Petőfi Sándor, bár hányattatott sorsáról számos apróbb és nagyobb részletet is ismerünk, nem volt szegény, szinte milliomosnak számítottak az akkori korszak Magyarországában. Alig pár lépésnyire laktak a Rákóczi úttól, az Astoriához közel, a Schiller-házban. A háromszobás emeleti lakást ugyan csak bérelték, az egyik szobát kiadták a családi barátnak, Jókai Mórnak albérletbe. 

A lakhatásért 550 pengőt fizettek évente, ez ma mintegy 3 millió forintnak felel meg. Bár nem szűkölködtek, de ez még nekik is sok volt, ezért volt szükségük Jókaira mint albérlőre. A lakás igencsak központi helyen volt, az akkor működő lapok szerkesztőségeinek és a pesti irodalmi élet központjának közvetlen közelében. 

Jókai Petőfiék egyik szobájában lakott

Petőfiék akkor költöztek ide, 1847-ben, miután a költő eladta összes addigi költeményének tulajdonjogát Emich Gusztáv könyvkereskedőnek. 1500 pengő forintot kapott érte, majd 1848. január 1-jén a leendő költeményeinek jogait is áruba bocsátotta, ezeket 2000 pengő forintért adta el. 

Ez a mai áron 22 millió forintos bevételt jelentett a párnak. 

Petőfi eredendően sem volt szegény, jómódú családja a legjobb iskolákba járatta. A családi vagyon azonban egy árvíznek és több kezességi ügynek köszönhetően elúszott, mire felnőtté vált. A Pápai Református Kollégiumban végzett tanulmányait már saját bevételeiből kellett fedeznie a költőnek. Bár ez egy ideig működött, mégis, volt olyan év, amikor pénz híján nem tudta elkezdeni az új tanévet. 

Verseit elkezdték kiadni, az Athanaeum szerkesztői és barátai összekalapolták a pesti útiköltséget és állást is szereztek számára fordítóként. Első két regényfordításáért több mint egymillió forintnak megfelelő fizetést kapott pengő forintban. Mindössze 23 éves volt ekkor, és sikerült megalapoznia azt, hogy ugyan félig-meddig kényszerűségből, de mégis hozzásegíthesse barátját, Jókait a lakhatáshoz. 

Ha szeretnéd megtudni, milyen volt Petőfi fia, ajánljuk figyelmedbe a róla szóló cikkünket is.