Enying

Enying város Fejér vármegyében, a Mezőföld nyugati peremén, az Enyingi-háton. Az Enyingi járás központja.

Enying
Nepomuki Szent János-templom
Enying címere Enying zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Fejér
Járás	Enyingi
Jogállás	város
Polgármester	Kiss Norbert Ivó (Fidesz-KDNP)
Jegyző	Dr. Földesi Dorina
Irányítószám	8130 / 8131
Körzethívószám	22
Testvértelepülései	Lista Bad Urach
Népesség
Teljes népesség	6426 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	80,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	151 m
Terület	82,78 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld
Földrajzi középtáj	Mezőföld
Földrajzi kistáj	Enyingi-hát
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 55′ 46″, k. h. 18° 14′ 35″46.929580555556, 18.242969444444
Enying Pozíció Fejér vármegye térképén
Enying weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Enying témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Közúti kapcsolat

Fejér vármegye délnyugati részén, a Balatontól légvonalban 7 kilométerre fekszik. A település közlekedési gerincét jelentő 64-es főút egyben a településközi kapcsolatok jelentős részét is bonyolítja. Siófokkal a 6401-es, Lajoskomárommal a 6404-es út köti össze, a határában indul a 6301-es út Polgárdi felé, és néhány kilométernyi szakaszon a határában húzódik a 7-es főút is. [A 6401-es egy szakasza Balatonszabadi területén szilárd burkolat nélküli mezőgazdasági út.] Országos közútnak számít még a város területén az egykori Enying vasútállomásra vezető 63 305-ös út, valamint a Kabókapuszta és Leshegy városrészeket összekötő, a 6404-esből kiágazó 64 106-os út.

Enyinget Dunaföldvárral, Veszprémmel, Székesfehérvárral és Siófokkal, illetve a környező településekkel kötik össze autóbuszjáratok. A távolsági közlekedésben meghatározó az átmenő buszjáratok szerepe. Közvetlen buszjárat köti össze Budapesttel, Szekszárddal, Tamásival és Bajával.

Vasúti kapcsolat

1895-től a település vasúti kapcsolattal is rendelkezett: ez volt az úgynevezett 49-es számú, Dombóvár–Lepsény-vasútvonal. A pálya rossz állapota miatt az 1990-es években részekben szűnt meg rajta a személyszállítás. 1990-től a Tamási elágazástól Dombóvár felé kivonták a vonalat a forgalomból (a Tamási-Gyönk vonal máig létezik), majd 1992-ben a Tamási és Mezőhidvég közötti szakaszon is megszűnt a személyszállítás (a vágányok egy részét pedig hamarosan ellopták). Ekkor Enyingről Lepsény felé még el lehetett vasúton jutni. A személyszállítás véglegesen 1999-ben szűnt meg a vonalon, majd 2012 körül a teherszállítás is. 1999-től vonatok helyett helyett vonatpótló autóbuszok jártak 2007. március 3-ig. 2023 végén egy kormányrendelettel a Magyar Állam végleg lemondott a megmaradt szakaszról.

Története

Enying első ismert említése 1241-ből való, akkor királyi tulajdonban állt. A 15. században királyi adományként a Török család birtokába került, ám az uralkodó 1541-ben elvette Török Bálint akkori nándorfehérvári bán birtokait, így Enying is ismét királyi tulajdonba ment vissza. Az 1540-es évek végén azonban a területet elfoglalták a törökök, ami miatt e település is nagyban elnéptelenedett.

A törökök kiűzése 1686 körül végződött a környéken, Enying újratelepülése azonban lassan zajlott. A terület birtokosai a 18. század második felében a Batthyányak lettek, és látványos fejlődés indult meg a településen. 1789-1792 között a református templom, 1810-ben uradalmi kastély épült a településen, környékén pedig majorságok jöttek létre. A 19. század második felében pedig járási székhely lett Enying.

A 20. század elején megépült Lepsény – Enying – Dombóvár vasútvonal leginkább csak a nagybirtokon megtermett termények eladását szolgálta, komolyabb tőkevonzó hatást nem tudott kifejteni. A második világháború után a nagybirtokok földjeit az enyingiek és sok telepes közt szétosztották, majd tsz és állami gazdaság alakult a községben. Az itt nyereségesen termelő üzemek a rendszerváltás után is meg tudtak maradni, bevételt hozva a városnak, amely egészen az 1950-es megyerendezésig Veszprém vármegyéhez tartozott.

1992-ben városi címet kapott, ezt követően nagyarányú fejlődést mutatott úgy a szolgáltatás, mint a kereskedelem vagy a turizmus terén. Utóbbi számára azonban kisebb érvágást jelentett, amikor 2000-ben megszűntek a város vasúti kapcsolatai, az itteni vasútvonal bezárásával.

Balatonbozsok településrész

A szomszédos, Enyinggel már majdnem teljesen összeépült Balatonbozsok község 1966. év október 1-jén közigazgatásilag Enyinggel egyesült. Balatonbozsok ugyancsak régi település volt Veszprém megyében. Pred. Bosus néven már 1082-ben szerepel. 1435-ben a Fejérvári egyház birtokában volt. Az 1488-as évben egytelkes nemesek lakták. A török időkben elpusztult, de a 17. század elején már ismét virágzó egyháza volt. Birtokosai a Jankovics család és más kisebb nemesek voltak (Szeghalmi Gyula: Dunántúli vármegyék, 1937.). Az 1848-as szabadságharcban részt vettek a balatonbozsokiak is. Leshegy alatt várták Jellasics seregét. Bozsok nemesurak fészke volt, kevés volt a parasztság, ezért a Bakonyból hoztak munkásokat aratásra, nyomtatásra. Az 1828-as évben 400 fő lakosa volt, a földművelés mellett virágzott a takács céhmesterség. A kiegyezésig Balatonbozsok volt a járásszékhely, illetékessége alá tartozott Enying is.

A „Budai Posta út” Bozsokon vezetett keresztül. Míg a dombóvári vasútvonal nem épült meg, addig Bozsokon keresztül szállították a gabonát délről Veszprémbe. Bozsokon volt az átutazók pihenőhelye. Minden harmadik ház vendégfogadó volt ebben az időben. Az utolsó két beszálló vendéglő az 1930-as években szűnt meg.

Temploma Árpád-kori, a 64-es úttól nyugatra levő dombon áll. A törökök a tetőzetét lerombolták, majd a lakosság később új tetőt épített rá. Az ablakmélyedések eredetiek. Nyolcvan centiméter vastag fala kőből épült. A templom melletti dombon volt az első település, egészen a török időkig. Szántáskor épületmaradványok és török időkből származó sarkantyúk kerültek elő.

A mai település gerince a 64-es közlekedési út mentén húzódik. A törökök kiűzése után a mai gerincvonalon indult fejlődésnek a község. Itt épültek lakóházak, majd amikor a község járási székhellyé vált, a jelenlegi Fő utca 37. számú épület helyén volt a főszolgabírói hivatal, a járásbíróság pedig a Fő utca 27. számú ház helyén.

A második világháború után a 64-es úttal párhuzamosan keletre alakultak ki a Mikszáth Kálmán és a Gárdonyi utcák. Ezek az úgynevezett "FAGI"-házak (1945. évi kedvezményes házhely-juttatások). Majd ezután ugyancsak a Virág utca, párhuzamosan a 64-es úttal. A Fő utcától nyugatra nyílik a Kertalja utca, keltre pedig a Kun Béla, Arany János és Móra Ferenc utcák. Az utóbbi négy utca az 1950-60-as években alakultak ki.

A már Balatonbozsokkal egyesült Enying gerincvonala mintegy nyolc kilométer hosszúságban húzódik a 70-es főútvonal irányában.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Dobai Lajos (független)
• 1994–1998: Dr. Óvári László (független)
• 1998–2002: Dr. Óvári László (független)
• 2002–2006: Tóth Dezső (független)
• 2006–2010: Tóth Dezső (független)
• 2010–2012: Dr. Pintér György (független)
• 2012–2014: Pődör Gyula (független)
• 2014–2019: Viplak Tibor László (független)
• 2019–2024: Viplak Tibor László (Fidesz-KDNP)
• 2024– : Kiss Norbert Ivó (Fidesz-KDNP)

A településen 2012. június 17-én időközi polgármester-választást kellett tartani, az előző polgármester 2012. április 5-én bekövetkezett halála miatt.

Kultúra, oktatás

A városban több óvoda is található, a Herceg Batthyány Fülöp Gimnázium és Általános Iskola a város önkormányzata, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény pedig a református gyülekezet fenntartásában működik. A Vas Gereben városi művelődési ház igazgatása alatt könyvtár működik.

A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola a '48-as államosítást követően 1996-ban indul újra - ekkor egyelőre zeneiskolaként (alapító-igazgatója: Hajdú Zoltán református lelkész, majd később Szabó Szilárd). Később a néptánc, képző- és iparművészet, valamint dráma művészeti ágak képzése is elindul. 2002-től általános iskolai képzés is folyik a falak között, de ennek és a többi művészeti tanszak sok elismeréssel díjazott működése ellenére a mai napig a városban leginkább csak zeneiskolaként emlegetik a Tinódit, mely 2007-ben kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény lett. Az iskolában a 2010-től gyermekpszichiáteri szolgálat is segíti a gyermekeket.

A Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskola rézfúvós kamarazenekara több, mint tízéves múltra tekint vissza. Külföldön is sok helyen szerepelt. Karvezetője Demény István.

Ismétlődő rendezvények

Minden évben szeptember második hétvégéjén megrendezik az „Enyingi Török Bálint Napok”at. A rendezvénysorozatot hagyományosan az iskola rézfúvós együttese nyitja meg a református templom kertjében álló Enyingi Török Bálint szobor előtt. A programsorozathoz gyakran kapcsolódik történeti előadássorozat.

• Október 1. - A zene világnapja.

A város hagyományos kulturális programja a református iskola és gyülekezet Nyáresti Orgonamuzsika koncertsorozata is.

Testvérvárosai

• Bad Urach, Németország
• Świerklany, Lengyelország
• Bánffyhunyad, Románia
• Jukamenszkoje, Oroszország

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	6868	6839	6655	6622	6383	6448	6426
	2013	2014	2018	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,7%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 1,3% németnek mondta magát (10,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 48,1%, református 18,2%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,9% (19,2% nem nyilatkozott).

2022-ben a lakosság 88,1%-a vallotta magát magyarnak, 1,2% cigánynak, 0,9% németnek, 0,1-0,1% szerbnek, lengyelnek, görögnek, ukránnak, románnak és szlováknak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 30,3% volt római katolikus, 14% református, 1,1% evangélikus, 0,1% görög katolikus, 0,7% egyéb keresztény, 0,9% egyéb katolikus, 11,3% felekezeten kívüli (41,4% nem válaszolt).

Nevezetességei

A Batthyány-kastély

• Nepomuki Szent Jánosnak szentelt katolikus templom (klasszicista, 1838-1841)
• Református templom (barokk, 1789-1792)
• Batthyány–Draskovich–Csekonics-kastély (klasszicista, 19. század első fele)
• Szent-Györgyi Albert bronz mellszobra a kastélynál (a Nobel-díjas tudóst a II. világháború alatt itt bújtatták, ennek állít emléket a szobor)

Híres enyingiek

• Batthyány Fülöp herceg, Érd újjáépítője, jelentős mecénás, aki húsz évig itt is élt.
• Bocsor István pápai professzor itt született.
• Könczöl Csaba esszéíró, műfordító, kritikus, szerkesztő
• Méhes László Jászai Mari-díjas színész, rendező
• Némethy Vilmos ügyvédnek, kisgazdapárti országgyűlési képviselőnek itt volt birtoka, ahol gazdálkodást folytatott
• Orosz Róbert színész
• Porga Gyula veszprémi polgármester
• Stefán Gábor koreográfus
• Telegdi Zsigmond orientalista, nyelvész, egyetemi tanár, az Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága tagja, A Szász Tudományos Akadémia külső tagja
• Enyingi Török Bálint nándorfehérvári bán itt élt, és az ő családi tulajdonukban volt a település.
• Vas Gereben író itt született és itt élt.
• Verebics Ágnes képzőművész, festőművész
• Verebics Katalin festőművész
• Szentgyörgyi Dezső, vadászrepülő. Nevét viseli a a kecskeméti helikopterbázis.

Ajánlott irodalom

• Ila Bálint-Kovacsics J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona (1. k. p. 181-183.) - Bp- Akadémiai K. 1964 - AK 289 k 6467
• Csizmazia Istvánné: ENYING A település rövid története (monográfia, 1984) - Városi Könyvtár, Enying
• Kiss Tamás: Enying településrendezési terve 1998. - TELINFO.sys Munkacsoport, Veszprém/Enying - Orsz. Ter. R. Tervtár és KT_ARCHÍV_VeML

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Enying témájú médiaállományokat.

• Enying város honlapja