elcsépelt

Hungarian

Etymology

elcsépel +‎ -t (past-tense and past participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛlt͡ʃeːpɛlt]
• Hyphenation: el‧csé‧pelt
• Rhymes: -ɛlt

Verb

elcsépelt

1. third-person singular indicative past indefinite of elcsépel

Participle

elcsépelt

1. past participle of elcsépel

Adjective

elcsépelt (comparative elcsépeltebb, superlative legelcsépeltebb)

1. (figuratively) trite, trivial, old hat, hackneyed, overused, clichéd

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	elcsépelt	elcsépeltek
accusative	elcsépeltet	elcsépelteket
dative	elcsépeltnek	elcsépelteknek
instrumental	elcsépelttel	elcsépeltekkel
causal-final	elcsépeltért	elcsépeltekért
translative	elcsépeltté	elcsépeltekké
terminative	elcsépeltig	elcsépeltekig
essive-formal	elcsépeltként	elcsépeltekként
essive-modal	—	—
inessive	elcsépeltben	elcsépeltekben
superessive	elcsépelten	elcsépelteken
adessive	elcsépeltnél	elcsépelteknél
illative	elcsépeltbe	elcsépeltekbe
sublative	elcsépeltre	elcsépeltekre
allative	elcsépelthez	elcsépeltekhez
elative	elcsépeltből	elcsépeltekből
delative	elcsépeltről	elcsépeltekről
ablative	elcsépelttől	elcsépeltektől
non-attributive possessive - singular	elcsépelté	elcsépelteké
non-attributive possessive - plural	elcsépeltéi	elcsépeltekéi

Further reading

• elcsépelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• elcsépelt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).