Denholm Elliott
Denholm Elliott Mitchell (London, 1922. május 31. – Santa Eulària des Riu, 1992. október 6.) háromszoros BAFTA-díjas angol film-, televíziós és színházi színész. Több mint 120 filmben és televíziós sorozatokban szerepelt.[1] Legismertebb alakítását Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981) és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989) c. filmekben nyújtotta, Dr. Marcus Brody szerepében.
| Denholm Elliott | |
 | |
| Dr. Marcus Brody szerepében Az elveszett frigyláda fosztogatóiban (1981) | |
| Született | Denholm Mitchell Elliott 1922. május 31.  London,Anglia |
| Elhunyt | 1992. október 6. (70 évesen) Santa Eulària des Riu, Ibiza, Spanyolország |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | angol |
| Házastársa | Virginia McKenna (1954; elvált) Susan Robinson (1962–1992; halála) |
| Gyermekei | két gyermek |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | A Brit Birodalom Rendjének parancsnoka (1988) |
| Halál oka | gümőkór |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1949–1992 |
| Műfajok | Shakespeare-komédia |
| Tevékenység | színész |
| Díjai | |
| BAFTA-díjak | |
| Legjobb férfi mellékszereplő Szerepcsere (1984) Magánpraxis (1985) A birodalom védelme (1986) Legjobb férfi főszereplő (televízió) Blade on the Festher, BBC2 Playhouse, Meghökkentő mesék (1981) | |
| További díjak | |
| Donaldson Awards (1950–51) | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ifjúkora
szerkesztésDenholm Elliott Mitchell néven született 1922. május 31-én, Londonban. Édesanyja Nina (született Mitchell) és apja Myles Laymen Farr Elliott, ügyvéd volt. Tanulmányait Londonban, a Malvern College és a Royal Academy of Dramatic Art-ban végezte.
A második világháború idején, Elliott csatlakozott a Brit Királyi légierőhőz, ahol szolgálatot végzett mint rádiós őrmester, a No. 76 Squadron RAF nevű osztagban, Leonard Cheshire Ezredes parancsnoksága alatt.[2]
1942. szeptember 23-ról 24-ére virradó éjszakán részt vett egy légitámadásban a Handley Page Halifax DT508[3] nevű bombázón Flensburg felett, Németországban. A támadás a német tengeralattjárók ellen történt. Németországban a repülőgépet találatok érték, majd az Északi-tenger közelében ért földet. Elliott és két másik legénység tagjai életben maradtak. Elliott a háború utolsó éveit Sziléziában egy hadifogolytáborban töltötte. Később bekapcsolódott az amatőr színjátszó szerepekbe.[4]
Filmes karrierje
szerkesztésMiután elvégezte az amatőr színjátszást, megkapta az első nagyjátékfilmes szerepét az 1949-es a Dear Mr. Prohack c. filmben. Majd úgy folytatta, hogy széles körű, gyakran hatástalan és esetenként siralmas karaktereket játszott, mint például Charlie-t, a lecsúszott életművészt az 1964-es Mindenből a legjobbat-ban; egy abortuszt végző orvost az 1966-os Alfie-ban; egy alkoholista amerikai rendezőt, Elliottot az 1974-es Duddy Kravitz céljaiban; és Vernon Bayliss részeges újságírót az 1978-as Defence of the Realm c. filmben. Natasha Parryval főszerepet játszott az 1955-ös The Apollo of Bellac televíziós játékban.[5]
Az 1970-es években Elliott sok televíziós filmben jelent meg, legtöbbször Dennis Potter rendezéseivel készült filmekben, a Follow the Yellow Brick Road (1972), Brimstone and Treacle (1976), és a Blade a Featherben (1980).
Az 1980-as években háromszor nyerte el a BAFTA-díjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, a Szerepcsere, a Magánpraxis, és A birodalom védelme c. filmekért, valamint egy Oscar-díj jelölést is kapott a Szoba kilátással c. filmbeli szerepéért. 1981-ben Steven Spielberg, aki nagy rajongója volt, fel kérte őt, hogy játssza el Dr. Marcus Brody szerepét Az elveszett frigyláda fosztogatóiban. Ezen alakításáért BAFTA-díjra jelölték. Ennek köszönhetően ismét eljátszhatta ezt a szerepet az 1989-es Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban.
Halála után a tiszteletére, az Indiana Jones és a kristálykoponya királyságában a karaktere azonban még megjelenik egy archív fényképen és egy szobron, a Marshall College díszletében.[6]
Magánélete
szerkesztés1988-ban A Brit Birodalom rendjével tüntették ki, (CBE) parancsnoki fokozattal, a II. világháborúban eltöltött katonai színjátszásnak tett szolgálataiért. Elliottról kiderült, hogy biszexuális volt.[7] Kétszer volt házas; elsőként 1954-ben Virginia McKenna színésznő, néhány hónapig, majd később, 1962-ben, az amerikai színésznő Susan Robinson, akitől két gyermeke született, Mark és Jennifer. Jennifer öngyilkosságot követett el 2003-ban.[7]
Halála
szerkesztés1987-ben Elliottnál HIV vírust diagnosztizáltak,[7] és 1992. október 6-án, a tuberkulózis miatt kialakult AIDS-ben halt meg otthonában, a Santa Eulària des Riu, Ibiza, Spanyolországban. 70 éves volt. Halála után sok színészi kollégája is gyászolta, többek között: Sir Donald Sinden és Sir Peter Ustinov, Dennis Potter és a korábbi felesége Virginia McKenna.
Ők ezekkel a szavakkal méltatták és jellemezték: Sinden: "A legjobb színészek közül egy nagyon különleges színész volt. Az utolsó csillagok közül egy igazi úriember volt. Ez egy nagyon szomorú veszteség." Ustinov: "Csodálatos színész és nagyon jó barátom volt azokon az alkalmakon, amikor az élet össze hozott minket. Potter: "Bonyolult, érzékeny és kissé zavaró színész volt. Nem csak nagyon művelt, hanem száraz, szellemes és enyhén fenyegető egyén volt. Emberként mindig nagyon egyenesnek és nyitottnak találtam őt és ez sokban lényegesnek számít." McKenna hozzátette: „Abszolút rettenetes, de az a személy, akire e pillanatban többet gondolok, mint bárki, az a felesége. Szörnyű lehetett neki.”[8]
Az özvegye létrehozott egy jótékonysági szervezetet, a The Denholm Elliott projektet, és közreműködött Elliott Életrajzának megírásában.[9] Továbbá szorosan együttműködött A HIV-vel és az AIDS-szel élő lakossági koalíciója (UKC) nevű szervezettel, amely pont e betegekkel foglalkozott addig, míg 2007. július 25-én meg nem szűnt.
Susan Robinson Elliott 2007. április 12-én meghalt, londoni lakásában kitört tűz következtében. 65 évet élt.[7]
Filmjei
szerkesztésFontosabb díjak és jelölések
szerkesztés- Oscar-díj
- jelölés: a legjobb férfi mellékszereplő - Szoba kilátással (1987)
- BAFTA-díj
- jelölés: a legjobb férfi mellékszereplő - A babaház (1974)
- jelölés: a legjobb férfi mellékszereplő - Szent Jack (1980)
- jelölés: a legjobb férfi mellékszereplő - Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)
- díj: a legjobb férfi mellékszereplő - Szerepcsere (1984)
- díj: a legjobb férfi mellékszereplő - Magánpraxis (1985)
- díj: a legjobb férfi mellékszereplő - A birodalom védelme (1986)
- jelölés: a legjobb férfi mellékszereplő - Szoba kilátással (1987)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ British Film Institute Biography. (Hozzáférés: 2007. szeptember 24.)
- ↑ Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2007. szeptember 24.)
- ↑ Record for Halifax DT508 on lostaircraft.com
- ↑ Falconer, Jonathon. The Bomber Command Handbook 1939–1945. Stroud: Sutton Publishing (1998). ISBN 0-7509-1819-5
- ↑ "Giraudoux Play On Television 'The Apollo Of Bellac'". The Times, 13 August 1955.
- ↑ "Indiana Jones Comic-Con Preview" videó az IndianaJones.comon
- ↑ a b c d „Susan Robinson Elliott obituary”, The Daily Telegraph, 2007. április 24.
- ↑ „Denholm Elliott dies from Aids-related TB, aged 70”, The Independent, 1992. október 7.
- ↑ Elliott, Susan; Turner, Barry (1994). Denholm Elliott: Quest for Love.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Denholm Elliott című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Denholm Elliott a PORT.hu-n (magyarul)
- Denholm Elliott az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Denholm Elliott az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Denholm Elliott a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Denholm Elliott az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Denholm Elliott Profile. Famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. április 3.)
- Denholm Elliott filmjei Tutifilmek.hu oldalon
|
Ez a brit színészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |