Humb. et Bonpl. (növ., amazonmandola, juviadió), a mirtusz-félék faja; egyetlen faja a B. excelsa Humb. et Bonpl., pompás, 30 m. magas, Dél-Amerika keleti részében, különösen az Orinoko mentén, továbbá Braziliában és Guyanában honos Cayennében régi időtől fogva tenyésztik, itt toukának hiják. Örökzöld fa, ága vízirányos, a vége kötélszerüen a földig lelóg. Levele hosszas, virága sárga. Fejnagysága gömbölyü tok, gyümölcse éréskor hangos pattanással reped fel, 16-20 keményhéju, 4-5 cm. hosszu, háromélü, olajtartalmu és mogyoróizü mag van benne. Hazájában juviának, a portugálok ellenben, kik nagy kereskedést űznek vele, almendron-nak, Lissabonban maranoni gesztenyének v amazonmandolának hivják. Nyersen eszik, v. jó égető-olajat sajtolnak belőle. Ma paradió, braziliai dió vagy gesztenye név alatt Európába is hozzák. Fája nagyon kemény és tartós. Épületfának használják. Gróf Berthollet K. L. kémikusról (1748-1822) nevezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon