad - Phonifier reborn

Pfad - The Proxy pFad of © 2024 Garber Painting. All rights reserved.

Note: This service is not intended for secure transactions such as banking, social media, email, or purchasing. Use at your own risk. We assume no liability whatsoever for broken pages.


Alternative Proxies:

Alternative Proxy

pFad Proxy

pFad v3 Proxy

pFad v4 Proxy