Bukszus (faanyag)

A bukszus, bukszusfa vagy puszpáng kemény lombos faanyag, az európai fafajokból nyert anyagok között a legnagyobb sűrűségű, a legkeményebb. Nagyon finom, homogén szerkezete miatt ősidők óta nagy becsben tartják. Hagyományosan az örökzöld puszpáng (Buxus sempervirens) fája, de több rokon faj hasonló anyagát is így nevezik.

Bukszus
Buxus sempervirens
Fizikai tulajdonságok
Rönkhossz	0,9…5 m
Rönkátmérő	0,05…0,4 m
Sűrűség	0,97 g/cm³
Zsugorodás
Sugárirányban	n. a. %
Húrirányban	n. a. %
Keménység
Rostra merőleges	58 MPa
Rosttal párhuzamos	112 MPa
Merevség	n. a. MPa
Szilárdság
Nyomó	75 MPa
Hajlító	115 MPa
Nyíró	n. a. MPa

Az élő fa

Kicsi, nagyon lassú növekedésű örökzöld fa vagy bokor, legtöbbször egyedül áll, vagy kisebb zárt állományokat képez. Előfordul Dél-Európában, Kis-Ázsiától Indiáig, Észak-Afrikában. Alacsony termetű alfajait sokfelé díszcserjeként ültetik. Európában a 19–20. század fordulója környékén az ipar nagyon nagy mennyiségben dolgozta fel, emiatt faanyagként hasznosítható állománya nagyon lecsökkent, mára az egyik legdrágább, legkeresettebb fa lett.

A faanyag

A bukszus fája nagyon kis méretű, egyenletes eloszlású szöveti elemekből áll, emiatt különböző metszésfelületei kinézetben, megmunkálhatóságban alig különböznek egymástól. A szíjács és a geszt csak élőnedves állapotban különül el, a száraz anyag egyenletesen sárgásfehér, viaszsárga színű. A növekedési zónák keskenyek, a kései pászta kicsit sötétebb csíkként jelenik meg. Az edények, a bélsugarak szabad szemmel nem láthatók.

Felhasználása

Szárítás

Nagyon lassan szárad, eközben erősen zsugorodik (térfogati zsugorodása 27–28%), nagyon könnyen reped, vetemedik. Természetes szárítását is lassítani kell, például fűrészporban való máglyázással. A száraz fa használat közbeni stabilitása jó.

Megmunkálás

Keménysége, gyakran szabálytalan rostszerkezete miatt nagy erőt, figyelmet igényel, de jól, tisztán megmunkálható. Gépi megmunkálásnál a tompa vágóélek az anyag égését okozhatják.

Rögzítés

Csak előfúrással szögezhető, csavarozható, jól ragasztható.

Felületkezelés

Vizes alapú pácokkal nehezen kezelhető. Polírozással, viaszolással nagyon szép felületet ad, lakkozni fölösleges. Régebben vegyi kezeléssel ébenfa-utánzatot készítettek belőle.

Tartósság

Nem gombaálló, nem időjárásálló, nedvesség hatására elszíneződhet.

Kis méretei behatárolják felhasználási körét. Régen fontos műszaki – nyomdaipari, szövőipari – alkalmazásai voltak, ma már elsősorban művészi, iparművészeti célokra használják. Faragott, esztergált dísztárgyak, rózsafüzér, intarziák, fúvós hangszerek, hangszeralkatrészek készülnek belőle. A fametszet elsőrendű anyaga, különösen a harántdúc-vésés esetében.

Források

• Hein Kobler: Trópusi fák (jegyzet)
• Aidan Walker: Identifying wood – ISBN 1-85076-755-6